Szózat, 1923. október (5. évfolyam, 222-247. szám)

1923-10-02 / 222. szám

ma OKTOBER KEDD3 A keresztény ellenzéki szövetség felveszi a harcot a fővárosi választásokon ifcség: heií tísstíísBí » kocóístet sióktól* akik a politikát mesterségnek tekintik — A fajvédők politikája a semmi örökkévalóságát szolgálja Friedrich István beszámolója Vasárnap toár a kora délutáni órákban tartalmas tömeg hömpölygött a Főherceg Sándor »utcai régi képviselőház felé. Az «Kész környéken szokatlan erős rendőri készültség volt látható s az úttesten lovasrendőr járőrök elúskáltak. Friedrich István beszámolója, amelyre a fajvédő csoport és a keresztény szómnál irta párt vezető tagjai is megígérték eljöveteliket, négy órára volt hirdetve, de már fél négykor a terepi zsúfolva volt és a karzatok roskadásig megteltek. A rendőrség lezárta a bejáratokat és többé senkit sem engedett be az épületbe. A kimmlkodtak a gyűlés végéig-megtöltötték a Sándor utcát és környékét. Négy órakor hatalmas ovációktól kísérve érkezett a gyűlés színhelyére Friedrich István.Vele együtt jöttek Gömbös Gyula, Eckhardt Tibor, Zsilinszky Endre és Lendvai István nemzetgyűlési képviselők. Förster Aurél, a gyűlés elnöke, Anka János a Nép szerkesztője és még számosan a keresztény szocialista párt és a Friedrich-párt vezető tagjai közül. A gyűlés Förster Aurél nyitotta meg, aki a következőket mondotta: — Ezt a szelíd fajvédelmet, amit mi végzünk, a kormánynak kellene csinálnia. Ha a törvényhozás a régi liberális mederbe esnék vissza, akkor is a gyengébbet kellene az erősebbel szemben védelmeznie. De hatvan esztendőn keresztül azt láttuk, hogy az erősebbek jogát védelmezte a gyengékkel szemben. Egyre figyelmeztetem önöket: a magyar történelem nagyjai, a Hunyadiak, Zrínyiek, a Bocskayak és a régi Bethlenek — nem az újak! (Nagy taps!) — nem fogadtak el ingyenrészvényeket. Friedrich István beszéde — Keresztény Testvéreim! Mikor 1919-ben újjá akartuk építeni ezt a szerencsétlen országot, a kereszténység és a nacionalizmus alapjára, helyezkedtünk. Ezzel a két nagyszerű gondolattal indult meg az újjászületés és önök, teljes szívükkel mellénk álltak. Ekkor jött az antantpolitika, mely azt harsogta fülünkbe, hogy leüssünk minél előbb békét, mert a béke kenyeret, külföldi kölcsönt jelent s végre cseml. békesség lesz ebben az országban. Az első nemzetgyűlés, mely az általános választójog alapján ült össze, kilencven százalékban keresztény nemzeti alapon oltott. Ekkor ratifikálták a békét, megcsinálták a földreformot s azután megállt minden. — Majd felfedeztek egy pénzügyi zsenit, emlékeznek Hegedűs Lórántra, aki azt mondta, hogy nem keli külföldi kölcsön, mert ez az ország a maga erejéből is talpra tud állni.— Jött a második nemzetgyűlés, a megszorított választójog alapján 25 szovjettaggal. Ez megint összekerült egy többség, mely most Kállay pénzügyminiszternek helyesel, aki éppen az ellenkezőjét mondta annak, mint Hegedűs Lóránt. És ha az a csoda bekövetkeznék, hogy Kárlay elhagyná helyét és jönne egy olyan pénzügyminiszter, aki megint az ellenkez. Bőjét mondaná, — mert aligha fogja ugyanazt mondani — az a többség megint csak helyeselni fog. A „zseniális“ pénzügyi politika — Azt mondják, hogy a kormány azért nem tud komoly munkát végezni, mert egy veszélyes destruktívtársaság, a fajvédők (Éljenek a fajvédők! Óriási taps.)megakadályozzák. Ha ez a keresztény ellenzék veszélyes társaság, miért nem semmisítik meg? — Ebben az országban büszke táltoson száguld végig a spekuláció. (Derültség) vigyorogva nős a szemetekbe, ti bolond dolgozók, mert csak a bolond dolgozik ebben az országban. (Úgy van!) Mert nem kell más, mint hogy valaki egy-két millió koronát összeszedjen és kiadja kosztba. Akkor kap érte egy hétre — mondjuk százezer koronát. — Azt hiszem, ennél nagyszerűbb, zseniálisabb pénzügyi politikai még nem inemguráltak sehol a világom. (Óriási taps.) Alma bizonyos lovon száguldó spekuláció találkozik egy másik lovassal. A másik lovas leveszi a kalapját és köszön, a spekuláció visszaköszön, ők megértik egymást . . . Azon a másik lovon a főtanácsos tar üt. A spekuláció mosolyog, a főtanácsos úr meghajol, a spekuláció benyúl a zsebébe és átad neki valamit. Csak becsületes feltételek mellett fogadjuk el a kölcsönt . A mi pénzügyi bölcseink megállapítják, hogy' •onaötön lesz itt, ha nem jön a külföldi kölcsön. Mi más állásponton vagyunk, mert azt állítjuk, hogy ez a ■nemzet akkor is talpra fog állni, ha már lesz külföldi íjíifcsok, ha ixxaSietes és tvfeste főtételek mellett jön az a kölcsön, akkor azt mondjuk, hát jöjjön. De ezt azért hozzák, hogy alátámasszák azt a gazdasági rendszert, mely ma itt uralkodik. Hlinka, Radics, Hitler a destruktívak . Minket azonban nem az érdekel, hogy mit mond Benes cseh külügyminiszter úr. Minket az érdekel, hogy nemcsak mi vagyunk destruktivok, hanem destruktivi tót testvérnép vezére, Hlinka páter, a horvát nacionalisták vezére, Bodics (Éljenzés) és ott van még egy destruktiv Bajorországban, egy mázolósegéd, Hitler. (Éljen!) — Azt akarják velünk elhitetni, hogy aki okos, az hallgat. Ez tévedés, mert van egy betegség, a csendes butaság (Derültség és taps) és a mi hallgató bölcseink ebben a csendes butaságban szenvednek. És ekkor nagy örömmel tölt el, hogy a tudományegyetem lelépő rektora, Bársony János (Éljenzés, nagy taps) nem helyezkedett arra az álláspontra, hogy bölcsnek okvetlenül hallgatnia, kell, hanem odakiáltotta az ő megfontolt búcsúszavát: — Fiuk! tartsatok ki az intranzigens keresztény nacionalizmus mellett! (Éljenzés. Taps.) Szálljon el Bársony Jánosnak ez a szózata szerteszét az országban és vésődjön bele minden keresztény magyar szivébe és lelkébe. Bársony igazat mondott, Bársony zászlót emelt fel, amelyre milliók azt mondják, hogy Bársonynak igaza van! (ügy van!) Akik a becsület fogalmával könnyelműen bánnak . Azt mondják, hogy végre ebben az országban rendnek kell lenni. De ha azt nevezik rendnek, hogy azok, akik nem dolgoznak és a becsület fogalmával kissé könnyelműen bánnak, milliárdokat tudnak összeszedni, akkor vegyék tudomásul, hogy ettől a rendtől mi undorodunk. (Ügy van! Taps.) — Örömmel üdvözlöm azt, hogy a Felvidéken új párt alakult, a zsidó párt. S azt is örömmel üdvözölném, ha nálunk sem vennének fel a zsidók mindenféle más neveket, hanem kiírnák tisztességgél, becsülettel, hogy zsidó párt. (ügy van!) De vannak rothadt keresztények — ahogy Lendvai barátom szokta mondani — (Éljen Landra), akik eikiállnak a zsidók, mellé, hogy azoknak ne kelljen kit enniük az igazi cégért. Felvesszük a harcot a fővárosi választásokon — Végül keresztény testvéreim, még néhány szavam van a bűnös Budapestről. Nemsokára eldől ennek a városnak a sorsa. Itt csak figyelmeztetni óhajtok mindenkit,hogy sajátságos destruttiv álláspontnak vajt ebben a kérdésben. Itt azt mondjuk, hogy Budapest, nemcsírje a főváros lakossága, hanem egész Magyarország szíve, egész Magyarország fővárosa. És ez a főváros Köz Nép-Európa szeméterakodó helye lett. (Derültség.) Éppen olyan elemek kerültek felszínre, itt, akik a keresztény nemzeti gondolattal ellentétben állanak. De vigyázzanak. Budapest, a mi fővárosunk és barátaim nevében is kijelentem, hogy a keresztény ellenzéki blokk a fővárosi választásokon is fel fogja venni a harcot a legintranzigensebb, a legracionálisabb állásponton. (Éljenzés és taps.) Nem fogunk tűrni semmiféle megalkuvást. A „Pubi“ — Még csak aznak akarok kifejezést adni, hogy mi azon furcsa álláspontom vagyunk, hogy közéleti férfiak, magas állami funkcionáriusok nem fogadhatnak el senkitől semmiféle kedvezményt. Mi ezt súlyosan ítéljük meg s nézetünk szerint az ilyen uraknak azonnal félre kellene állatok a közélet teréről. Elképzelhetetlennek tartom, hogy felelős állásban levő férfi a sógorát nevezze ki. (Felkiáltások Bubi!) Mi ezt tűrhetetlennek tartjuk». — Befejezésül kérem önöket, tartsanak ki továbbra is féltettünk, hogy az utóbbi négy év alatt megtettük kötelességünket s ezt megtesszük a jövőben is. Isten áldja meg önöket! (Hosszantartó óriási éljenzés és taps.) Ezután Gömbös Gyula szólalt fel. — Mint egyik alföldi város novzestgyűlési képviselője, meghatottsággal állok itt Budapest választóközönsége előtt, mert arról szeretném ezt a közönséget is meggyőzni, hogy arra a keresztény tájvédelmi egységre, melyen a falu dolgozik ,a mi vezetésünk alatt, elsősorban ennek a fővárosnak nem szüksége. A keresztény és zsidó intravirgenista lóg egymással szembenállói . Ma, mikor e csonka ország naponk nyolcad részétteszi ki a főváros lakossága,wíwtenc van arra, hogy a magyar lakosság másik, itt*sryw rabb, « fővárosi liberáliamiszet hevesbe mjtotató része összefogjon azzal a keresztény táborral,mely ebbena fővárosban folytat elszánt báróért * kom»tény lobogóért. Ebben a fővárosban nem a kompromisszumos politika, fog dönteni, hanem a isóét intem*-} . igengia. fog egymással szemben állni: a, zsidó- és ír keresztény fajvédelem. A nemzet örökkévalóságáért csinálunk politikát . Azok a politikusok, akik itt kompromismmmc*középutat keresnek, tévúton járnak. A Szefi* delem gondolata ma már vili aggandóai. 4. tájvédelem gondolata aktualitásánál foltva minden más politikai gondolat felett áll. Az * nemzet, amely jövőt akar, amely biztos akipokeni akarja tudni ezeréves múltjának folytatását, *w semmiféle nyugatról becsempészett, cat nestet »köleseiben megmételyező politikai irányokat trom' fogadhat el. Mi nem magunkért csináljuk a politikát, nem egyes érdekcsoportokért, hanem at pemgué örökkévalóságáért. Nem ismerjük az osztálykülönbségeket — Azt kívánom bejelenteni Budapest népe, dicst, hogy elszántak vagyunk a harcra, fegyekmezett magyar tömegekkel ki akarjuk vívni a nevezett csun-’ diadalát, hogy nem ismerjük a megalkuvást Se semmiféle, földi erővel bennünket utunkról letendeni nem lehet. — Nem ismerünk társadalmi osztálykülönbséget, akinek erejében magyar vér csörgedez, aki magyar szülőktől származik, akinek ősei ezen a földön éltjeik, enért meghaltak, azok, tekintet nélkül arra, hogy kunyhóban vagy palotában születtek, egyformán testvérek. (Úgy van! Taps.) Elsősorban a megalkuvóka Hon kell küzdenünk .• Nemcsak az a faj áll utunkban, amelyeken küzdünk, hanem elsősorban azok, akiknek vonatkozásai volnak, különösen materiális téren esedet fajjal. Támadásunk elsősorban ezek ellen kell hogy irányuljon. Mert az a nemzet, az a faj, mely nem tud önmagában rendet teremteni, mely nem tudja a salakot önmagából kivetni, nem bír életképességgel. Ezért mi elsősorban azok alléit, fogunk küzdeni, akik a mi sorainkban a megalkuvást hirdetik. A mai nemzedéknek történelmi feladata megtisztítani a magyar közéletet azoktól, akik a politikátmesterségnnk tekintik. A belső kérdések ma a legfontosabbak . Önmagamba szállok és kérdezem, helyes úton járok-e. S ha a magyar fajvédelem elveit helyesli be Pázmány Péter tudományegyetem egyik büszkesége. Bársony János, ha helyesli a a magyar ifjúság, a magyar dolgozók tömege, akkor én azt mondom minden okoskodás és rabulisztika dacára, hogy az az út, melyen mi járunk, a nemzet biztos jövőjének útja. (Úgy van!) — Bethlen István miniszterelnök körrel,a szomszédi viszonyról és a külföldi kölcsönről beszél. Én az elsőt, anakronizmusnak tartom. Olyan helyzetben vagyunk, melyben a belső kérdések egyelőre a legfontosabbak. — Kérdezem, milyen incidensek voltak itt is men fenséges nagyképűség, akár a kisantantnál mondjuk, akár nálunk. Elsősorban magyar belpolitikát kell csinálni és csak egészséges, regenerálódott nemzet testtel Lehet történetei feladatok elé állami. Németországot jelen kaotikus helyzetébe a helytelen tessék-lássék belpolitika hozta. Ahelyett, hogy ott is felismerték valna a politikai körök az egyedüli mentséget, a nacionalizmushoz való visszatérésben — a nyugati eskntektől elvakítva — olyan politikát inauguráltak, mely ennek éppen az ellenkezőjét tette. A kölcsön és az ellenőrzés — A miniszterelnök úr igen fontos nyilatkozatot tett (olvassa): „Hangsúlyozom, hogy a rendelendő kérdések közt nem szerepelt mert nem is szerepelhet olyan politikai természetű ügy, mely akár nekünk, akár valamelyik szomszéd államnak belügye“. — Helyeselni kell azt a szándékot, hogy a külföld a magyar ügyekbe ne nyúljon bele. Csakhogy ezzel ellenkezik a nyilatkozat másik része, amely a kölcsönről szólva kilátásba helyezi az ellenőrzést, tehát egy külföldi megbízottnak belügyi ténykedései. Az ellenőrzés bekapcsolását a kölcsön kérdéséi, tehát helytelennek kell tartatnom. De van még egy nyitott kérdés: a kisebbségek kérdése. Ezt a kérdést a kispataut nem tekintheti saját belügyeinek, ez a békeszerződések értelmében nemzetközi kérdés továbbra is és így elsősorban magyar kérdés is. A nemzeti kisebbségek védelmét különösen ki tud lott volna emelni a miniszterelnöknek, hogy ez ütemfelesleges vitáknak, de főképpen veszélyes félreértéseknek elejét vegye. Azt mondják, helytelen a keresztény eltevüsknek az az álláspontja, hogy eleve elzárkózik a külföldi kölcsöntől. Mi azonban csak olyan kölesimlőt zárkóztunk el eleve, mely súlyos belpolitikai következményeket von maga után. Mi olyan kölcsönt® nem zárkózunk el, mely jóindulatú és kizárólagosan a megoldatlan európai gazdasági problémák magasabb szempontjából adatik az országnak: komoly, problémák egyike kell, hogy legyen Magyarország gazdasági talpraálllása, mindén külső portinait, big* folyás kizáráséval, Ágostban miart»!Sss ank, «es