Szózat, 1924. november (6. évfolyam, 243-267. szám)

1924-11-01 / 243. szám

1924 NOVEMBER 1 SZOMBAT /Anglia és a zsidók­ » (A Szózat tudósítójától.) Angliában a zsidó­kérdés egészen más természetű, mint Európa egyéb államaiban. Az angol életet a zsidóság nem tudta annyi oldalról a maga érdekeit szol­gálatába, állítani, mint ahogy ez történt a konti­nens kevésbé szerencsés országaiban. Az an­gol gyáripar, az angol politika és ami talán leg­­fointosabb, az angol családok élete úgyszólván teljesen mentes marad­ a zsidó penetrációtól. És mentesen maradt az angol vidék is; a több mint negyven milliónyi angol nép (Ix­ oroszág kivételével) számához elenyészően csekély ang­liai zsidóság három nagy városban, London­ban, Manchester­ben és Glasgowban helyezkedik ti és iia©'on­, sok fontos vidéki gyárváros van, ahol, zsidónak nyomát sem találni. Úgyszintén elenyészően kevés a zsidó Anglia két nagy egye­temi városában, Oxfordban és Cambridgeben is, ahol formalis numerus clausus ugyan nincs — miér­t­ nem volt rá szükség —, de a két egye­tem autonóm szervezete és főként az, hogy az egyes college-okba való bejutás nem bürokra­tikus, hanem társadalmi utón, ajánlás által történik, a zsidóság számára csaknem leküzd­hetetlen akadályt jelent. Ezzel szemben a londoni City és általában Anglia pénz és bankügye igen erősen a zsidók kezében van. A nemzetközi bankokráciának Kenyork után London és Manchester a legna­gyobb erősségei. Minthogy azonban az angol gazdasági élet és még az angol kereskedelem is túlnyomó részben angol kezekben van és az angol politikai életben­ az angol zsidó­ság csak igen kivételesen juthat szóhoz (a mostani angol parlament zsidó tagjainak száma is alulmarad az egy tucaton 615-ből), a nemzet­közi zsidó bankokráciának Angliában nincs szabad keze az egész nemzet élete felett. Az angol zsidóság természetesen szeretné, ha befészkelhetné magát a politikai élet pozí­cióiba is, talán az egyetlen „nagy” zsidó angol államférfi, J­ Israeli példája táplálja ezeket az ambíciókat és az elmúlt hónapokban a londoni Rotschild-ház főnökének, Rotschild Leónak el­nöklete alatt, megalakult a „Brit Zsidók Li­gája” (The League of British Jews), amelynek célja az volna, hogy az angliai zsidókat nem­zeti érzésük elhomályosításával (legalább is a ligának főként nem-zsidókhoz megküldött, alap­szabályai ezt a célt kimondottan és kétke­­dően hangsúlyozzák) politikailag is angolokká nevelje. A szervezkedés nyíltv erővel és természetesen költségek kímélése nélkül indult meg, de erős ellenszenveit váltott ki és pedig nemcsak angol, hanem zsidó részről is,­ Lord Darling, az angol bírói testület grand seigneur-je tréfásan kije­lentette apropos­ul az egész mozgalomra, hogy zsidó úgy lehet angol, gentleroan-né, mintha a birka fejébe venné, hogy angol telivérré le­gyen. De maguk az angliai zsidók is rossz szem­mel nézik a­­Brit Zsidók Ligájáénak mozgal­mát, ők legjobban szeretnének csendben ter­jeszkedni. A zsidó liberálisok újságja, a „Jo­­irisck World'’ őszintén beismeri, hogy bár ő is hisz abban, hogy a zsidó politikailag lehet jó angol állampolgár, de azért zsidó fajiságát és nemzeti érzését, ha kifelé akármit hirdet is, befelé soha meg nem tagadja. De a ,,Brit Zsidók Ligája” nemcsak zsidó politikusokat szeretne nevelni az angol közélet számára, hanem szeretné megnyitni az angol társadalmi életnek a zsidók elől ridegen el­­zárt ajtóit is és a pro­grammja az volna, hogy minél több vegyes házasság jö­ttre létre zsidó és angol között a zsidó félnek keresztény val­lásra térése által. A tstv ellen az angol konzer­vatív világnézetnek legelső harcosa, William R. Inge, a londoni Sent Pál kathedrális dean-je foglalt élesen állást a Horning Post-ban és más konzervatív lapokban megjelent cikkeiben, amelyekben mint végzetes veszedelem, ellen til­takozik az angol fajnak a zsidók által való basztardizálása ellen, bár szerinte az egész kí­sérlet önmagától fog meghiúsulni, mert a zsi­dóság annyira jellegzetesen orientális faj, hogy bármilyen európai fajjal való keveredése csak nagyon kivételes eset­ekben történhetik meg. De természetesen maguk a zsidók sem hisz­nek fajuknak ilyen beolvadásában és szintén a „Jewish World” igen őszintén és igen jellem­zően így írja le a zsidók és keresztények kö­zötti házasságok sorsát. A zsidó teljesen különálló fajiságával és évezrediekre visszamenő vallási és kulturális ha­gyományaival nem tud alkalmazkodni a nem zsidók gondolkodásához és világnézetéhez. Mégha formálisan át­ is tér a keresztény hitre, az áttérőknek az új­­/állással szemben muta­tott szokásos lelkesedése sem tudja, eltüntetni a mélyen gyökerező faji különbözőséget és az ilyen házasságok a legtöbb esetben szerencsét­lenek. Hiszek egy Istenesa, Hiszek egy huéábvji, Hiszek egy isten' Őrült igazságban, Hiszek Msigyarorifjiig feltám­adásáhrz c­ímen. 3 „Mikor a reformáció jött, az egyéniség született meg újra“ Budapest protestáns társadalmának egyetemes reformációs ünnepsége a régi képviselőházban (A Szózat tudósítójától.) Budapest protes­táns társadalmának óriási részvétele mellett tartotta pénteken este hét órakor a régi kép­viselőház tanácskozótermében a Bethlen Gábor­ Szövetség ezidei egyetemes protestáns reformációs ünnepségét. Az érdeklődés a re­formáció emlékünnepe iránt olyan hatalmas volt, amilyenre az utóbbi évek protestáns moz­galmai között példa nincsen. Este fél hat óra után a régi parlament épületében egyetlen em­ber nem tudott bejutni, a kintszorultak ezrekre menő tömege a Sándor­ utcában reménytelenül szemlélte a helyzetet és kétségbeesetten látta, hogy elkésett, a protestánsok ünnepségére nem juthatott be. Óriási lelkesedést váltott ki a kintrekedt tömegből, amikor dr. Ravasz László református püspök intézkedését kihirdették, mely szerint azok számára, akik a régi parlamentben tartott ünnepségre nem juthattak be, megnyílt a Kálvin-téri református templom kapuja. A tö­meg azonnal a Kálvin-téri templom felé vette útját, ahol teljes egészében megismételték az ünnepség műsorát és pedig olyan formában, hogy amint egy szónok a régi parlamentben elmondotta beszédét, átment a Kálvin-téri templomba s ott megismételte, hogy az erő­sítő és buzdító igékben minél szélesebb rétege részesülhessen a főváros protestáns társadal­mának. Az ünnepségen még így sem vehetett mindenki részt, a Kálvin-téri templomba sem fért be mindenki, a templom előtt többszáz­főnyi tömeg várakozott hiába a nedves október­végi estén. A régi képviselőház termében összegyűlt óriási közönség soraiban a társadalmi és az egyházi életnek, valamint a honvéd tisztikar­nak több előkelőségét láttuk. Jelen voltak töb­bek között: Imre Sándor kultuszminiszteri, ál­lamtitkár, Nádosy Imre országos főkapitány, Bernet István, Halász Lajos királyi főügyész, báró Radvánszky Albert, Taubinger Rezső evangélikus tábori főesperes, Kovács-Nagy Sándor, Scholls Oszkár, Csécsi-Nagy Imre al­tábornagy, vitéz Sárkány Jenő altábornagy, Haris Lajos tábornok. Jelen volt az ünnepsé­gen dr. Ravasz László és dr. Raffay Sándor püspökök egész családja is. Az ünnepség a reformáció történelmi éne­kének, az Erős várunk az Úr Isten... kezdetű vallásos dalnak eléneklésével kezdődött, amely után Józan Miklós unitárius püspöki vikárius mondott nemes szavakból összészett imát. Az ima után dr. Szenti Sándor, a­aszót­gyűlési képviselő, a Beth­­­en Gábor Szö­vetség ügyvezető alel­öke mondta el megnyitóbeszédét. Beszédének tör­ténelmi vonatkozású kezdőmondatai után hi­vatkozott arra, hogy a magyar protestánsok­nak a reformáció sokkal többet jelent, mint más nemzeteknek, mert nálunk a reformáció a nemzeti gondolat, újjászületését is jelentette. Ma, mikor mindenki a maga igazával tör előre, ő csak egy igazságra mutat rá, a­ Krisz­tus igazságára, mert ez az igazság az utat és az életet jelenti. Nem tagadást, nem kételke­dést jelent a protestantizmus, mint sokan mondják, hanem áallást, élő hitet és igazságot. dr. Kapy Béla evangélikus püspök ünnepi beszéde következett. Beszédében töb­bek között a következőket mondotta: — Nem a történelmi kényszer avatja az ünnepnapot azzá, hanem a közösség lelke. Ünneppé csak akkor lesz az esemény, ha a nemzet az ünnepet jelentő történelmű perga­­mentre ráüti a maga szentesítő bélyegét. Ha er a közösség egy történelmi eseményben meglátja a maga lelkének képét, akkor azt az eseményt lelkesedésével szent ünnepnappá avatja. Az igazi, ünnep mindig lényegki­fejtés, lényeg­­megtalálás, igazi ünneplés tehát csak az lehet, amikor megszerezzük az ünnep igazi lényegét és megtaláljuk a kötelességeket, amelyeket az ünnepek reánk hárítanak. A reformációból örökké élő szellem áradását érezzük, amelyet kimeríteni nem lehet. — A reformáció lényegének keresésénél a vallás lényegéhez kell visszamennünk. Nincsen csodálatosabb, hatalmasabb és lelket rázóbb szó a bibliában annál a kérdésnél: Mit cselekedjem, hogy az örök életet elnyerjem! Az örökkévaló­ság olyan probléma, amellyel minden kornak számolnia kell. Luther Márton a lélek üdvös­ségének kérdését az evangélium világánál meg­találta és megoldotta. Rámutatott a­ lélek csőd­jére, de ugyanakkor a hitre is, amely két el­pusztíthatatlan korhoz hasonlóan öleli magához az isteni hit igazságait. — Nem elég, ha társadalmi és bizonyos eti­kai tisztesség uralkodik az emberben, több kell ennél, a lelkeket meg kell menteni egy új, bol­dogabb, tisztább élet számára. Mikor jött a re­formáció, az egyéniség született meg újra. Egyetlen korszak sem teremtette meg az embe­riség életideáljának azt a gyönyörű harmó­niáját, mint a reformáció kora. A reformáció , ti ’.i ..'C-i/VX ifi jS wi.i Z-Zté'...­­ ,SV jrj tSJ.lt.' j * A'AnL — 'je-MI&h'adb? JJBW» * —■ a legnagyobb méltóságot ébresztette föl a lel­kekben, mikor azt mondotta az embernek: Te az Isten munkatársa vagy. A reformáció tehát el­vetett minden közbenjárót és megteremtette azt az igazi emberi méltóságot, amelynek legna­gyobb tényezője az önállóság és a felelősség. A reformáció a felelősséget aláhúzta, mikor így szólt az emberhez: Te vagy felelős a lelkedért. A reformáció adta meg a döntő irányítást az államok kialakulásánál is, mert az egyénisége­ket helyezte oda az államok fundamentumául. Nekünk, magyar protestánsoknak is büszkesé­günk, hogy nemzeti államunk kialakulásánál a történelem által is szankcionált nagy érdemeink vannak. A protestantizmus nev­elt és nevel a po­litikai életre erkölcsi személyeket és nevel a politikai erkölcsre és politikai felelősségre is. A tudományba a reformáció belejegyezte a ne­vét, mert a gondolkozás és kutatás szabadságát egy hatalmas tételbe egybefoglalta. A lelkiis­­m­ereti szabadságból születtek meg a legszen­tebb emberi jogok. A lelkiismereti szabadság azonban nem jelent szabadosságot, kötetlensé­get. A reformáció eredményeinek két fontos té­tele van, az egyik a lélek reformálása, a másik a társadalomnak, a közéletnek a protestáns szellemmel való megifjítása és átalakítása.­­ A protestantizmus ünnepével a magyar história a magyar nemzetnek azt üzeni, hogy a történelmi bizonyságok szerint a protestáns egyház nem destruktív, hanem konstruktív. (Hosszantartó, lelkes éljenzés és taps.) A pro­testantizmusnak áldása s nem átka volt a nem­zetre. (Nagy taps.) Egyidejűen a protestáns egyházakhoz is ü­zen a reformáció ünnepe és pedig először azt: „Ne engedjék a protestán­sok, hogy a protestantizmusból elvesszék a lelki lényeg, mert ezáltal k­u­l­túr mozgat­o­mm­a lesz csupán és elveszti erőt adó tula­jdonságait“. A második üzenet így szól: „Találjátok meg egymást“. (Nagy taps.) Egy bölcső ringatott benneteket, protestánsokat, szükséges tehát, hogy a magyar nemzet mai napjaiban minden protestáns kéz egymásra találjon. Végül a re­formáció ünnepe üzen minden protestánsnak is: „Egyházad vár, gondoltál-e reá? Mi fűz té­ged egyházadhoz! Tradíció csupán, amely olyan, mint a por a ruhán, le is rázhatjuk!“ Öntudatos, bátor, férfias protestánsokra van m­a szükség, akik nem konjunktúrából, hanem önérzetesen vallják magukat a protestáns egy­ház tagjainak. A hit adja meg a kereszténység súlyát. Mi megyünk előre a protestantizmus útján. Hiszünk, imádkozunk, összetartunk és dolgozunk. (Percekig tartó, szűnni nem akaró, tomboló taps és éljenzés.) Dr. Kapy Béla evangélikus püspök lelket­­ rázó beszéde Után Szilágyi ■ Dezső szavalta el nagy tetszés mellett A nagy Kazánfűtő című ünnepi ódáját, majd ült. Ravasz László református püspök záróbeszéde következett. Beszéde elején hi­vatkozott ami, hogy délelőtt egy isko­lában fiatal lánykák előtt kellett magya­ráznia, mi a reformáció. Most megismétli ezt a magyarázatot. Egy kisleány nagyon szerette az édesanyját, azonban korán árván maradt, a leányka és nem maradt egyéb emléke drága anyjától, csak egy arckép. Az árva ezt az arc­képet szerette, ez volt mindene, ez jelentette az édesanyját. Mikor növekedett az árvaleány, nagy szerettetében elhatározta, hogy feldíszíti édesanyja, arcképét. Festett neki gyönyörű ha­jat, rózsás arcot és a fejére egy csodálatos diadémot, holott addig az anya fején az anyai méltóság diadémja csillogott. Bíbort, bársonyt rakott az árva édesanyja képére, az eredeti egy­szerű fehér ruha helyett. A­ kép gyönyörű lett, de már nem hasonlított az igazi édesanyához. Akkor jött valaki, aki ismerte életében az anyát és visszaállította a képet az egyszerű­ségbe, ahogyan Isten látta és teremtette azt. Ezt csinálta a reformáció. Nagyon szép volt a középkori egyház, egy hibája volt csupán, nem hasonlított az Isten első egyházához. A refor­máció a tisztább vallást, a tisztább keresztény­séget­ jelent. (Taps.) A protestantizmus több vallás érdekében született. Több hitet, boldog­ságot hozott és a hivő lelkek boldogan elpihen­nek szerető keblén. A protestantizmus teljes vallás, egész vallás, teljes Krisztust, egész Krisz­tust bírni a lelkekben. Újabban minden rosszat a protestantizmustól származtatnak. Azt mond­ják, hogy a francia forra­dalom is a protestan­tizmus következménye volt. Kérdi, miért van az, hogy a tisztán protestáns Angliában egyetlen forradalom sem lehetett. Két érdekes és gyö­nyörű történetet mond el a protestantizmus igazának megérzékelte­tésére, majd beszédét így fejezi be: Magyarország felett a halálharangot meg akarják húzni szenvtelen kezeik, hogy el­pusztuljon a nemzet.Itt van a protestantizmus, amely inkább véres darabokra engedi szaggat­­tatni magát, de a magyar nemzetet elpusztulni nem engedi. (Tomboló lelkesedés, éljenzés és taps.)Az ünnepségek a himnusz eléneklésével vég­ződött.o tU&v á-tKJdö *1 xAo-• .. e-joss^ . • -ód a &M j'rösöi in fexéb­ző-iő «.•••••saw

Next