Szózat, 1923. szeptember (5. évfolyam, 197-221. szám)

1923-09-01 / 197. szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal: tv Rózsa-utca 111. (Podmaniczky-u. sarok) Telefon: Szerkesztőség József 63-52,­­József 64—16, kiadóhivatal: József 63—51 Hökkiadóhivatal: IV. Városháza utca 10. Tel.: 77—84. V. ÉVFOLYAM 197. SZÁM KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP FŐSZERKESZTŐ: ZSILINSZKY ENDRE ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Negyedévre. .......................... 15000fees. Egy hónapra................... 5000 kor. Egyes szám..................... 350 kor. Külföldre egy hónapra............ 10000 kor. Wlenben hétköznap egyes pld. 3000 p. K Vasárnap egyes példány.... 2500 «, K SZOMBAT , BUDAPEST, 1923 SZEPTEMBER 1­ ­1Az üldözött zsidóság" (P. M.) Napok óta telve vannak a bal­oldal Zsidó lapjai azokkal a jól ismert sirá­mokkal, melyek a zsidóság háttérbeszorí­­tottságát, elnyomottságát hangoztatják és végső következtetésben mindig ugyanazt mondják: Magyarországon nincs jogegyen­lőség. Szeptember küszöbén állunk, ismét megnyílnak az iskolák, egyetemek, színhá­zaik, ez ad megint aktuális színezetet a libe­rális jogrendet visszakívánó zsidóság pana­szainak. Az egyik újság a közéleti tisztaság eltűnésén kesereg és éppen olyan ostobán, mint nagyképűen állapítja meg, hogy zül­lött közéletünket csak egy módon lehet puri­­fiká­lni, ha visszatér a teljes jogegyenlőség, mert ennek elveszte hozta ránk a soha el nem képzelt mértékű korrupció átkát, a má­sik a magyar kultúra pusztulását siratja, de mindjárt odadobja a közvélemény elé a csal­­ha­tat­lan mentőövet: el kell törülni a nume­rus clausust minden vonatkozásában és rög­tön földerül a napja a magyar kultúrának. Ezt pedig még olyképpen is véli megkezdeni­­, dönelni, hogy a magyar színházi irodalom számkivetettjeit vissza kell juttatni a ma­gyar kultúra szolgálatába idehaza is. Magya­rul: a divatos zsidó írókat, a Molnár Feren­­cescet, a Hajó Sándorokat, Lengyel Menyhér­teket be kell ereszteni a Nemzeti Színházba, nehogy egy hely is mentes maradjon a zsidó irodalmi rontástól Hogy Magyarországon nincs egyenlőség, azét mi is valljuk. De velünk együtt vallja mindenki, aki látja azt a borzalmas eltoló­dást, rettenetes különbségeket, amelyeket az ország gazdasági helyzete mutat. Nem lehet olyan országban egyenlőségről beszélni, ahol a nemzet széles rétegei és pedig testileg-lelk­ileg értékesebb rétegei, jóformán egy év­tized óta emberhez nem méltó sorsban ten­gődnek, koplalnak és nyomorognak, míg egy törpe kisebbség, a nemzet lelkétől teljesen idegen célokat követve az egészséges magyar lélek átfeos nyűgje gyanánt milliókat, mil­­liárdokat harácsolhat össze magának, va­gyoni erejével megszerezhet mindent, ami a magyar földön érték, öröm, gyönyörűség. Ennek a kisebbségnek tehát semmi oka nincs a jogegyenlőség hiánya miatt panaszkodni. "A magyarországi zsidóság, mely az írott tör­vények szerint teljesen egyenlő szabadságot élvez a® ország minden más nemzetiségű vagy fajú állampolgárával, ma, dacára an­nak, hogy országot-világot telekártól vélt sérelmeivel, legnagyobb gazdasági hatal­mává küzdötte fel magát Magyarországnak. Azt a látszólagos társadalmi háttérbeszoru­­lást, amelyet a forradalmak elnyomása után, a sunyi bűntudat nyomása alatt részben ön­ként elszenvedni volt kénytelen, ma már sok­szorosan kompenzálta elképzelhetetlen mér­tékben való megvagyonosodásában. A há­ború utolsó éveiben valami monstruózus té­nyezők szinte leírhatatlan nagyságok voltak a magyar gazdasági életben, az úgynevezett hadimilliomosok. Ámde mit jelentenek ezek­hez képest a ma gazdagjai azok, akik a s­o­ronaromlás és a belső koronarontás segítsé­gével szerezték roppant vagyonaikat? A zsi­dóság, amely ma igazán szegény embert so­raiban aligha tudna előmutatni, a forradal­mak óta uralkodó kormányzati rendszerek végzetesen helytelen pénzügyi politikája folytán olyan helyzetbe jutott, hogy elérke­zettnek látja az időt horribilis anyagi erejét olyképpen gyümölcsöztetni, hogy a korhadt liberalizmus korszakában szívós célzatosság­gal meghódított és a forradalmak zavarosá­ban teljesen elfoglalt összes pozíciókat újból visszaszerezze magának. Az a zsidóság, amely nem szűnik meg önmagát az üldözött és el­nyomott társadalmi rétegnek feltüntetni, egy pillanatig sem pihen, hogy ismét elfog­lalhassa mindazokat a pozíciókat, melyekből az egészséges magyar lelkiismeret őt ösz­­tönszerű megmozdulással kiemelte. Anyagi ereje sokszorosan megvan ehhez az akcióhoz, hogy pedig ma már a politikai helyzetet is kedvezőnek ítélheti terve megvalósítására és egész nyíltan az egységes irányítást minden­ben eláruló offenzívába megy át, annak is megvan a maga oka. A mai kormányzati rendszer uralma alatt és a nemzetgyűlés mai összetételének megfelelően valóban úgy vélheti a zsidóság, hogy élni kezd az ő búzája is. Az a kormány , az a nemzetgyűlés, amely a keresztény és nemzeti törekvések mellett tett hitet, ma a politikai élet minden terén annyira elávolo­­dott eredeti programmjától, hogy a zsidóság előretörésének egyenesen biztosítékát lát­hatja a mai rendszer fennmaradásában. Az egységes kormányzópárt, mely a keresztény és nacionalista gondolat letéteményeseként került be a nemzetgyűlésbe, ma közvetve a zsidóság érdekeit szolgálja, amidőn módot nyújt a már régen liberális vizeken evező kormányzati politikának arra, hogy a há­ború, a forradalmak és az azóta elmúlt esz* tendők során tönkrement magyarság min­ den eszközzel való felsegitése helyett a leg* jobb esetben is lagymatag félrendszabályok­kal, szépen hangzó ígéretekkel táplálja ideig­­óráig annak megmaradt csekély erejét. A­ zsidóság tudja ezt és ennek tudatában készül Magyarország teljes birtokbavételére. Mi viszont tudjuk, hogy a kiindulási alap helytelen. Sem a kormányzat rendszere, sem a kormányzópárt összetétele mai formá­jukban már távolról sem kifejezői a nemzet akaratának. A nemzet túlnyomó nagy több­sége szenvedi azt a politikát, amely a zsidó­ságnak lehetővé tette soha nem képzelt fel­gazdagodását, anyagi megerősödését és el is ítéli azt. Nem az a néhány képviselő jelenti ma a kormány jobboldali ellenzékét, akik otthagyták az egységes pártot, mert nem azonosíthatták magukat a kormány politiká­jával és nem vállalhatják tovább a felelős­séget azért. Nem ez a néhány ember áll útjá­ban a zsidóság előretörésének, hanem majd­nem az egész magyar közvélemény. Azok a tömegek, amelyek részben jóhiszeműségük, részben tájékozatlanságuk következtében kinn az országban eddig talán azt hihették, hogy a kormány tényleg a keresztény és nemzeti gondolat föltétlen érvényre juttatá­sáért küzd, ma már épp úgy tisztán látnak, mint a kilépett fajvédő képviselők. De a múlt tanulságai után tisztán kell hogy lássák azok is, akik bár bennmaradtak a kormányzó­­pártban, de bensőjükben ma is ugyanazok, mint akik egy év előtt voltak, hova vezet a mai rendszer továbbfolytatása, mi várhat reánk akkor, ha az „elnyomott“ zsidóságot nemcsak hogy vissza nem szorítjuk gazdaság­­ilag, de számarányán és szellemi értékein jóval túlmenőleg, kulturális pozíciók ért fo­kába is juttatjuk. Milliós jutalom a nagy árdrágítókat elitéltető ügyészeknek Hagy Emil uffiúja az áruuzsora letörésében Az árdrágítóik üldözése terén eddig legin­­­­kább azt kifogásoltuk — és kifogásolta a köz­­­­vélemény is —, hogy a hivatott hatóságok az­­ apró paprikaárusokat, zöldséges kofáikat fog­­­­ták drágításon és ítélték el leginkább — úgy í­téljük — csak saját lelkiismeretüknek meg­nyugtatására. A nagy bűnösök rendszerint ki­bújtak a büntetés alól és drágítottak nyugod­tan tovább. Nagy Emil igazságü­gyminiszter már több­ször tanújelét adta annak, hogy ebben a kér­désben is a legteljesebb szigorral kívánja a törvények és rendeletek idevágó intézkedéseit minden irányban alkalmazni. Most pedig eddig teljesen szokatlan, de dicséretre méltó ötlettel nyúl a kérdés generális megoldásához. Az igazságügyminiszter leiratban utasítja a® ösz­­szes kfr. főügyészségekért, hogy az ügyészségek kevésbé üldöznék az apró bűnösöket, de annál kíméletlenebb és megalkuvásnélküli szigorral sújtsák a nagy árdrágítókat. A leirat a követ­kező értesítést is tartalmazza: „Van szerencsém közölni azt, hogy há­rom darab, egyenkint 1.000.000 korona ösz­szegű jutalmat tűzök ki annak az igen tisz­telt kft. ügyész urnak meg­jutalmazására, akinek sikerül nagyobbfajta árdrágítót nem­csak vádba fogni, de egyúttal el is ítéltetni. Nagy árdrágító alatt értek mindenkit, aki széles körben nagyban befolyásolja bűnös módon az árak drágulását, amiben termé­szetesen a K­artel-féle egyesüléseknek is nagy szerepük van s így ezekre különös gond fordítandó tekintet nélkül arra, hogy a tár­­sadalmi előkelőség szempontjából milyen helyet foglalnak el. Az ország ezekkel a kérdésekkel kapcso­latban valósággal most a kir. ügyészi karra néz és ha az árdrágítás üldözésének kérdé­sében erkölcsileg alul maradunk, ez nagyon ki fog hatni az egész igazságügy reputá­ciójára.“ Nagy Emil igazságügyminiszter szándékát teljesen helyesnek, igazságosnak tartjuk. A végrehajtó ügyészek és bírák minden bizony­­nyal — hisz jól mondja az igazságügyminisz­­ter, az ország közvéleménye figyel rájuk ■— magukévá teszik a nemes intenciókat.

Next