Szózat, 1924. szeptember (6. évfolyam, 192-215. szám)
1924-09-05 / 195. szám
lefegyverzés Odakint Genfben Csonka-Magyarország ellen felvonult megint a kisantant. A tizennégy vármegyére csonkított Magyarország ellen felvonulnak a régi vádak: a titkos fegyverraktárak, a titokban kiképzett hadsereg, a titkos tervek és az irredenta. Régi filmet készülnek pörgetni megint azok, akik csak a szerencse, de nem a fegyver jogán jutottak az ezeréves Magyarország legdúsabb és legtermőbb területeinek birtokába, akik balkáni kultúrájuk mocsarába fojtják az elszakított magyarság minden lélegzését, minden kulturális megmozdulását. Egy negyvenöt-ötvenmilliós blokk reszket a két és félmilliós magyar állam számonkérő erejétől, mintha hét és félmillió ember a legnagyobb felfegyverzettség mellett le tudná verni az óriás kinccsel, hadianyaggal rendelkező rablószövetséget, amely csak azért recitálja a magyarság irredenta fegyverkezéséről szóló mesét, hogy alibit tudjon igazolni azokért a sanyargatásokért, amelyekkel az elszakított magyarságot korbácsolja. A sanyargatásnak és a lélekfojtogatásnak e módszere már Európa nyilvánosságába kezd szellőződnl si, kisantant kezdi magát kényelmetlenül és kellemetlenül érezni az európai nyilvánosság számonkérő széke előtt. Kell tehát egy mesterséges megokolás, amellyel ha nem is lehet igazolni, de menteni mégis csak lehet a kegyetlenséget, az elnyomatást, a nyelvi, vallási és kulturális üldöztetést. A hamis vád, a magyar fegyverkezésről szóló mese takarója akar lenni a Balkán atrocitásának, a bocskortipró rendszer módszerének. Nem tudjuk, hogy a balkáni rabló mennyire becsüli a nagyantant ítélőképességét, sokra azonban nem becsülheti, különben nem hozakodnék elő efféle mesékkel, akkor, amikor tudja, hogy Magyarország mai hadseregének ötszörösre való emelésével sem volna abban a helyzetben, hogy offenzív hadjáratot folytasson, sőt még emberanyagának legteljesebb felhasználásával is csak nehezen tudná megvédeni csonka országának határait, amelyeket a kisantant államaira való tekintettel a brutális trianoni akarat úgy vont meg, hogy stratégiailag ki legyen szolgáltatva minden felvonuló ellenséges erőknek. Hadseregünk, helyesebben honvédségünk, éppen hogy arra elegendő, hogy a belső, az államrenddel ellenséges erőket féken tartson. Ezt a feladatát meg tudja oldani s talán éppen ezért vonul a hadsereg ellen a radikális zsidó sajtó a maga fejlett technikájának minden alattomosságával. Ez a hadsereg nem fenyegeti a kisantantot, annak konszolidációját, állami tisztaságát, de fenyegeti a judeoradikális politikai célokat és terveket. A nemzeti hadsereg útjában áll egy újabb felfordulásnak, egy újabb vörös farsangi uralomnak, tehát a zsidó sajtó minden holt betűje héjjó módra igyekszik hozzácsapni a hadsereghez, ahol csak teheti s a zsidó érdekhálózat láthatatlan drótszálain mennek azok a bizalmas jelentések külföldre, hogy itt titkos fegyverkezés folyik a föld alatt, rejtett ágyutelepek várják a mozgósítást és hogy ifjúságunk rendszeres katonai szolgálatot teljesít. Ezeket a híreket a vörös forradalmi hírközpontok szállítják nemcsak a Balkánra, hanem az európai nyilvánosság elé s igyekszenek a külső ellenségnek szolgálatot tenni, hogy belső ellenfelük, a keresztény magyar állami hatalom ne tudjon megállani a helyén. Egyetlenegy nemzetnek nincs annyi árulója és denunciánsa, mint a magyarságnak: a befogadott, zsidóság, amely bolsevizmust és szélső radikalizmust csinál, tucatjával szórja ki a külföldre fajtájának Örseit ás tapogatócsápjait, az emigránsokat. A kisantant ellenünk való felvonulása és az emigráció szervesen együvétartozó tényezők s az egész ellenünk val a hajsza végső eredményében úgy formálódó meg, hogy a kisantant mondja el Tálunk azt, amit a forradalmi zsidóság rólunk hirdet és irántunk érez. Az összjáték letagadhatatlan ,s még a nemzeti színre mázolt zsidóság is Mália próbálja szelídíteni fajtestvéreinek permanens árulását, a tények lecáfolhatatlanul beszélik, hogy a forradalmi zsidóság kiszolgálja a kisantant magyar gyilkos imperializmusát. Ha a kisantantnak nem volnának belső informátorai, kémei és hírgyártói, akik állandóan hamis híreket szállítanak zsoldért, a kisantant nem hivatkozhatnék _ Csonka- Magyarországból jött bizalmas információkra és nem építhetné ki ellenünk vonuló stratégiáját azokkal a látszatokkal, amelyekkel felsallangozza magát Genfben, a nyugati nemzetek képviselői előtt. A nemzeti hadsereg elsősorban ennek a forradalmi zidóságnak van útjában, amely a maga céljait látja megakadályozva azzal, hogy a nemzeti hadsereg meg van, fegyelmezett és a magyar államrendet biztosítani tudja a csatornanyitások minden rohamától. A kisantantnak joga van a legszigorúbb katonai ellenőrzést követelni, de nincs az a szigorú ellenőrzése a világnak, amely anynyira le tudná gyöngíteni, hogy a forradalmi szándékokkal szemben ne állaná meg a helyét. Magának a nemzeti harcssregnek puszta léte elég arra, hogy a földalatti proletárezredek és vörös formációk kedve elmenjen minden támadástól. Nem fogunk belemenni semmiféle gyöngítésbe, nem vagyunk hajlandóak fegyveres erőnket annyira lecsökkenteni, hogy a belső felforgatóerők megint kezükbe szédeleghessék az állami hatalmat. Lehet, hogy a kisantantnak ez a célja, ekkor azonban találkozik céljában a forradalmi zsidósággal, de a trianoni békeszerződésnek egy jogát nem fogjuk soha elejteni: ha a trianoni béke terheit viseljük, élni fogunk azzal a kis joggal, amelyet ez a reánk kényszerített papiros juttat, igenis élni fogunk annyira vele, hogy többet ne legyen zsidó forradalmi felfordulás. A kisantant propagandája, amely a jobb valuta eszközeivel vásárolja a hamis besúgókat, könnyen talál barátokat a forradalmas zsidóság között, de ugyanez a propaganda nem fogja annyira elgyöngíteni tudni a nemzeti hadsereget hogy adott pillanatban a kisantant belső forradalmas barátjaival le ne számoljon. És az egyensúlyi helyzet nem fog változni erre gondunk lesz s ha valakinek ezek után még van követelni valója, úgy mi vagyunk azok. A magyarság követelheti a kisantant államai fegyverkezésének csökkentését. Jogunk van a lefegyverzést megkövetelni. Minden szempont, minden a jogról alkotott, a szomszédságról, az emberiességről formálódott fogalom támogatja ezt. Követeljük a lefegyverzést és a magyarirtás megszüntetését , akkor soha nem fog megjelenni a balkáni politika álmaiban a rossz lelkiismeret, amely magyar túlfegyverkezésről beszél. Legfeljebb csak a belső zsidó forradalmárok kémrajzása hazudja tovább, de ennek hamis vádjait el fogja fojtani tudni az a hadsereg, amelyet nem lehet még kisebbre csökkenteni Karma Egy titkosrendőr feljegyzéseiből Nyár elején történt, egy júniusi este. A Margit,-körúton jövök lefelé, amikor látom, hogy a hídnál a rendőr egy embert vezet. Igen jól öltözött, negyven év körüli férfi volt. Bár semmi feltűnő dolgot nem mondott és járása is külsőleg nyugodtnak látszott, abban a pillanatban, amikor odaértem, éreztem, hogy ez az ember nyugtalan, sőt izgatott. Az első benyomásra mindig sokat adtam. Hittem, sőt hiszem ma is, hogy minden embernek van egy atmoszférája, amely úgy veszi körül, mint a földgolyót a levegő. Amikor egy bizonyos távolságba érek az emberhez, belépek atmoszférájába, érzem a nyomást és a nyomás természetét. Vannak emberek, akikkel még egy szót sen beszéltem, de hirtelen felvidulok. Ilyen eset történt meg egyszer az ötvenhármas villamoson. Felszállok és egy nő áll nekem háttal. Semmit, sem láttam belőle csak a kalapját és a felöltőjét. De a nőből olyan meleg friss levegő áradt, hogy csak nagy önuralommal tudtam elfojtani jókedvemet. Tudom, hogy ez a különös érzés az emberi megértés egyik fő feltétele. Ha az ember megérzi a másik atmoszféráját, már közös levegőt szív vele. Emberileg is közel lép hozzá. Megvan az alap a kölcsönös bizalomhoz. Ennek nagyon sok esetben hasznát vettem és rposzícm-csalódul®. A®íkor azmubtsnézett, már a legfontosabb tulajdonságait ismertem. Az arca úgyszólván alig érdekelt. Nem is emlékszem rá. Azt tudom csak, hogy arcán az orrtól a szája széléig húzódó ránc uralkodott. Jobban érdekelt a belső kifejezés. Az emberen rendkívül misztikus félelem uralkodott. Mintha kísértetek üldözték volna. Láthatóan ki volt merülve, mert majdnem hülyén meredt maga elé, de néha felkapta a fejét és ilyenkor még elszánt is volt. Elveszett ember — gondoltam — ezen már alig segít valami. Hogy miért gondoltam ezt, nem tudom. De így volt és igazam lett. A renor, amint meglátott, tisztelgett és jelentette, hogy ez az úr S. A. egyetemi magántanár és a Margit-hídról bele akart ugrani a Dunába. — Látom, — mondom a tanárnak — hogy ön nem idegbajos és nem a körülményei hajtották az öngyilkossághoz. A tanár rámnéz. — Lásda? Igen, — mondja hirtelen — igaza van. Most még közelebb lépek. ■— Nagyon lekötelezne, ha megmondaná. Esetleg segítségére lehetek. — Bekísérnek! — kérdezte. — Eltekintünk ettől a formalitástól, — mondom és szólok a rendőrnek, hogy elmehet — El fogom kisérni haza. Amikor elindulunk a Dunaparton, mindintahatt-érzeini regta a misztikus félelmet feze«» azt az emésztő izgalmat is, ami nagyon hasonlít az idegrohamhoz, de nem az. Olyan, mint a lidércnyomás. És megerősödött bennem az a nézet, hogy ezt az embert üldözik, de olyan hatalmak, melyekkel emberi erő nem tud szembeszállni. — Csiperi ön a sors matematikáját! — kérdi egyszerre. — Egy kész matematikát ért ezalatt! — Igen. Egy teljesen befejezett törvényszerűséget, amit előre is ki lehet számítani, úgy, mint például a napfogyatkozást. Egy ilyen egész határozott törvényt, amely úgy működik, mint a szabad esés, vagy a gyorsulás törvénye. — Nem, — mondom — nem ismerem. — Én ismerem. Hangja nagyon nyugodtnak látszik, de érezni, hogy rendkívül erővel uralkodik magán és nem bírja sokáig. — Van egy ilyen törvény, hallgasson ide. Egész kis gyermek voltam, amikor észrevettem, hogy vannak napok, amikor jól sikerül minden és vannak, amikor balul végződik. Észrevettem azt is, hogy ezek a napok, sőt hetek visszatérnek. Egy ideig mindig fokozatosan rosszul és rosszabbul sikerül valami, aztán bekövetkezik egy krízis, mely után egyszerre minden jól és mindig jobban folyik tovább. Eleinte azt hittem, hogy ez az időszak évenként megismétlődik. Később komolyabban figyeltem a dolgokra és akkor, úgy, láttam, hogy,, nem ! 15! Szerkesztőség és kiadóhivatal: ifj., Rózsa-utca 111. (Podmaniczky-u. sarok) Telefon: Szerkesztőség József 63—52, József 63—46, kiadóhivatal: József 63—51 Fiókkiadóhivatal: V., Városház utca 10. Tel.: 77—84. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP FŐSZERKESZTŐ: ZSILINSZKY ENDRE ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy nőnapra..............................40.000 kor Negyedévre............................. 120.000 kor Külföldre az előfizetési ár kétszeresét számítjuk Egyes szám ára hétköznap 2000 kor Vasárnap ........ 8000 kor. wwiisiiii iwimi—hum■—— VL ÉVFOLYAM »95. SZÁM PÉNTEK , BUDAPEST, 1924 SZEPTEMBER 5 wsm