Szózat, 1924. június (6. évfolyam, 117-139. szám)

1924-06-01 / 117. szám

2 jó­ nevet­ség utölső foszlányaival: ezek a be­csületesek, a jellemesek, a hősök és mellettük egy új tisztviselői típus, kiültözködve mint a körutak szennyes siker csőcseléke, vidáman és­ gondtalanul: ezek az alacsonyabb homlo­knak, a lélekben és­­jellemben hitványabbak, ezek az alkalmazkodók, ezek a cinikusok s ez a láncszeme annak az u­j és becstelen ki­választódásnak, melyben a jó, az erős, a be­csületes, a magyar elhull, a csőcseléklelkű, az alsóbbrendű kiemelkedik és boldogul. És előkelő, nagy műveltségű úriemberek kölcsünkön­y­veken tengődnek, mert nincsen annyiok, hogy egy-egy könyvet vegyenek maguknak, sőt nincs annyiok, hogy ne kell­jen szétprédálniuk könyvtárukat. És ez a lassú, de egyre gyorsabb kifosz­tása, és tönkrenyomorítása ennek az osztály­nak kormányunk vállvonutásai közben sza­kadatlanul és reménytelenül folyik tovább. Olaszországban, nemrég még a koldusok ha­zájában, a faseizmus megszüntette a koldu­sokat, ebben a szerencsétlen országban hét­millió magyarnak legalább a felét koldussá nyomorították. Kezdődött a kifosztás a hadikölcsönköt­­vények Minősen tűrt elértéktelenedésével. Folytatódott azzal a szerencsétlen pénzügyi politikával, mely az ellenforradalom után kezdettől fogva a korona stabilizálását, sőt értékének emelkedését próbálgatta, hirdette és­ szuggerálta, de közben mindent megtett a maga tehetetlenségében, eszmeszegénységé­ben és pipolyaságában, hogy ez az eredmény be ne következhessék. Folytatódott aztán 1921-ben a Hegedűs-féle takarékossági és újabb reményeket és illúziókat keltő korszak­ban s erre addig lehetett is némi védelmet találni, míg tartott a Hegedűs szuggesztiója és politikája meg nem bukott. Az ő bukásá­val megbukott a stabilizálás és a koronajaví­­tás gondolata is, csak a mi bölcseink tettek úgy, hogy cinizmusukban vagy hibat­lansá­gukban, mintha tovább is remény volna erre és folytatták e címen a tisztviselők tovább­­éheztetését. Hegedűs után azonnal át kellett volna térni egy új tisztviselő-politikára és nem engedni meg, hogy a koronaromlás min­den súlyos gazdasági következménye ezt a szerencsétlen osztályt sújtsa és más — szűk — társadalmi rétegek a tudatos és tervszerű koronarontásnak bűnös vámszedőivé válja­nak hosszú éveken keresztül. De még ezzel sem telt be a pohár. Kállay Tibor pénzügy­­miniszter nevéhez fűződik a dicsőség, hogy szinte biztatta a szerencsétlen középosztályt, vigye a tőzsdére fillérjeit, vagyonkájának roncsait, mert ő nem tud más eszközt találni az értékek átmentésébe. S íme, már egy esz­tendeje tart a makacs és tervszerű bessz, melynek malomkövei között felőrlődtek a magyar középosztály utolsó vagyoni roncsai. Úgy látszik azonban, a kormány bölcses lelkiismerete és belátása, számára még min­dig nem volt elegendő a magyar középosz­tály mind e szörnyű szenvedése, nem haj­landók annak véget vetni most sem, hanem őszre ötven százalékát akarják megadni a toa­kát?... Ez gyanús volt. A pálinka pedig vasonnyra igen a megfogyott. Még Kupi cigány sem tudta szó nélkül el­tűrni. Este vádaskodott a tiszttartó előtt. — De­ge­ljek meg, ha nem kiszakálva nyelte le a sáskát! — Hogy a pálinkát megigya! — kontrázott bele a gyanúsításba a vén Csepegés. — Csudás- nipseg a góbé — erősíti Csur­­rantás! — Megesi a sáskát, hogy pálinkát kap­jon. Én láttam!... Eső után köpönyeg! Már késő volt a cigá­nyok vádaskodása. Toppancs Gyurka megitta a sok pálinkást. Aztán hazafelé ballagtak al­konyatikor. De a vén gébé hunofutsága nem tönt le a nappal. Maradt még a holdvilághoz is. A mézes­ grófnál igen vékony a napszá­mos vacsorája. Gyurka bú el röste­lkedik. Miért nem grófias, ha grófi birtokon dolgoznak?­! . . . Ruipi panaszosan szól a góbéhoz: — Talán a sok pálinka pecsenyét kivan? — Azt bizony. De meg is lesz, még ma! Ezt olyan határozottan mondja Toppancs •Gyurik», hogy Rupiban menten feltámad a re­ménység... —­­Nem segíthetnék a pecsenyeszerzésnél — Kérdi, csendesen a góbétól. — Ha lakatot tudsz tenni a szádra, hát pró­báld meg, de h­a éltjár a nyelved, há­t a nyakad úgy kitekerem, hogy a hóhér sem különben. Ru­pl megborzong a nyaktekerős meghívás­tól, de mégis elfogadja, mert éhes, aztán tudja, hogy a Gyurka bá kezei után bőség jár, — főleg a lopásban. — Ha kezdjem Gyurka bá? — kérdezi sut­togva Rupi cigány és jól tudja, hogy ő fog fá­­j zsdni a pecsenyéért, aztán osztozik a vén forté­­l­yos góbévá, békebeli fizetéseknek. Mit­ jelent ez az ötven százalék? Az elsőrangú életszükségleti cik­kek nyolcvan-száz-százötven- kétszáz száza­lékkal vannak fölötte a békebeli áraiknak, te­hát az ötven százalékos fizetés valójában csak húsz-huszonöt­­százalékot jelent. Azt jelenti ez, hogy m­íg az iparos és kereskedő átlag dupláját kapja arányban cikkeiért a béke­­áraknak, addig a szegény tisztviselő eléged­jék meg a feléves békefizetésének, valójában a negyedével. És mindez miért? Mert szegény az állam, szegény a magyar társadalom — mondják. Minő együgyű és ostoba érvek. Ha a szo­ciális belátás, ha fajtestvéri szeretet, ha a nemzetünk erkölcsi és testi fejlődésének gondolata és gondja nem tudja megértetni az illetékesekkel: föl kell végre emelni nemze­tünknek e­­drága anyagát mai reménytelen elesettségéből, legalább a gazdasági józan számítás téríthetné őket észre. Hiszen az ál­lam pénzügyi nyomorúságának egyik­­ fő oka az a nagymérvű csüggetegség, fáradtság, re­­ményvesztettség és korrupció, amely tiszt­­viselőosztályunkat emészti! Hiszen maholnap nem lehet végrehajtani a törvényeket, egyre kisebb eredménnyel hajtják be az­ adót, egyre nagyobb igazságtalanságok, tisztviselői túl­kapások és vesztegetések teszik elviselhetet­lenné a, becsületes ember számára az életet. Nem lehet végrehajtani a behozatali és ki­viteli intézkedéseket, bűnös hivatalnokok se­gítségével hordják ki ládaszámra pénzünket, értékeinket és csempészik be a kitiltott vagy megvámolt árukat. Hiszen ahány milliót megspórolunk tisztviselőink fizetésén, annyi m­illiárdot fizet rá az állam más téren. És ki becsüli fel azt a mérhetetlen erkölcsi kárt, amely e szörnyű korlátoltság és nemzetőrtő bűnös „takarékosság“ nyomán támad? Ki fog ezentúl tiszviselőnek menni, ki tud ött kedvvel és kellő nyugalommal dolgozni, ki fog ott megmaradni, ki fogja­ vállalni a ka­tonatiszti nehéz hivatást, milyen anyag fog ezekbe a sorokba rekrutálódni ilyen kilátások mellett! És akik idáig juttatják nemzetünk e pompás és jól kitenyésztett rétegét­, azok volnának a providenciáiig államférfiak és ez a rendszer volna az, amely, h­a megbukik, utána bukik ez a szomorú csonka ország? Csak a legutóbbi pár hónap gyalázatos koronarontása sok száz milliárdot lopott el az állam és társadalom értékeiből elsősorban azért, mert tehetetlenek vagyunk a nagy bű­nösökkel szemben. Mikor a fajvédők által a parlamentben kipattantott bécs a budapesti óriási arányú valuta­csempészést és hamis számlákon való koronakikínálást, amit pe­dig a nagybankok követtek el ország-világ szeme láttára, a kormány hallgatással intézi el, ugyan micsoda bölcsesség, micsoda lelki­ismeret kell hozzá, hogy takarékosságról mer­jenek beszélni ezek az urak és éppen a ma­gyar faj életén, vérén és egészségén kezdjék meg a takarékoskodást?! Eljön ugyan még a történelmi számon­kérés órája, csa­k azt nem tudjuk, ki fogja ezt a számonkérést megtenni. Lesz-e még akkor is magyar nemzet? — Hát először a Pucken hálóját beteszed a Darkó uram hídja alá a patakba, — kezdi négyszemközt adni a parancsot a góbé, hogy azt meg­ ne hallják. — A vízfolyással szembefordítsd a farkasháló, — magyarázza pontosan. — Értem, értem! — bólintott rá a cigány. — Azután a malomárok zsilipjét eldugod. — Ájáj! hiszen az egy óra járás ... Toppancs Gyurka barátságosan hátba vágja a panaszos Kupit. A cigány így tapaszta­lás után elismeri az erős hatalmát, hát engedel­meskedik. — Már megyek, Gyurka bá’ . . . — No, úgy legyen! A halászat megtörténik. Másfél óra múlva öt kiló halat húztak ki a malomárokból, a Darkó gram hídja alól, mert amint Rupi elzárta a malomárok felső részét, az apadó vízzel lefut­nak a halak is, így belekerülnek a hídhoz be­állított sarokhálóba. Az alsómalom persze megáll, de mire a mol­nár felmegy és keresi a vizesdugókat, azalatt már Troppanca és Rupi elfogyasztották a ha­lat kedves családjaik körében. Nyoma sem ma­rad a halászatnak, hacsak a halszálka a torkán nem akad valamelyik rikónak. Másnap a községházához idézik Toppancs Gyurkát. Hát Rupi is ott van . . . Már ki is de­­­­rült a halászás, mert Rupi cigány holdkelte előtt nagyon félt a sötétben és fütyült. Fütyülte a legkedvesebb nótáját, a székely verbunkost. Ezt pedig a faluban senki sem tudta oly cifrán fü­tyül­ti, mint Rupi. Erről ismertek rá a tanúk a sötét éjszakában. *— Még a füttyszót is tanúnak veszik a sze­gény ember ellen! — panaszkodik Toppancs. Aztán beülnek a­­dutyiba ketten­­— egy­ napra. 1924-JUNIUS | VALAJEtNAF VILÁGPOLITIKA Belgrádi magyar-szerb tárgyalás A „Beogradszke Novosz­ti“ jelenti: , A magyar- szerb­­tárgyalások kedvezően haladnak előre. A biróji jogsegélyre vonatkozó tárgyalásoknál néhány vitás pont merült fel. Emiatt Wod­ianer követ e­liuazotti Budapestre, hogy kormányától instrukciót kérjem. E kérdéseik felől Perjcs, a szerb delegáció elnöke tár­­gyalt Basics miniszterel­nőkkel. Wodianer követ­kez«­ben tér vissza Belgrádb­a és ekkor az osc­zeis rístta, pontok kérdésében létrejön a megegyezés. Marx régi kormányával mutatkozik be A „Szózat“ bécsi tudósítója közli telefonon: Ber­linből távozatozzák. A német néppárt birodalmi gyű­­lési frakciója ma két határozati javaslatot foga­­dott el. Az egyikben védelmére kelt­etresemann sze­mélyeitek, a másikban a szakértői javaslatok elfoga­dása mellett nyilatkozott. A kormányalakítás kérdé­sében azonban véglegesen nem döntöttek, hanem a határozathozatalt a hétfői pár­tgyűlésre halasztották el. Kormánykörökben sajnálják ezt a halasztást, mi­vel kívánatosnak tartották volna, hogy az új kor­­mány már ma megalakuljon. A kabinet mega­laku­­lása ennek következtében hétfő előtt, nem történheterte meg. Az új kormány kedden mutatkozik be a biro­dalmi gyűlésen. A kancellár környezetében biztosra veszik, hogy Marx megtartja eddigi kabinetjét* amelyben tehát semmiféle személyi változás nen* •lesz. Marx a birodalmi gyűléstől bizalmat fog kérn&,* miután pro­grammját előterjesztette. A kancellárnak a­z a szándéka, hogy a szakértői javaslatok elfoga­dásával szükségessé váló törvényjavaslatokat lehető leghamarabb a birodalmi gyűlés elé­­terjeszti és re­méli, hogy a kétharmad­­többséget sikerül biztosíta­nia. A kancellár úgy számít, hogy ezeket a törvény­javaslatokat öt héten belül tető alá hozzák. Parla­­menti körök véleménye szerint az új Marx-kabinet feltétlenül kisebbségi kormány volna, amely csak külpolitikai kérdésekben számíthat többségire. Most oldalról azt a hírt terjesztik, hogy a néppárt köré­ben még mindig nem adták fel a reményt, hogy a nemzeti pártot sikerül a polgári blokkba bevonni és a középutas politikának megnyerni. Hír szerint, az elnöknek ismét azt a javaslatot tették, hogy a vá­lasztás eredményeinek megfelelően a nacionalistái­ reresét, Borgt képviselőt bízza meg kormányalko­­t­ással. Poincaré ma adja át Millerandnak lemondását Mint a Te­ntrps jelenti, a Poincaré-kabinet tag­jai vasárnap délelőtt, féltizeneg­y órakor megjelentek a­z Elyséeben é­s a köztársasági elnöknek átnyújtják a lemondást tartalmazó hivatalos iratot. Az „Intranzigent“ szerint fel­tehető, hogy az elnök a távozó kabinetet fel­kéri az ügyeknek még néhány napig való to­­vábbvez­etésére, minthogy meg kell várnia az új kamarai elnök megválasztását. A „Matin“ azt írja, hogy Millerand köztiá­rs­asági elnök csupán akkor fog lemondani, ha a parlament két háza az elnöki üzenetre kifejezetten ilyen értelmű szavazatot hoz. A Havas-iroda jelentése szerint az új parlamenti csoport megalakult és a demokrata-republikánus baloldal nevét vette fel. A­ párt valószínűleg a naci­ona­lista­­radikálisok és a baloldali köztársaságiak több­ségét foglalja majd magában. A szocilista párt június első két napján tartja­­nagygyűlését és ennek hatá­roza­­tától függ további magatartá­suk. Millerand távozását valószínű­leg követelni fogja s ha ez megtörténnék, a kabinetben­ is rés­z­t vesznek. Benes bécsi tanácskozása Benes cseh külügyminiszter ma reggel Olasz­országból Prágába utasításban Bécsbe érkezett, ahol Seipel kancellárral tanácskozást folytatott. A meg­beszél­­és tárgya az Olaszországgal kötött megegyezés volt és a közvetlen küszöbön álló genfi konferencia, amelyen Benes a Nemzetek Szövetsége tan­ácsának elnöke lesz és amelyen az oszm­ák kérdés a tanács­kozások fontos tárgyát, alkotja. Felbomlik a Pasics -Pribicsevics koalíció Belgrádi jelentés szerint a tegnapi­­miniszterta­­nácson éles ellen­tétek merül­tek fel a radikális párt, és Pribicsevics-é­k közö­tt a zágrábi, lai­bachi és mar­an rg-i nagy zsupánok kinevezésével kapcsola­tban­. A miniszterit átmos 4M­tó Ing Priibicsevi­csnek a kinevezé­sekre vonatkozó előterjesztéseit visszautasította. Politikai körökben ezt úgy tekintik, múst a Pasics- Pribicsevics-koalíció­ felbomlásának első aktusát. Közeledés Franciaország­ és a szovjet között A „Daily Mail“ jelentése szerint Litvinus valószínűleg rövid időn belül Londonba fog érkezni, hogy ott átvegye az angol-orosz tár­gyaláson résztvevő orosz küldöttség vezetését. Ilyenformán Raikovszkijnak módja nyílik arra, hogy Franciaországba utazzék és ott m us francia komi lánynál a közeledés lehetőséged te­ki­n­te­té­ben puha to­l­ózzék. u­j finn kabinet Helsings­torst! jelentés szerint az uj kabinet a­ kö­vetkezőképpen alakult meg: Állam- és közoktatásügyi miniszter Snpmann, külügyminiszter Procopa, pénz­ügyminiszter Pulhkinem, igazságügy miniszter Ellem, földmivelésügyi miniszter Lahdensuo, honvédelmi miniszter Malmberg, népjóléti miniszter Liebe, ke­resked­em- és iparügyi miniszter Palmgrené közleke­désügyi miniszter Hahl. A belügyminiszteri tárca még. .betöltetten, v

Next