Szózat, 1923. szeptember (5. évfolyam, 197-221. szám)

1923-09-01 / 197. szám

* Kierosodott az olasz-görög konfliktus A ff&rtfg kormány makacssága Háborúra vezetijel ~ Olaszország megszállotta Korfut és csapatokat küldött Tangerbe — Mussolini nem enged ! B&mnaanagdre ite elvadultak legyenek a békeszer­­s­zteek által teremtett Európa viszonyai, mégis a legnagyobb megbotránkozás és fölháborodás h­ang­ 3­n kell megemlékezni arról az orgyilkosságról, amelynek áldozataiul nemzetközi megbízásból folyó kötelességüket teljesítő olasz tisztek estek. Mert mi történt Epiruszban? Legyilkoltak emeberket, akik hivatalos kötelezettségüknek tettek eleget, egy olyan kötelezettségnek, amelyet tulajdonképpen nemzeközi megállapodás hárított vállaikra. Görögországban meggyilkolt áldozatok ugyanis nemcsak olasz alatt­valók, hanem az új nemzetközi jog reprezentánsai voltak és a görögök e­gy fekedetükkel, amely a sajtó­juknak féktelen izgatására vezethető vissza, nemcsak olasz állampolgárokat pusztítottak el, hanem olyan férfiakat, akik nemzetközi döntéseket hajtottak végre. 15 galád merényletnek előzményei ismeretesek. Bonatas ezredes, a forradalmi kormány miniszter­elnöke, július tizenharmadikán azzal a kéréssel for­dult a legfelsőbb tanácshoz, hogy a görög-albán ha­tárt Görögország előnyére igazítsák ki. A kérést a legfelsőbb tanács július huszanh­etedikén visszautasí­totta, egyben távirati utast­tet küldött, hogy ezt a munkát úgy végezzék el, amint azt az internacionális egyezményekben megjelölték. És ekkor indult meg az az elvetemült fiaff­ópropaganda, amely végsőkig korbácsolta a határ­enti epiróták elkeseredését, ad­dig a fokig, amikor fegyvert ragadtak kezükbe és orvul meggyilkolták a nemzetközi bizottság olasz tagjait. Aki tudatában van Annak , és mi, akik a settten­tarrt sajtópropagandája által nem egyszer kerül­tünk a világ közvéleménye elé, mint Európa béke­dön­tói,­nagyon jól tudhatjuk, hogyan intézik a h­atál­­kiisjazító bizottság ellen indított sajtókampányt. Nyilvánvaló, hogy központból irányították és ez a központ nem hihetett más, mint annak a Bonalas ezredesnek, a sajtóirodája, amely hatalmát politikai ellenfeleinek brutális legyilko­lásával alapozta meg. Egészen magától értetődik, sőt természetes is az, hogy Olaszország a legmesszebbmenő, a leghatáro­zottabb elégtételt követelte. Különösen hangzik, hogy az angol sajtó nem osztja égt jó, világos álláspontot és támadja az olas­z kormányt, amely föltétlenül a helyes úton jár akkor, amikor nemcsak állampolgárainak, hanem a­­nem­zetközi döntvények végrehajtóinak meggyilkolásáért követel teljes elégtételt. Ebben a kérdésben az angol sajtó úgy vélekedik, mintha a határmegállapító bi­zottság döntéseihez és tagjaihoz semmi köze nem volna, mintha Tellini tábornok és társai nem is nem­zetközi határozatokat ha­­jtottak volna végre, úgy l látszik, hogy az angol közvéleményben még mindig gyökere van annak a nézetnek, amely szerint a nagy brit birodalom expozitúráját Görögországba kellene helyezni, mert ha­ ez nem így lenne, akkor az angol sajtójaik állásfoglalása legalább is érthetetlen volna. Ebben a kérdésben Olaszország úgy jár el, mint egy nagyhatalomnak el kell járnia, ha alattvalóit, sőt delegáltjait legyilkolják, akik hozzá még nem le hazájuk érdekeit, hanem nemzetközi érdekeket kép­viseltek. A görög kormány rosszindulata azonban minden-k­ire nyilvánvaló, kiderült ez az előzményekből, még jobb abból, hogy még csak a kötelező részvétlato­­lgatást is halogatták, főképen pedig abból, hogy Olaszország jogos követeléseinek teljesítése elől ilyen lehetetlen módon húzódoznak. A Bonatas-fél a kormány, amelynek legalitását maga Angiin sem ismerte el, kifogásokat emelt az olasz követelések teljesítése ellen, naiv kiírni gyáro­z­­kodásokhoz fordult, elmondván, hogy a gyilkosság­ról a görög kormány nem is szerezhetett tudomást és hasonlókat, a­zonban arról nem beszélt, hogy eb­ben­ a kérdésben milyen féktelenül viselkedett Görög­országnak feltétlenül központból irányított sajtója.­­­gyébbiránt a Naiv­ Work Times tudósítója is megállapította, hogy a görög őrség elég közel volt a gyilkosság színhelyéhez, hogy a lövöldözést meghall­hatta volna. Sőt az őrség azt vallotta, hogy az olasz tiszteket körülbelül harminc, vagy negyven főnyi csapat támadta,meg, ami már eleve kizárja azt, hogy itt csak egy egyszerű raulékalantiról lenne szó. Egy­általában minden jel arra mutat, hogy ebben a konfliktusban, amely Kelet-Európa békéjét fenye­geti, egyedül Görögországot terheli a felelősség. Ír­jon az angol, vagy francia sajtó akármit. Úgy látszik ebben a pillanatban, hogy Olaszor­szág, nyugati szövetségeseinek sajtója az olasz állás­­front­ ellen fordul. Az indítóokok ismeretesek. Anglia még mindig érdekeinek exponensét látja Görögor­szágban. Franciaország pedig nem örömmel gondol Marsell­lre, aki annak idején nem fogadta el az ál­talános latin testvériség köpönyege alatt működő francia idegenfónia tervezetét. "Ne felejtsük el, hogy Olaszország a­­jóvátétel­ kérdésben is szembenáll a skét nyugati hatalommal, bár Európa újjáépítésének é érdekében ,Angliával együtt halad, azonban a német­óvátétel teljesítése érdekében hadiadósságainak tör­ését kívánja. Ez a kívánság annál is jogosabb, toer: Olaszország a behajthatatlan jóvátételekből is­ keve­sebbet kap, mint amennyi háborús adóssága. Anglia azonban, amely politikájának sarkpontjává Európa újjáépí­té­sén­ek eszméjét tette, megérthetné, hogy eb­ben­ a jelenlegi konfliktusban melléktekintetek nél­kül Olaszországnak van igaza és Mussolini kormánya jogosan jár el, ha a maga számára a legmesszebb­menő elégtételt követeli. II. olasz flotta megszánta Kor­fut Bécs, augusztus St. (A. Szózat tudósítójának teletor.­­.jelentés­e. Rómából jelentik: A félhivat­alos Corriere 'Catalíti egy külön kiadása a következőket hozza nyilvánosságra. Görögország elégtelen válasza miatt az olasz kormány azonnal megtette a már előkészí­tett határozatainak végrehajtása, iránti lépéseket. Egy olasz torpedózuzó Corfu parancsnokát, megadásra szólította fel. Egy olasz hadihajója­ jelent meg a szi­get előtt.* A görög válasz el­fogad­ja a lation Bécs, augusztus 31. (A Szózat tudósítójának telefon­jelentése.) Rómából jelentik: Mussolini miniszterel­nök a minisztertanács elé terjesztette a görög jegy­zék szövegét, amit ki nem elégítőnekő és elfogadhatat­lannak talál. A hadügyi és tengerészeti miniszterek szintén jelentéseket tettek a foganatosított rendsza­bályokról. Még a mai nap folyamán várják Corfu megszállását. Ugyanebben a minisztertanácsban Mussolini megokolta a carabiniereknek Tangerbe, az olasz konzulátus és az olasz állampolgárok védelmére való útnak indítását. Milánóban ledobták a görög címert Bécs, augusztus 31. (A Szózat tudósítójának telefon­­jelentése.) Milánóból jelentik: Az elmúlt éjszaka a görög konzulátus előtt két autó állott meg fiatalem­berekkel, akik a görög címert letépték és összetör­ték. Később még egy bombát is dobtak, amely azon­ban kárt nem tett. Anglia nem avatkozik be a konfliktusba Bécs, augusztus 31. (A Szózat tudósítójának telefon­­jelentése.) Londonból jelentik: Egy Reuter értesítés hírül adja, hogy az angol kormány eltekint attól, hogy a görög-olasz konfliktusba beleavatkozzék, mert az incidens a párisi követségi konferencia, hatáskö­rébe tartozik. Görögország magatartása belát­­hatatlan következményekkel jár fi at Berlin, augusztus 31. Római táviratok szerint Olaszország minden eshetőségre felkészül. Görögor­szág kihívó magatartása beláthatatlan következmé­nyekkel járhat, mert Mussolini el van tökélve, hogy az ulimátumrbak egyetlen pontjában sem enged. Az olasz minisztertanács Helyesli Mussolini politikáját Róma, au­gusztus 31. Mussolini miniszter­­elnök a minisztertanács elé terjesztette a gö­rög válasz szövegét és kijelentette, hogy a válasz nem kielégítő és ennélfogva nem is lehet azt elfogadni. Ezért már meg is tette a meg­felelő intézkedéseket. Mussolini beszéde után Diae hadügyminiszter és Thacmn di Revei­­tengerészeti mi­niszter szintén jelentést tettek intézkedéseikről. Mus­solini még megokolta a minisztertanács előtt azt az intézkedését is, hogy csapatokat küldött Tangerbe az olasz konzulátus és az olasz polgárok védelmére. A m­inisztertaná­cs egyhangúlag hozzájárult Mussolini politikájához. Az újságok még a mai nap folyamán várják Korfu szigetének megszállását. BELPOLITIKA Fried­rich Istvánt a rendőrség kissz­llgatta a részvényügyben Friedrich István nemzetgyűlési képviselőt tegnap este kézbesített meghívóval ma délelőttre a rendőr­ségre hívták azzal, hogy vallomására az igazság­ügy miniszternek a Reggel cím­ű napilap ellen indí­tott ügyében van szükség. A kihallgatást végző rendőrtisztviselő azonban minden igyekezetét arra fordította, hogy Friedrich Istvántól megtudja, hogy mely adatok állanak rendelkezésére a keresztény el­lenzéki blokknak a kormány ellen és hogy ezeket az adatokat milyen úton és kiktől szerezték meg. Fried­rich István természetesen megtagadta a vallomást VILÁGPOLITIKA Csehország HÉBER VOLT POZSONYI CSEH MINISZTER TITKÁRÁT LETARTÓZTATTÁK. Prágából jelentik: A Farodny Politika jelenti, hogy Derev volt felvidéki miniszter egykori titkárát, Dugonicsot fele­sgének feljelentésére a Rosin miniszter ellen elkövetett me­rényletben való bű­nrészesség gyanúja miatt letar­­tóz­tatták. Szerbia radios Zürichben telepedik le, a Dolly Expressz genf, értesülése szerint Radics, aki tudvalévően Jugoszláviából üldöztetése elöl kiszö­kött, Zürich közelében villát vásárolt magának. A svájci lapok azt írják, hogy Radics itt akarja fő­hadiszállását felütni és innen akarja a jövőben irá­nyítani a horvá­tok­ szerbellenes mozgalmát. Bulgária BULGÁRIÁBÓL KIUTASÍTJÁK A CSEHEKET. Daskalov temetése alkalmával négy bolgár diák ki­fejezésre juttatta azt, hogy a cseh köztársaság­­ emigráns kedvence iránt nem viseltetik különösebb szimpátiával. A cseh kormány a négy diákot kiuta­sította a köztársaság területéről. A bolgár külügyi követ a cseh külügyminisztériumban szóbeli jegyzéket nyújtott át a kiutasítás ellen. A bolgár kormány a Narodny Politika, értesülése szerint a, Bulgáriában tar­tózkodó cseh­ átlas­polgárokat kiutasította. im @306PTBMBBR 1 SZOMBA. Harc a városházáért Vázsonyi újból diktátora akar lenni a fővárosnak A szüretre vágyakozó nemzetgyűlés nap­­ról-n­apra n­éptelenebb folyosóin az utóbbi na­­pokban megint igen gyakran hallani az ablak­­fülkék meg bársonykanapék ölén beszélgető politikusok szájából ezt a szót: városháza. A minap Vássonyi igyekezett a belügy­m­­intéztert meggyőzni ar­ról, hogy az ötvenezer jogosulatlan szavazónak a választói névjegy­zékből való törlése országos katasztrófa. Ma ugya­ncsak Vássonyi beszélgetett igen meghit­ten Huszár Károllyal,­ aki bankelnöksége óta még Vázsonyi terjedelmességét is túllicitálta. Persze, ők is a közelgő fővárosi választásokról disk­uráltak és igen nagy, egymást megértéssel latolgatták egy fővárosi „polgári“ párt, alakí­tásának lehetőségét. Ma jelent meg hosszú szabadsága után elő­­diskm­áltak és igen nagy, egymást megértéssel szór a parlamentben Csillén­ András a ke­resztény községi párt alermöke­i« és_Vázsony­i kapaciitálását ellensúlyozandó, ő is tárgyalt Rakovszky belügyminiszterrel. Hogy Vássonyi mitt akart a belügymi­nisztertől, az nem titok. A liberális lapok is elég hangosan világgá kürtölték. A „legna­gyobb magyarországi zsidó" nem kért keve­sebbet a belügyminisztertől, mint hogy a Friedrich-féle választói törvény alapján esz­közöltesse a­ fővárosi választásokat Hogy a kérésnek teljesítése mit­­jelentene, azt nem­csak mi, hanem Vázson­yi is nagyon jól tudja: jelentené ez a szocialista demagógiának leg­teljesebb győzelmét Vázsonyi azonban, úgy­­látszik, nem fél ettől, mert hiszen őneki mindegy, hogy kikkel szövetkezve, kiknek társaságában, csak bekerüljön újra a város­házára, letűnt hatalma hajdani várába. Ő tudja, hogy­­szociálista fajtársai nem lesznek ellene az ő „tájvédelmi“ városi politiká­jának. Reméljük azonban, hogy ezt a belügymi­niszter is tudja és nem óhajtja Vázsonyiéknak az országos politikában a kormánnyal szem­ben legutóbb tanúsított jóindulatú passzivitá­sát azzal jutalmazni, hogy az ő kedvükért be­segíti a városházára­­ a szocialistákat. A belügyminiszter — mint beavatott hely­ről értesülünk — egyelőre nem is adott ke­csegtető választ Vázsonyiéknak, mert az az álláspontja, hogy a választói névterm­lékek ldi­lazításánál még esetleg nem orvosolt sé­relmeknek van illetékes felebbező fóruma: a közigazgat­ás­i bíróság. A kihagyottak, névsorát ma tették ki köz­­szemléi­;­ a városházán, mindenki meggyőződ­hetik tehát arról, érte-e sérelem a kiigazításnál, vagy sem, és aztán fellebezhet a közigazgatási bírósághoz. Meggyőződésünk, hogy valódi sé­relem igen kevés lesz. Hű­hó annál több. In­kább hisszük, hogy a most már kiigazított névjegyzék választói között is igen sok olyan egyén van még, aki csak a kiigazításra szol­gáló terminus rövidsége és a kiigazítást végző személyzet elégtelensége miatt mattadó beíró - jogtalanul a névjegyzékben. Ebből a szempontból mi sem elleneznénk a­­választói névjegyzéknek egy újabb, alaposabb revízióját. A városházán — amelynek birtokáért az az ádáz politikai tüntetés indult meg baloldalról — most még csönd van. De egy-két hét múlva már ott is elkezdődik a bizottságok munkája, hogy előkészítsék a szeptember vég­én összeülő közgyűlés tárgysorozatát. Ennek az első őszi közgyűlésnek napirendjén fog szerepelni a már eddig is sok találgatásra okot szolgáló tanácsnokválasztás. Akkor fogják betölteni az üresedésben levő három tanácsnoki állást, még­pedig a tanügyit, a világításit és az ille­­­tőségit, továbbá számos kisebb ügykört vezető tisztviselői pozíciót. Minden Százat vásárló vagy előfizető keresztény magyar tőkét, keresztény magyar munkást támogat

Next