Szózat, 1923. november (5. évfolyam, 248-272. szám)

1923-11-01 / 248. szám

Poincaré Kikötései mellett is megtartják a Jóvátételi Konferenciát Ati Kormány alakult Szássorsságban Ellentétes ifire­k Hdtj az ország magatartásáról . * A mai Lap eseményei bizonyítják, hogy a nyu­­fesszá­hatalmaik a jóvátételi kérdés szabályozására -gar­ál: őszintén­ tör­ekednek.­­Ennek bizonyítéka, botor a francia megkötések ellenére­­ ragaszkodnak a szakértői konferencia megtartásához. Az »» álta­lános vélemény, hogy Poincaré kikötés­­i m­iait ,nem lehet tőle ugyanolyan eredményeket várni, mint amilyeneket. Anglia reméli, mindazonáltal még eb­ben a formájában is jobb mint ■ semmi. Kezetünk szerint Anglia arra számít, hogy ezzel az összejöve­­tellel Amerika bekapcsolódik ismét az európai ügyekbe, másrészről az­­Unióra nézve nem tévesztené­­el itatását az sem, ha az egész világgal szemben ismét Franciaország és Belgium erőszakossága aka­dályozná meg a­ kibontakozást. A meggondolások alapján természetes, hogy az angol kormány nem akarja rá­ ügyet, Poinearéval folytatott diplomáciai huza­vonákkal késleltetni, el­fogadja :­■ kikötéseit. Ezt bizonyítják a Londonban lejátszódott, események. .Hétfőn a kabinet tanácsko­­zást tartott, amelyen azt­ határozták, hogy Párisból bevárják az újabb értesüléseket. Tagnap délelőtt ezt az álláspontot mégis elejtették. .Kih­a­tároztu­tó, hogy a Bt .érdekelteti jegyzékeit tudomásul vessék és az Ohió kormányával haladéktalanul küldik, hogy miután valamennyi szövetséges hozzájárul­ az érte­kezlet megtartásához, most már gyorsítani lehet, az akciót és azzal a kér­etemmel fordulnak hozzá, hogy nevesse meg száp­viselőit, így tehát a szakértői ér­­­­ekedet a jóvátételi ,bizottrágnak lesz alárendelve. Általában véve azt kívánják, hogy elnökül az ame­­rSBcR­t szakértőt kérjék fel és a tanácskozások szin­­helye ha nem Paris, akkor Berlin legyen. Az előjele­k szerint Amerika készséggel csatlako­zik az angol felfogáshoz.. A Roitter-irodánál jelentik Washingtonból, hogy föltétlenül szakértőt küldenek ki a bizottságba. Coolidge elnöknek pedig az a né­zete, hogy Poincaré magatartása nem gátolja a programon végrehajtávát. Ezekután a jóvátételi bi­zottság sem sejtet egyebet, minthogy ti maga részéről is hozzájárul a szakértői bizottság m­egalakilásáhozz. "A kormányéviával való megegyezés után­­-csak for­ma, szerint­e ez fogja kinevezni a szakértőket, ter­mészetesen az Amerited képviselő kivételével, akit sa­ját kormánya küld ki. Fellisef­ szocialista az iff szász miniszterelnök A német birodalom belső rendje kétségkívül meg­­szeilárdtult azzal, hogy a szászországi kommunista tűz­fészeket felperzselték. A szász parlament tegnap este igy órakor összegyűlt, amelyen a jobboldal derültsége közepette egy kommunista képviselő olvasta­­el Zeig­­er lemondó levelét. Északa Felicsih szocialista képviselőt 6H szavazattal miniszterelnökké választot­ták. Kayser német néppárti képviselő IS szavazatot kapott. .1 nemzeti párttal.' kivonultak az ülésről, igy 71 képviselő nem 'nyilvánította nézetét Az új mi­niszterelnök Mr szerint ideiglenes jelleggel tiszta ,szociáldemokrata kisebbségi kormányt fog alakítani. A­ bajor krízis újabb fejleményeiről a legellenté­­­­teb.jó kirovások kerülnek forgalomba. A lapok és távirati ügynökségek világnézeti, álláspontjaik sze­rint hozzák a legkülönbözőbb híradásokat. A radi­kálisok — teljesen értelmetlenül — Szászország elleni katonai készülődésekről hoznak hírt. Nyilvánvaló, hogy ilyen akciónak Zeig­ner eltávolítása, után sem­mi értelme sem lenne. A hiva­talos közleményekből ezzel szemben csak az derül ki, hogy Bajorország berlini követe ma adta át a birodalmi kormánynak München válasz­jegyzékét, anélkül, hogy ennek tar­talmáról bővebb, felvilágosításokat adna. /­ szocialisták feltételei Bécs, október 31. (A Szózat tudósítójának tele­­fonjelentése.) Berlinből jelentik: A német szociál­demokrata parlamenti frakció ma délelőtt ülést tar­tott, hogy tanácskozzék további magatartásáról. A tanácskozás több mint hat órán­ keresztül­ tartott és egyelőre azzal a határozattal végződött, hogy a szo­ciáldemokraták egyelőre nem lépnek ki a koalíció­ból. A vita után — mely sokkal kevésbé heves volt,­­mint várták és amelyben a­ radikális frakció bizo­nyos tartózkodást tanlellott — határozatot hoztak, melynek értelmében a szocs­áldemokrata frakció bi­zonyos feltételek mellett benne maradnak a koalí­cióban. A feltételek a következők: A katonai kivételes állapot megszüntetése. A­ birodalmi kormány a bajor­­országi hatalom birtokosainak magatartását nyílt alkst.m­án.vs­.tígériként kezeli e a birodalmi alko­­mány­­ny­al összhangban haladéktalanul, megteszi Bajor­ország ellen a szükséges lépéseket, Szászországban a rend és a nyugalom fenntartása a védőrendőrség feladata. A birodalmi véderő segítségét csak a pol­gári hatalom birtokosának felszólítására lehet igény­be venni. A jobboldali radikális törekvések híveit, akiket újabban beállítottak a birodalmi véderőbe, el kell bocsátani. .Minthogy Stresemann az utóbbi napok fáradal­mai következtében annyira kimerült, hogy kénytelen volt ágyba feküdni, vallellínűleg csak holnap kerül a sor az említett feltételekről való tárgyalásra. Hogyan lesz egy sajtóperből két sajtóper szuport per-mániája —“Ulain Ferenc nemzet­gyűlési képviselő védőbeszéde a «Szózat» munkatársai mellett Kádár Lak­os az Új Nemzedék 1950 junius 11-én Mtegljerant számában Rupertek címmel cikket írt, amelyben Ruper­t Rezsőnek a nemzetmi illés ersmpi ülésén a nemzeti hadseregről mondott szavait tette gióvá és ezzel kapcsolatosan Ruip­ertet és a hozzá hasonló szabású­ egyéneket jellemezte. Rupert a cikk miatt Kádár Lehel ellen sajtópert indított, amelyet a budapesti büntetörvényszék 1922 november 1 - én , tárgyalt. A tárgyalásról Cseglédy Ernámtól, a Szózat 1922 november­­-iki számában Rupert, Rezső sajtópere címmel tudósítást irt. A Szózatnak ugyanebben a számában Kádár Lehel a Festi Jogrend elinűi rovat­ban tett néhány megjegyzést a ruponbhicus férfiúnak ,a bíróság előtt való viselkedéséről. Rupert­ Rezső úgy Czeglédy tudósítása miatt, mint Kádár rövid szarkasztikus cikke miatt újból megindította a sajtó­­s pert becsületsértés és rágalmazás cílén. Szóval a , Bentrik Rupert, aki meg akarja szerezni a retten­t­ 1 hete ti­et előnevet,­­egy sajtóperből kettőt csinált. Czeglédy Einámival tudósításában Rupert totcfogá­­salta, hogy Kádár Lehel vádlott és dr. Vasok Ernő védő védekezéseit a Szózatban leközölte, pedig azok pusztán a­­tárgyaláson elhangzott beszédeik hű­eyeprodukciói volta­k. Czeglédy tudósításában Rupert iá körvetkező mondatoké­t inkriminálta: „Rupert­­ Rezső kis vidéki ügy­véd korában, a katolikus gotulo­­s tatot szolgálta, de mikor nemzetgyűlési képviselővé cerekszi­­, tagál, elhagyja a­ zászlót és a leg­gyászosabb politikai szerepet ráratja“. ..Kifejtette a védő azt is,­­ hogy Rupert Rezső az ország határain belül ugyanazt cselekszi, amit az emigránsok a­~ ország határain ától és hogy Rupert politikája és/a kisantant golf- i­unkája csaknem teljesen fedik egymást“. Ezenkívül ,is több kitételt panaszolt be Rupert, például Kádár Lehel következő kijelentésének reprodukálását: „egy katomai diktat­úra alatt lehetetlen­né vált volna, hogy ■ olyan emberek, mint Rupert Rezső, feltűnjenek“.­­Kádár Lehel szatirikus cikkében pedig azt is foga­­lyoza leginkább Rupert, hogy „A nyertet ismertük, mint ébredőt ki zsidó­ üldöz, ismertük, mint kisgaz­ srót, ismertük, mint zsidók védőjét, ismertük, mint zavaros h­ások elkövetőjét . . .“ stb. A kettős sajtóper tárgyalását szerdán délelőtt, 9 órakor tartotta a budapesti b­üntető törvényszéken­­Törekl­ Géza kúriai bíró tanácsa. Előbb Czeglédy I­mánuelt hallgatták ki, aki a cikk szerzőségét vál­­l­alta, majd­ elmondta, hogy a sajtóper tárgyalásán nem­ volt jelen, cikkét a Magyar Országos­­Tudósító I­nrBan kőnyomatos kiadványa és egyéb információk­­ alapján írta. Ólain Ferenc nemzetgyűlési képviselő, mindkét vádlott védője kérte Czeglédy ügyével kapcsolatosan a­­bizonyítás elrendel­ését, bizonyításul az iratok be­esését, valamint Vasék Ernő ügyvéd tanúként u traló kihallgatását. A bíróság rövid tanácskorás után a­ bizonyítás kérelmét elutasította, egyben kimondotta, hogy a két pert együtt fogja tárgyalni. Kádár Lehel kihall­gatása következett. Kádár kijelenti, hogy nem kérte és nem kéri a valódiság bizonyítását, cikke polemikus természetű írás volt, amelynek tartalmát épp ezért nem­ kívánja bizonyítani, annál inkább sem, mert többnyire naponta ír hasonló cikkeket. Hajós Zoltán, a famagén vádló jogi képviselője mondotta el vádbeszédét, majd Alain Ferenc nemes isgyű­lési képviselő védőbeszéde­­ következett. Rámutat arra, hogy Czeglédy közölt egy tudósítást egy sajtóperről, a közleményébe belekerült mindaz, ami a perben a védelem részéről Rupert el­len elhangzott. Kérdi, melyik az a törvényszakasz, amelyik konkretizálja, hogy sajtóvétségnek tekin­tendő, ha a tudósításból valami ami történt, kima­­­ vád. Azt csak nem lehet rágalmazásnak tekinteni, ha­­ a cikkíró tudósításából valamit kihagy. Azzal az állásponttal egyezően, hogy nem szabad tendenciózu­san beállítani valamit, éppen ő szeretné legjobban, hogy újirányú jogrend álljon elő. Ezzel szemben minden pártpolitikai orgánum tendenciákat teremt. Ez nagyon szomorú és kár­os állapot, de ez így van és ennek véget is kellene vetni. Azonban a bíróság , ezt maga elvégezni nem lesz képes, még akkor sem, ha olyan törvényt kap ítélkezési alapul, mely alkal­mas erre. A tendencia az élet minden megnyilatkozá- s sában meg­van. Saját személyével kapcsolatosan­ szinte naponta tapasztal különböző orgánumok részé-­­ ről tendenciózus beállítást, mi lenne, ha minden egyes­­ esetben rágalmazási pert indítana a tendenciával dol­­gozó orgánum ellen. Az élet ezerféle változatának megfelelően a tár­­­­sadalom keretében rengeteg tendencia áll elő s arra­­ szükség van. Rupert Rezső minden szereplése oda tendált, hogy eljöjjön az a korszak, amikor a kül­föld fogja megdiktálni, hogy kinek kezére leéll adni tíz ország paragrafusát. Ezért van szükség Rupert­­ Rezső ellen tendenciára. A mi tendenciánk — mondja Ulain képviselő — és az övék között az a különbség, hogy a mi tendenciánkat mi magunk írjuk elő, az övéket azonban az ellenség. Végül Kádár Lehel in­kriminált cikkére kijelenti, hogy kisterjedelmű po­lemikus írás, amellyel nem is érdemes a vád szem­pontjából foglalkozni. Mindkét vádlott felmentését kérte. Közel egy ór­a hosszat tartó tanácskozás után a bíróság kihirdette ítéletét, mely szerint Czeglédy Er­áiméit és Kádár Lehelt sajtó útján elkövetett rá­galmazásért fejenként hetvenezer, korona fő- és har­mincezer korona mellékbüntetésre ítéli. Az ítélet­­ellen a vád s a védelem egyaránt feleb­­bessett. . 1923 XCV3S&8BR 1 CSÜTÖRTÖK Baross János a kisebbségi jogokról és Benesék kritikájáról Baross János nemzetgyűlési képviselő a nemzet-­­gyűlés interpellációs könyvébe két interpellációt jegyzett be. Az egyiket Sir Eric Urm­uond, a Nép­­szövetség titkárának bukaresti pohárköszöntője tár­gyában, a másikat Maruváry Géza külügyminiszter azon lépésével kapcsolatban, hogy a magyar kor­mány képviseletében megjelent a cseh követségen a s­­oh köztársaság ötéves jubileuma alkalmával ren­dezett ünnepélyen. Az interpellációkra vonatkozólag Baross János a következőket mondotta munkatár­sunknak: — Tegnap két interpellációt jegyeztem be a kül­­ü­gyi miniszter úrh­oz. Az egyiket Sir Eric Dumond­­nak, a Népszövetség titkárának a bukaresti pohár­köszöntője tárgyában. Már magának­­az interpellá­ció bejegyzésének meg volt az a kedvező hatása, hogy Drumond úr a m­a déli­ lapokban nyilatkozatot tett közzé, melyben a­ bukaresti sajtóértesítéseket dezavuálja. Mivel távol áll tőlünk az, hogy Dro­mond úr szavahihetőségében kételkedjünk, meg kell állapítanunk azt, hogy a román hivatalok sajtóhír­­szolgálat megint tendenciózusan ferdített és valót­lanságokat röpített a világba. Kívánatosnak tarta­nám azonban, ha Drum­mic úr egy budapesti pohár­­kaszüntőben foglalkoznék, azzal a kérdéssel, aminek dezaonálását a ma déli lapokban hiába kerestük, tudniillik a kisebbségek sémiméinek ,a­ Népszövetség­hez való viszonyával.­­ Összefüggésben van ez a kérdés Benes cseh külügyminiszter úrnak a prágai parlamentben tett­ nyilatkozatával, amelyben Benes úr figyelmezteti Magyarországot, hogy a jövőben Magyarországnak be kell tartania, a trianoni békét. A trianoni béke kétoldalú jogügylet. A trianoni békében illetve a Müllerand-féle kísérőlevélben világosan biztosítva van részünkre az ethnográfiai határkiigazítás, továbbá a kisebbségek összes politikai és emberi jogainak teljes leolosidása. Mindeddig a kisantant "állalmi­­sak eszük ágában sem véd a bennünket megillető jogoknak elismerése és tiszteletben tartása. Majd ha ele is teljesítették szerződésbeli kötelezettségeiket, akkor lesz csak joguk tőlünk is követelni a béke­­szerződés betartását. Sajnos, a magyar kormány a szerződésszerű magyar jogokat még követelni sem meri, ellenben a legminimálisabb nemzeti önérzet arcul verésével képviselteti magát a külügyminiszter által a cseh köztársaság, vagyis Felső-Magyarország elrablásának ötéves üramünnepére rendezett cseh­ banketten.­­ Ebben a tárgyban jegyeztem be második in­­terpellációmat, mert rá akartam mutatni arra, hogy méltán háborítja fel a magyar közvélemény önérze­tét,­­de mint taktika is tejesen elhibázott. A­ magyar­ kormány eddigi megalázkodó magatartását ezzel a hallatlan incidenssel megkoronázta, megfeledkezvén arról, hogy csak azt a nem­zetet becsülik mások is, amelyik önmagát is megbecsüli. •­­ Gazdasági és politikai szempontból "Csath­országnak sokkal nagyobb érdeke, hogy velünk meg­­egyezzen, mint minekünk. A túlfejlesztett cseh nagy­ipar, amelynek pénzén csinálódik a cseh implatiz­­ípus, katasztrofális­ válságba jutott nemcsak a Fel­­vidéken, de Csehországban is. A magyar határok megnyitása­­tehát elsőrendű érdeke a cseh nagy­iparnak, mert így visszaszerzi a régi magyar Ab­satzgebietet, másrészt szabad levegőt és utat nyit­nánk részükre a távolabbi, piacok felé. A cseh im­perialista politika tehát ipari, pénzügyi és szociális téren csődbe jutott, elmaradhatatlan volt tehát annak politikai csődje is. . Ennek klasszikus bizonysága az idén ősszel tar­tott községi és vármegyei választás. Ez alkalommal, a Felvidéken a prágai politika a szavazatoknak csak tizennyolc százalékát kap­t meg, az óriási többség­­i Benesek Politik­áj­át­ól való elszakadást és a Felvi­dék autonómiáját követelte. A cseh kormány egy óriási visszaéléssel akarta meghamisítani a szavazást, úgy hogy egyrészt kihagyta a magyar választókat és a legnagyobb közigazgatási terrort fejtette ki az ellenzéki szavazókkal szemben, másrészt egy fegy­­vergyakorlatot rendeztek az idén a Felvidéken, ahol cseh és morva ezrediket koncentráltak és minden ezredet abban a felvidéki, községben szavaztattak le, ahol éppen aznap éjjel meghaltak. Az eredmény mégis az lett, hogy a morva, a sziléziai és német-cseh ezred,ek leszavaztak Hlinka pártjára vagy a magyar pártokra, a cseh katonaság pedig a kommunista pártra.­­ A prágai politika tehát éppen most az utolsó órákban jutott csődbe. A magyar külpolitikának tehát az egész világot fel kellett volna már lármázni ezzel a szenzációs történelmi eseménnyel, mely be­bizonyította, hogy az egész cseh-szlovák államalaku­lat életképtel«). Ehelyett most sietett a magyar kor­­mány aetherni­­j.Adókkal Benesék politikájának a se­­gítségére. Egyrészt még a trianoni kevés jogaink érvényesítését sem kísérlik meg, hanem behódolnak Benes poltikájának, másrészt pedig a prágai rezsim­mel halálosan elégedetlen Felvidéki lakosság lelké­ben is kétségbeejtő depressziót fog okozni az a tény, hogy akkor, amikor a cseh-szlovák köztársaságnak polgárai elég bátrak voltak kimutatni halálos elége­detlenségüket a jelenlegi prágai rendszerrel szem­ben, akkor a magyar kormány térdet-fejet hajt­va előtt . Én tagadom azt, hogy mireánk nézve a kül­földi kölcsön életkérdés lenne. A külföldi kölcsön és az ezzel összefüggő politikai, megaláztatásunk első­sorban a cseheknek az érdeke. Ha pedig tényleg igaz, hogy a külföldi kölcsön reánk nézve ma már életkérdés, ezért kizárólag koncepció és előrelátás nélküli pénzügyi és tehetszex külpolitikánkat terheli a Schlößpifft

Next