Szózat, 1923. június (5. évfolyam, 122-145. szám)
1923-06-24 / 141. szám
IS» JUNTOS 24 VASÁRNAP KÖZGAZDASÁG A háborús vagyonok megadóztatása Egyetemi tanárok nyilatkozatai között szerzett vagyonnal egyenlő elbánásban részesülne. Az igazság tekintélyének lerontása volna, ha egyenlőnek tekintenék a nehéz verejtékkel és takarékossággal gyűjtött szerzeményeket azokkal, melyek a háborús konjunktúrák lelketlen szerencsejátéka által gyülemlettek gyorsan vagyonokká. Magától értetődik és fölösleges is kifejezésre juttatni, hogy a háborús gazdagodás adóztatásánál a jogegyenlőség elvét a legteljesebb mértékben respektálni kell és a hadiszerzeményeket egyenlő progresszió alkalmazásával kell igénybevennni Végezetül azt kell még érintenem, hogy a háborús gazdagodás igénybevételére vállalkozó kormánynak éber figyelemmel kell lenni arra, hogy a komoly valósítás szándékától megriadt háborús gazdagodás újabb hirtelen eltüntetése megfelelő nyilvántartási rendelkezések által meghiúsíttassék. Talán nem tévedek, ha azt hiszem, hogy elszánt komolysággal megvalósított és igen magas arányú, a legnagyobb háborús szerzeményeknél 50 százalékot is meghaladó igénybevétel sok százmillió aranykorona értéket juttathat a magyar állam kincstárának és állami háztartásunkat ezzel kapcsolatosan leromlott közgazdasági viszonyaikat véglegesen talpraállítani segíthet. Szomorú gazdasági helyzetünk kétségbeejtően lenyűgözi a magyarság megmaradt erőit, úgyhogy azok a törekvések, melyek a háború és a forradalmak pusztításai után egészségesebb, erősebb Magyarországot akarnak a romokból felépíteni, javarészt elháríthatatlan akadályra találnak abban, hogy az állam anyagi ereje a legszükségesebb igények kielégítésére is alig elegendő. S amíg az állam elsőrendű fontosságú feladatainak is alig tud megfelelni, hacsak nem a forgalomban lévő bankjegymennyiség folytonos szaporításával, addig az ország társadalmának egyes rétegei a konjunkturális lehetőségeknek ad maximum való kihasználása által horribilis vagyonokat tudtak és tudnak maguknak összeharácsolni. Be kell vallanunk, még odáig sem jutottunk el, hogy a nyilvánvalóan a köz rovására szerzett háborús vagyonok kellő megadóztatása komoly formában szőnyegre került volna. Időszerűnek láttuk, hogy most ezzel a kérdéssel foglalkozzunk, egyfelől azért, mert meggyőződésünk az, hogy a háborús idők és az azóta lefolyt esztendők gazdasági hullámzásainak lelkiismeretlen és önérdekű kihasználói távolról sem teljesítették kötelességeiket a nemzettel szemben, vagyoni helyzetükkel arányosan és ennek következtében belső anyagi erőink kihasználásának lehetőségei még egyáltalán nem merültek ki, másfelől pedig azért, mert a bizonytalan kimenetelű, külföldi kölcsönakció esetleges meghiúsulása igenis szükségessé teszi, hogy minden belső anyagi segélyforrást felhasználjunk a pénzügyi és általában a gazdasági helyzet erőteljes megjavítására.. Kérdést intéztünk ebben a dologban néhány kiváló pénzügyi szakférfiúhoz, jelesül a pénzügytan különböző ágazatainak egyetemi tanáraihoz kiknek nyilatkozatát alább adjuk: DR. KMETY KÁROLY * a pénzügyi közigazgatás egyetemi tanára, a következő nyilatkozatot tette: — Bár teljesen távol állok az aktuális kormányzati és törvényhozási kérdésektől és csak távolról figyelő szemekkel nézem azokat, mégis készséggel teljesítem kívánságukat, hogy e kérdésben nézeteimet kifejezésre juttassam. Szerencsétlen csonka hazánknak szinte életkérdése az állam pénzügyeinek szanálása. Az államnak élnie kell, életét megmenteni pedig mindnyájunkat egyenlően terhelő kötelesség. A háborús gazdagodás igénybevételének közelfekvő gondolata még eddig testet nem tudott ölteni, ámbár úgy tudom, hogy pénzügyi kormányunk nem mondott le a megvalósításról, úgy látszik azonban, hogy a nehézségektől eddig elő visszariadt. Óriási a közéletben azoknak a befolyása, azok szavának a súlya, akik a háborús szerzemények komoly igénybevételének természetszerű ellenségei. Ezek most már azzal akarják e nagy problémát elintézni, hogy elkéstünk, mert a hadinyereség külföldre bujdosott, ami pedig belföldön maradt, annyira egybefonódott egyéb vagyonokkal, hogy azoktól elkülöníteni és így utolérni azt, már nem lehet többé. Hát ebben van is egy szemernyi iagzság, de sokkal inkább igaz az, hogy az utóbbi években a kimenekült hadisserze■meny jelentékeny része visszaszivárgett, mert végleg eiejtettnek látta a háborús vagyonok komoly igénybevételének tervét. Mindenesetre rendkívül fontos, hogy a hadigazdagodás mivolta teljes körültekintéssel precizíroztassék, no, hogy olyan vagyonokat is igénybe vegyen az állam, melyeknél a háborús szerzemény jellege teljes biztonsággal meg nem állapítható, így például öröklött, ajándékozott, vagy cserélt vagyon csak akkor vehető hadiszerzeménynek, ha már az örökhagyónál, ajándékozónál, vagy cseresnél ilyen jellegű volt. Nagyon fontos meghatározni, hogy mely idő alatt szerzett vagyon tekinthető hadiszerzeménynek. Egészen bizonyos, hogy a háború elmúlását követő időkben, de még mindig teljesen abnormis szerzési lehetőségek mellett gyűjtött vagyon is a háborús gazdagodás jellegével bír, mert hiszen ezek az abnormis szerzési lehetőségek a háborúnak konzekvenciái szinte a mai napig. A háborús gazdagodás megközelítő konstatálása nem lehetetlen az egyes vagyonbirtokosoknál. Az 1914. évi adózási munkálatok, ha azokat a mostaniakkal egybevetjük, a vagyonbirtokosok nagy számára nézve jelzik az utolsó nyolc—kilenc év alatt elért gazdagodások mérveit. — A hadiszerzemény igen jelentős része, azt hiszem, belföldi ingatlanokban van, ingatlanokba fektettetek be. Bérpaloták, családi házak, villák, úgymint földbirtokok sok-sok ezer számra minősülnének háborús szerzeményekké, a hadigazdagodás eredményeivé. A legmagasabb etikai szempont, a közteherviselés arányosságának nagy elve és az igazságos elbánás princípiumai egyaránt megengedik, sőt megkövetelik ,a hadinyereségnek jórészben való i igénybevételét. Szinte kiáltó igazságtalanság és megdöbbentő egyenlőtlenség volna abban, ha pénzügyi iifériák túlzó respektálása miatt, a könnyen gyűlt , a normális gazdasági viszonynak.. DR. NAVRATIL ÁKOS egyetemi tanár, kérdéseinkre a következőkben volt szíves álláspontját kifejteni: — A háborús vagyonok megadóztatása, illetve az állam részére való igénybevétele a súlyos állampénzügyi helyzeten való könnyítés céljából, igen természetes és bizonyos körülmények közt, minek a mieink is, nemzeti politikai szempontból is nagyon tetszetős gondolat. Megvalósítása elé azonban úgy gazdasági, mint pénzügypolitikai szempontból fölöttébb méltánylandó akadályok gördülnek. Az ilyen igénybevétel, különösen ha szélesebb rétegekre terjed ki, a „nagy vagyoni adó“ jellegével bír. Márpedig legyőzött ország, melynek gazdasági élete már a háború alatt tezülott, a háború után pedig még jobban tönkrement, a nagy vagyoni adó teherpróbáját nem bírja meg. Politikailag sem célszerű egy legyőzött és a győztes által gúzsbakötött országot egy ily teherpróba kísérletével gazdaságilag a valóságnál erősebbnek minőőíteni. A nagy vagyoni adóztatás a tőkeképződést mindenesetre megakadályozza. Persze a tőkeképződés éppen a „háborús gazdagok“ kezében nem szimpatikus jelenség. S az volna szükséges, hogy a háborús vagyonok is minél előbb betöltsék becsületes tőkeszerepüket. — A háborús vagyonok természete megnehezíti az adóztatás, illetve az elvétel keresztülvitelét. A háborús vagyon nem azért szúr különösen szemet, mert létezik, hanem mert olyan kezekben van, ahol nem szeretjük látni. A nemzetfejlesztő pénzügyi politikának különbséget kellene tenni a háborús szerzők között. Viszont adóztatással csak azt a háborús vagyont tudom jól utolérni, amely már reális közgazdasági szerepet, tölt be, témát jó helyen van. Az a háborús vagyon, amely a zavarosban halászik, rendkívül nehezen érhető utol. Az elvétellel esetleg csak a becsületes embert ütnék, a másik menekülne. — A háborús szerzés megadóztatásának, ha közgazdasági ártalom nélkül akar pénzügyi célra vezetni, miközben legalább egy bizonyos mértékig társadalompolitikai eredményt is érhet el, már a háború alatt, annak az elején kell megindulnia. Erre azonban csak nagyon erős és egyébként is olyan kedvező helyzetben lévő ország képes, melynek sem gazdasági életét, sem pénzügyi gépezetét nem bénítja meg a háború Ily értelemben a háborús szerzés megadóztatása csak Angliában „nem késett, el!“ ebben a háborúban. A háború utáni időkben a háborús vagyonok megadóztatása nézetem szerint a legerdményesebben egy kis kerülővel történhetik. Ezeket a vagyonokat előbb elő kell csalni a rejtőkéiből, ami úgy történhetik legjobban, ha a gazdasági élet rendes, zökkenők nélküli menetét igyekszünk biztosítani. Ezzel új életre kel a reális vállalkozói kedv és előbújnak a lassan kint tőkékké váló vagyonok, az adópolitika pedig mindig növekedni látja maga előtt azt, amit állandóan megadóztat, így expiálhatja a tétté a háborús szerzés. Belehelyezkedik a gazdasági életbe és ezzel az államot pénzügyileg is táplálja. — Amint nem várok sok sikert, pénzügyileg a vagyonelvétel jellegével bíró vagyonadótól, úgy a vagyonoknak — a háborúsaknak is — külföldre menekülése ellen sem látok biztosítékot a drákói rendszabályokban. Ezeket a szabályokat éppen a rejtett háborús vagyonok játszák legjobban ki. Itt is a legjobb óvszer az olyan adópolitika, amely a mánál messzebb lát, amely nem vesz el, csak, hogy büntetni lássék, hanem amely a háborús vagyon agglomerációt — ha azt jó kezekben tudja —, inkább erősödni engedi és engedelmes, állandó adótárgyé neveli. EXNER KORNÉL , a pénzügytan és a pénzügyi jog egyetemi tanára, kérdéseinkre a következőket válaszolta: — Amily helyes lett volna nyomban a világháború után, a háborúban szerzett vagyonok erősebb megadóztatása, nem csupán a lelkek megnyugtatása végett, hanem koronánk elértéktelenedésének feltartóztatása érdekében is, oly nehéz lenne ezt manap keresztülvinni. A háborúban szerzett vagyonok terhesebb megadóztatásának kísérlete, elméletileg és gyakorlatilag egyaránt elfogadható alakban, konkrét formát öltött a „magyar népköztársaság“ idejében, amikor a hadinyereségadónak 70 százalékig való fölemeléséről megalkották az 1919. évi XXIV. „néptörvényt“. Nem juthatott azonban ez tovább az Országos Törvénytárban 1919 március 1-én történt kihirdetésénél, mert megvalósítását lehetetlenné tette a kommunista felfordulás. Megpróbálkozott a feladat megoldásával Hegedűs Lóránt is, az 1928 év júniusában, amikor előterjesztette a vagyonváltságról szóló harmadik törvényjavaslatát, amely a háborúban szerzett, nagyobb vagyonokat tárgyi alapon kétszeres vagyonváltság alá akarta vonni Csak az adósságok és a terhek levonása után mutatkozó adóerős tiszta vagyont lehetett volna megállapítani és azután progresszíve megadóztatni A Hegedűsféle törvényjavaslatnak nagy hiányosságát láttam még abban is, hogy a szuper-vagyonváltság alapjába nem számított volna be: a betét, a folyószámlakövetelés, a letét, a magyar állampapír és a készpénz sem. Lehetett volna tehát valaki multimilliárdos és egész vagyonát a háború alatt szerezhette volna, anélkül, hogy a javaslat értelmébena szupervagyonváltság alá esett volna. Nyilvánvaló tehát, hogy ez a törvényjavaslat, lehetetlen assertedzete miatt is, halva született, aminek nyomban nyilvánosságra hozatalakor kifejezést is adtam. Azóta pénzügyminisztereink részéről gyakran hallható volt, hogy „foglalkoznak a háborús nyereségek megadóztatásának kérdésével.“ Ezzel azonban alaposan és félek tőle, hogy pótoudatlanu, elkéstek, mert ilyen adóztatás ma már tárgytalan, Ms ért ha el is tudnák kerülni azt a nagyon, közelfekvő veszedelmet, hogy valójában pénzünk bekövetkezett értékcsökkenését teszik adóalappá, kétség télen, hogy ez az adó igen meddő lenne, mert a háborúban szerzett nyereségek azóta eltűntek, átalakultak, kivándoroltak, avagy fölemésztettek éa így ma már utól alig érhetők. Nehéz elképzelni olyan pénzügyi apparátust, amely a háború után hét évvel, a háborúban szerzett vagyont fel tudná kutatni és a békebeli vagyon állagával és értékével össze tudná mérni. Vigasztalhat egy kissé az, hogy a háborúban szerzett vagyont és ennek hozadékát lefölözte a hadinyereségadó és ha még maradt belőle valami abból évről évre sokat legyalul a jövedelmi adó ésa vagyoni adó. Hiszen a jövedelmi adó 30 százalékig emelkedik már 1.900.000 korona évi jövedelemnél, a vagyoni adó pedig a jövedelemre átszámítva — ha feltesszük, hogy a vagyon csak 10 százalék hozadékot hajt — már 19 millió magyar korona összes vagyonnál szintén 30 százalék! Pusztán tehátez a két adó együtt, a hozadéki adókat nem is számítva, az esetleg még meglevő háborús vagyon hozadékának évről-évre 60 százalékát nyeli el. A fenti vélemények alapján, habár azok sok tekintetben eltérőek is, a magunk részéről feltétlenül eredményesnek tartanánk, ha a pénzügyi kormányzat foglalkozna a kérdéssel és minden eszközt felhasználna arra, hogy a háborús vagyonoknak részben legalább keresztülvihető utólagos igénybevételével könnyítsen az állam pénzügyi helyzetén. 15 T.fIHORÁSSY ÚT33.GYÁRÁMYERCEGUJFALU.