Szózat, 1924. március (6. évfolyam, 51-75. szám)

1924-03-01 / 51. szám

im MÁRCIUS 1 gyQMBAt elTDotijélk és az egész budai oldalit, mert ha egy nagy terület egyik oldalára rárakok egy rashetonép­­ítményt, akkor az eldu­llemákt. — Amikor egy ilyen vagyiszabialsu javas­lattal állok szem­be­n, amikor hatalmas aki­­pókkal rendelkezem, akkor egy egészen m koncepció jut eszeimbe, akkor a­ görög klasz­­saiktus időkre gondolok. A stadionba nemcsak az atlétika való,­­hanem od­a lehetőleg minden sportot koncentrálni kell, sőt nemcsak a psor­­tot, hanem a művészeket is, akik ma a gyár­telepek re­ónjában rajzolnak, festenek és szob­rokat készítenek. Ezeket kell oda áthelyezni, egy berket kell alkotni a magyar művészet é­s a magyar testnevelés számára. Kívánatos­ volna az, hogy az a szobrász lássa azt a híres mgyar futót, vagy lovast és­ -azután mintázza meg figuráit, nem pedig a gyártelep­en be­­ékezve a máig a rossz villájában üljön és gon­dolkozzék olyan dolgok felett, amelyek eszébe sem juthatnak, mert a miliő nem alk­almas arra, hogy intuititív dolgokat termeljen. A magyar stadionban a magyar nemzeti kultú­ránk építményét szeretném látni. A­­magyar nemzeti géniusz alkotás­a legyen az. N­agy­­szűtésű tervre van szükség. Itt a Dunán van sok számért. Víz, sziget, fa, nagy park, hely kell egy stadionhoz. Ez felel meg annak a szellemnek, amely a miniszter úr beszédéből k­icserdül, aki hivatkozott a klasszikus időkre. Én azt hiszem, hogy egy nemzet csak­­akkor életrevaló, ha maga is rasszikus- életet akar é­l­ni; egy nemzet_ Csáki akkor hivatkozhatik nagy történelmi hivatására, ha m­aga is kllasz­­szikus akar lenni. Ne kérjünk örökösen má­soktól kölcsön klasszicizmust, hanem mi ma­gunk akarj­unk tökéletesebb emberek és tö­kéletesebb nemzet lenni. A javaslatot elfoga­dom. (Élénk helyeslés és taps.) Várnai Dániel: Nem tartja helyesnek, hogy a totál h­atőr forra­’imm­adóját elengedrtése és a sértál ke­­vesesb­b összes ju­tott teszrevevési célra. Határozati ja­vaslatot nyújt be, hogy­­az eredeti rendelet végrehaj­tási utasítását vonják vissza. Karafiári Jenő: A leventeegyesü­l­etekkel csak azt célozzák, hogy a magyar nemzet­ leromlott köz­­egészségügyét helyreállítsák. Nagyon csodálja, hogy a szociáldemokraták kifogásolják azt, hogy a sport­­m­ark nemzetinek kell lenni. Túlságos an­tipátiával vi­seltetnek úgy látszik minden iránt, ami magyar és nemzeti. Pedig itt a nemzeti jelző csak azt jelenti, hogy speciálisan magyar sportaigakat a­karnak kifej­leszteni és kiművelni. Illetékes helyen a legnagyobb előzékenység nyilvánult meg a munkás testedző egye­sületekkel szemben. Minden o­s­ztál­ykü­l­ön­bs­ég nélkül gondoskodás történik az ifjúság testneveléséről.­­ Kijelenti, hogy a javaslatnak semmiféle poli­tikai célja nincs, az egyedül a magyar közönség le­romlott egészségi állapotát akarja helyreállítani. A sportban politikai differenciák nincsenek és a mun­kásság is tökéletesen kiveheti részét a tanács mun­kájában. Abban az érzésben­, hogy a munkások tíz­­ezrei áll­anak mögötte a sport általánosításának dol­gában, a javaslatot elfogadja. A kultuszminiszter válaszol a felszólalásokra Gróf Klebelsberg Kuné. A vita során nem voltak­­ véleménykülönbségek és tárgyi­lagosan fogy­alkoztak a kérdéssel. Kijelenti, hogy a végrehajtási utas­i­lást­ rendszeresen átdolgozta és megnyitotta a jogi lehetőségét annak, hogy régi ér­demes sportegyesületek a maguk kebelén belül ala­kíthassák, meg a Levente Egyesületet. Ezt a kérdést különben is a lehető legliberálisa­bban fogja kezelni. Szükségesnek tartja a Nemzeti Stadion minél ha­marább való felépítéséit. Az első kötelesség ezen a té­ren, hogy megfelelő teret szemeljen ki erre a célra. Már a tavasszal az összes érdekképviseletek bevoná­siéval helyszíi ankétet fog tartani a tekintetbe jövő tereken és helyeken. A sport demokratizálását ú­gy érti, hogy a falusi népre is gondolni kell annál is inkább, mert agrár állam vagyunk. Minden faluban meg kell alakítani a Levente Egyesületet. Jobb a bajok megelőzés­é, mint a baj gyógyítása. Sporttal pedig megelőzhetjük a betegségeket. A szo­ciáldemokrata szónokok a végrehajtási utasításban­­kiiforgá­soltik a hazafias jelzőt is. Kijelenti, hogy ha a szociáldemokrata spo­rte­gyesül­etekben kikapcsolják az egyoldalú osztálypolitikát és nemzeti alapra he­lyezkednek, azonos elbánásban részesíti. Gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszter kegye­lettel emlékezik m­­e­g Gerendayról, a testedzés első magyar apostoláról és kéri a törvényja­vasl­at elfo­gadását A nemzetgyűlés a törvényjavaslatot általános­ságban elfogadja, csak a S­zociáld­emokra­tá­k szavaz­nak a javaslat ellen. Várnai Dániel javaslatát elvetik. Majd részleteiben is az összes szakaszok­at vita nélkül fogadják el és ezzel a testnevelési alapról szóló tör­vény­javaslatot v­gy általánosan,­­mint részleteiben elfogadta a nemzetgyűlés. Napirendi vita­ tns elnök ezután napirendi indítványt tett s java­solja, hogy a H­áz szerdán tartsa le­ közel­elbbi ülését. Farkas István kéri, hogy a Ház holnap is tartson ülést, amelynek egyetlen pontja a drágaság legyen. Gróf Bethlen István minisztere­l­nök: Az elnök napirendi indítványát fogadja el azzal a m­egiragy­­léssal, hogy a drágasággal kapcsolatos kérdéseket az ellenzék a pénzügyi javaslatok tárgyalásánál is meg­vitathatja. Bartos Andor, Pakots József, valamint Perlaky György felszólalásai után a Ház az elnök napirendi indítványát fogadta el nagy többséggel Az ülés fél 3 órakor ért véget. Azokkal az intézkedésekkel, amelyeket a kormány a kényszerkölcsön kivetésére és behajtására vonat­kozólag részben már életreléptetett, részben ezután szándékozik megvaló éi­tárni, nemcsak az egész ellen­zék szállt szembe, hanem­ magának a kormánypárt­nak túlnyomó része is kezdettől fogva a legnagyobb elégedetlenséggel viseltetett a kényszerkölcsöm ter­vezett kivetési módozataival szemben. Ez az elége­detlenség a pártnak azon az értekezletén robbant ki, amelyen első ízben vették tárgyalás alá a Valorizá­cióról és kényszerkölcsönről szóló törvényjavaslatot. Ezen az értekezleten bukott meg tulajdonképpen Itáliay. Ekkor­ a miniszterelnök, nehogy az általános elégedetlenség súlyosabb következményekkel járjon, egy tizen­cöttagú bizottságot küldetett ki a javaslat leginkább kifogásolt részének, a­ kényszer kölcs­ön­­alapról szóló szakasznak az újraszövegezésére. Ugyanaznap délutánján pedig a pénzügyi bizottság ülésén bejelentette, hogy a kormány a kényszer­köl­­csö­nre vonatkozólag új javaslatot fog kidolgozni. Ezzel a taktikával sikerült a miniszterelnöknek a kérdés megoldását elodázni, de a párt nagy részében feltámadt elégedetlenséget nem tudta leszerelni, sőt az magái la­píthatólag napiról-napra nő és ma már különösen a kisgazdáik körében szántó elkeseredéssé fokozódott. úgy a valorizáció, mint a kényszer­kölcsö­n-alai­ megállapítása tekintetében a kormánypárt egyes frakciói között olyan ellentétes felfogások uralkod­nak, amelyeket alig lehet­­majd simán áthidalni. Ezek az ellentétek már a tizenkettes bizottság első ülése alkalmával nyilvánvalóvá váltak. Ennek a bi­zottságnak a kormány kívánsága szerint az lett volna a feladata, hogy a kényszerkölcsönről szóló új ■törvényajvaslatot vegye tárgyalás alá. Ez a törvény­javaslat azonban az első értekezlet alkalmával nem­ volt készen és í­gy a bizottság csak arra szorítkoz­hatott hogy a párt felfogását és kívánságát a ké­szülő törvényjavaslatra vonatkozólag közölje az ideig­lenes pénzügyminiszterrel. Már ekkor kiderült azon­ban, hogy a párt felfogása ebben a kérdésben egy­általán nem egységes és a bizottság nagyon sok tagja olyan kívánságokkal lépett fel, amelyek homlok­­egyenest ellentétben állottak azokkal az intenciókkal, amelyekre a kormány készülő ja­vaslatát fel akarta ed­íteni. Látva a párt hangulatát, Walkó miniszter a bi­zottság második, kedden tartott értekezletén sem merte közben már elkészült javaslatát bemutatni, hanem megkíséreli az ellenvéleményeket leszerelni, illetve az ellentéteket áthidalni A bizottságnak ezen az értekezletén azonban még hevesebb és elkeseredet­tebb vita fejlődött ki egyes alapvető kérdésekben. Különösen a konjunkturális vagyon­ok kiméletlen igénybevételét és a jegy­in­tézeti hitelek élvezőinek megterhelését sürgették sokan, mííg a párt merkantil­­liberális tagjai a leghevesebben ellenezték ezt. Dön­tést egyik kérdésben sem mert a miniszter provokálni A bizottság eddigi értekeztetek! csak Walko mi­niszter képviselte a kormányt­, a ma délelőtt tartott ülésen azonban megjelent a miniszterelnök is, hogy személyi presztízsével engedékenységre, illetve meg­egyezésre bírja a bizottság tagjait. A mai értekez­letnek azután végre lett is valami eredménye, még­pedig egy kompromisszum. A bizottság nyolc pontba foglalta óhajait és ezek képeznék a megalkotandó új törvény alapelveit. Eszerint a kényszerkölcsön kivé­tésénél bizonyos minimumot és progressziót álapíta­nak meg, az értékpapírokra bizonyos százalékot, vet­nek ki, a kereskedelmi cégeket és tőzsdebizományoso­­kat is bevonják a kölcsönakcióba, megadóztatják a legutóbbi négy évben szerzett ingatlanokat, valamint külön a hitbizományokat, a jegybank részvényjegy­zését és a kényszerkölcsönt junku­mba hozzák, a va­­lorizálatlan hitel­élvezők­et külön megadóztatják A kormány a maga részéről nem tett kötelező ígéretet ezeknek a követeléseknek a megvalósítására, sőt nem is bizonyos, hogy azokat telj­esíteni fogja, annál kevésbé, mert nem egy közülük teljese­n ellen­tétben áll a kormány eddigi merkantil és bankárde­­keeket szolgáló pénzügyi politikájával, sőt magával a kén­yszer köl­csön-re® delettel is. Tény az, hogy még ez a kompromisszum sem alkalmas arra, hogy a párt túlnyomó részének elégedetlenségét és bizalmatlan­ságát leszerelje. Különösen elégedetlenek azzal a kisgazdák, akiknek alig van számottevő képvisele­tük magában a bizottságban és akiknek súlyos és jogos sérelmeit nem nagyon veszik figyelembe. A konkrét határozatok közül, amiket az egysé­ges párt bizottságának értekezletei eddig eredmé­nyeztek, különösen egyik feltétlenül sérelmes az agrár­társadalomra. Ez a határozat az, hogy a köl­csön jegyzést tumbu­miba hozzák a jegybank részvény­jegyzésével. A kényszer­kölcsönt azokra kel­ nvetni, akik a valorizálatlan hitelek élvezése és más kedvező konjunktúrák folytán mammut­vagyonokat szerez­tek és maguk is nagy rész­ben hozzájárultak a mai állapotnak az előidézéséhez, ahhoz, hogy a belső köl­csön szükségessége egyáltalán felmerült De éppen azért, mert a belső kölcsönre elsősorban ezeket a vagyonokat kell igénybe venni, lehetetlen az, hogy a kényszerkölcsönjegyzés­ek a jegybank részvényjegy­zései között junku­mot létesítsenek. A jegybank Peru lehet ezeknek a nemzettől legtöbbször idege­n érde­keltségeknek az orgánuma, a jegybank az egész nemzeté, annak szervezetében és irányításában tehát a nemzet lakosságának gerincét, az agr­ártársadal­mat kell vezető szerephez juttatni. Az egységes párt tizenkettes bizottságának értekezlete Az egységes párt tizenkettes bizottsága ma dél­előtt tartotta h­armadik értekezletét, amelyen Walkó Lajos ideiglenes pénzügyminiszteren kívül gróf Bethlen István miniszterelnök is részt vett. A mai értekezleten Szabó Sándor fejtette­­ki, hogy a jövedelem és vagyonadó nem képezheti igazságos és méltányos alapját a belföldi kölcsönnek. Új erő­forrásokat kell keresni és ezek között elsősorban a valorizálatlan jegyintézeti hitelek élvezőinek meg­adóztatását kívánják, továbbá az utolsó négy évben szerzett ingatlanok tulajdonosainak bevonásait a kényszerkölcsönbe, amennyiben ezek konjunkturális vagyonok. Kívánja, hogy a belső kölcsönre bocsás­sanak ki felhívást , világosítsák fel a közönséget, hogy az tulajdonképpen az államinak nyújtott valo­rizált hitel. Felvetette azt az eszmét, hogy a vagyon­­váltság földeket is kössék le a belső kölcsön kama­tainak fedezésére. Végül tolmácsolta a határmenti birtokosok kívánságát. Azok a birtokosok, akiknek megszánt területen vannak birtokaik és ott jöven­déket és vagyonadót fizetnek, mentesülni kivánnak a kényszerkölcsön alól. Szijj Bálint azt a kívánságát fejezte ki, hogy a létminimumot ötvenezer koronáról kettőszázezer ko­ronára emeljék fel, továbbá hogy az ötvenholdas kisgazdákat is mentesítsék a kölcsön alól. Figyelem­­mel kell lenni — mondotta — az emberek teljesítő­képességére. Ma már a harminc-negyven koalas gazdának sincs semmi eladnivalója. Szily Tamás a nagyvagyonok erősebb megterhe­lését kívánta. Hangsúlyozta, hogy azokra, akik tíz­millió jövedelmi és vagyonadót fizetnek, külön pót­lékot is ki kell vetni. W­a­lkó Lajos ideiglenes pénzügym­inisz­ter kije­lentette, hogy az elhangzott kívánságok alapján dol­gozzák majd­­ a pénzügyminisztériumban a tör­vényjavaslatot és ott állapítják majd meg, mit le­het a gyakorlatban ezekből megvalósítani. Megígérte hogy a törvényjavaslat tervezetét a jövő héten be­mutatja a bizottságnak. A kibocsátott szü­kségren­deletre vonatkozólag­­ki­jelentette Walkó miniszter, hogy ezzel március és április hónapokra óhajtja a kormány a költségjegy­zék hiányát fedezni, amely ezekben a hónapokban ötszáz milliárdot tesz ki. Ennek fedezésére szolgál az 1923. évben fizetett jövedelmi adó négyszerese, amely 412 989 millió és az 1923. évre kivetett vagyon­adó hatszorosa, amely 110.689 millió, összesen 523.678 millió korona. A miniszterelnök azt hangoztatta, hogy vigyázni kell az igazságtalanságok kiküszöbölésére, majd a bizottság óhajait a következő tizenkét pontba foglalta: 1. A belföldi kölcsön alapja a jövedelem és vagyonadó marad, azonban ennél bizonyos minimu­mot és progressziót állapítanak meg, amelyet a pénzügyminisztérium dolgoz fel és foglal paragra­fusokba. A jövedelem- és vagyonadón kívül bizo­nyos pótlékot fizet több kategória és ezáltal a jö­vedelem és vagyonadóra megállapítottt sokszoroz, kisebb lesz.­­ 2. A pénzintézetek bevonása a Pénzintézeti Köz­pont jouriális beosztása alapján. 3. Más részvénytársaságok bevonása és pedig elő­ször a tőzsdén jegyzett papírokra bizonyos százalék kivetése azzal a kikötéssel, hogy minden vállalat saját papírjában köteles a kivetett százalékot leadni másodszor a tőzsdén nem jegyzett papírokra is bi­zonyos százalék évetése. 4. A kereskedelmi cégek és a tőzsdebizományok bevonása az értékpapírforgalmú adó alapulvételével. 5. A legutóbbi négy esztendőben mutatkozó in­gatlanforgalom megadózta,tem a vételár alapulvé­telével. 6. A hitbizományok külön megterhelése kény­­szerkölcsön címén öt százalék erejéig. 7. A jegybank részvényei jegyzésének és a kény­szer­kölcsönnek junkuimba hozatala. 8. A­gyonváltsághátralékosoknak külön pót­lékolása. 9. A valorizálatlan hitelt élvezők ezen a­zinten pótlék­olandók. 10. Azok, akik a belföldi kölcsön előlegére ki­vetett összeget, tehát a jövedelmi adó négyszeresét, illetve a vagyonadó hatszorosát a kontemplált há­rom részlet helyett egyszerre fizetik le, kedvezmény­ben részesítendők. 11. A tízmillión felül való jövedelmi adó szintén bizonyos percent többletet fizet a progresszivitáson felül, ugyanígy a tizm­­il­lón­ál nagyobb vagyon- érm­ is 12. Azok, akikre 1923-ban vetettek ki először jö­vedelmi és vagyonadót, ötven százalékig terjedő pótlékot kötelesek fizetni Mélyreható ellentétek az egységes pártban A kényszerkölcsönjavaslat viszontagságai 3

Next