Szózat, 1924. december (6. évfolyam, 268-289. szám)
1924-12-02 / 268. szám
Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. Rózsa utca Ut. 17. (Pochaaniczky-u. sarok) Telekmszámok: Szerkesztőség Jénát 0—52, József 1-46, kiadóhivatal: József 63-51. Kiiskkiadóhivatal IV, Várpeház u. 10. Telefon: 77—84. korwi. FŐSZERKESZTŐ: ZSILINSZKY ENDRE Előfizetési árak: eg., hónapra 40.000 korona,negyedévre 120.000 korona. — Külföldre az előfizetési is kétszeresét számítjuk. — Egyes szám ára hétköznap 2000 korona. — Vasárnapig szám ára 3000 korona ■ v ................ VI. évfolyam Budapest, 1924 december 2. kedd 268. szám „A békeszerződés revíziója lehetséges“ . A bukaresti képviselőház legutóbbi ülésén Tatarescu nemzeti kisebbségi miniszter a kormány álláspontját fejtegette a besszarábiai kérdésben. Besszarábia a legégetőbb problémája a kedvező konjunktúrák folytán hirtelen nagyra nőtt oláh államnak, mely valóságos Danaida-ajándékot szerzett ebben,, a tartományban, ha ugyan ajándékozásnak lehet azt nevezni, hogy Bratiamu miniszterelnök a párisi konferencia felrobbantásával fenyegetőzött, ha népszavazás nélkül meg nem kapja Oláhország Moldva egykori kiegészítő részét, melyet az orosz birodalom több mint száz évvel ezelőtt elszedett Besszarábiáról Oroszország máig sem mondott le és a szovjet máig is követeli a népszavazást, mint ahogy ő is hozzájárult a litvánok, lettek, finnek, észtek és- -lengyelek nemzeti önrendelkezési jogához, melynek gyakorlati megvalósítása ez az öt feltámadt, vagy egészen új állam. Oláhország pedig makacsul ellenzi, a népszavazást, ma talán még jobban, mint hat esztendővel ezelőtti Jól tudja, hogy azóta Besszarábia lakossága olyan kóstolót kapott az oláh uralomból, mely semmiesetre sem tenné kívánatossá Bukarestre nézve a nép szabad véleményének megnyilatkozását. Eddig ahányszor a besszarábiai orosz igények szóba kerültek, a Bratianu-kormány mindig fennhéjázólag kijelentette, hogy ez véglegesen elintézett kérdés, melyhez ő hozzászólást nem enged meg. Ezért vérgződött eredménytelenül a rigai konferencia és ment szét még iz érdemleges tárgyalás megkezdése előtt a bécsi orosz-oláh értekezlet. Azóta Oroszország november 9-én hivatalosan proklamált az orosz területen élő oláh kivándorlottak földjén egy moldvai köztársaságnak elnevezett új szovjetállamot a szovjet köztársaságok Uniójában. Ennek az ítj államaiak hivatalos nyelve az oláh és ennek az új államnak propagandistái máris tömegesen lépik át a Dnyesetért és kezdték meg az izgatást Bukurest ellen a leláncolt Besszarábiában. Hogy ez az eszköz hatott-e, vagy általában a nemzetközi helyzet fordult nagyot Oláhország kárára, nem tudjuk, tény az azonban, hogy Tatarescu miniszter parlamenti beszédében most már egészen más húrokat pengetett. Előadta, hogy bármennyire sajnálatos is, de tény az, hogy a Besszarábia Oláhországhoz való csatolásának jegyzőkönyvét csak Nagybritannia és Franciaország ratifikálta, a jegyzőkönyv tehét még nem érvényes. Érvényes csak akkor lenne, ha legalább három nagyhatalom ratifikálta volna. Amerika és Japán azonban nem avatkozik az európai ügyekbe, az olasz kormány pedig kereken kijelentette, hogy nem ratifikál. A nyilvánosság szerint azért, mert Oláhország az olasz hitelezőknél levő tartozásait nem fizeti. Tatarescu azonban hivatalosan úgy tudja, hogy Olaszország nagy előnyöket és engedményeket kapott kereskedelm téren, Oroszországtól és ezért nem akar kellemetlenkedni a szovjetnek. Pedig ezt a ratifikálást — fejtegette tovább a miniszter— minden áldozat árán is meg kell nyerni és nagyon kell ügyelni, mert ma a békeszerződések, revíziója lehetséges. Éppen ezért fontos dolog, hogy a jó viszony fenntartassék az orosz szovjettel. A moldvai szovjetköztársaságról is megemlékezett Tatarescu beszédében. Ezelőtt három héttel a kormány még fölényesen jelentette ki, hogy csak örvend az új oláh állam felállításának, mert ez azt mutatja, hogy Oláhország határain kívül nagyobb, eddig figyelembe nem vett oláh tömb is él, melyre alkalomadtán igényt lehet emelni. Tatareseu most szerényen megjegyezte, hogy egyáltalában nem örvendetes a moldvai köztársaság felállítása, és Bukarestnek nagyon fég bizalmatlannak kell lennie ezzel ■ az új agitációs központtal szemben. Besszarábia megtartásának pedig egyedüli módja az, hogy „e tartományok szívét megnyerjük“. Mekkora fordulat pár hét alatt! Besszarábiat szívét eddig katonai és csendőrgyilkosságokkal, a közigazgatási hatóságok zsarolásával, képtelen adópolitikával, a kisebbségi egyházak és iskolák anyanyelvének eltiltásával, a nemzetiségi sajtó teljes megszüntetésével igyekezett megnyerni Bukarest. Szóval azokkal az eszközökkel, melyekkel a mi Erdélyünk szívét is ostromolta és ostromolja. "Most azonban nyílt kormánybevallás szerint tartani kell a békeszerződések revíziójától, tehát más módon kell a besszarábiaiak szívéhez férkőzni. Az erdélyiek szívéről még nincs szó, Besszarábia sorsa azonban annyira kapcsolatos az Erdélyével, hogy ami egyikkel szemben igazság, azt a másik tartományban sem lehet megtagadni. Nem paradoxon, de véres igazság, amikor örömünket fejezzük ki, hogy Bukarest ilyen későn tért észre. Olyan későn, amikor a szenvedéseknek megúszhatatlan tengere, a keserűségnek áthághatatlan szakadéka választja el Erdély minden népét a kizsákmányoló és jogfosztó régi királyságtól. Ha a megszállás első napjaiban ezzel a programmal kezdte volna uralmát az akkori oláh kormány, Erdélyt talán véglegesen elvesztettük volna. Erdélyben akkor forradalom dühöngött: a frontról visszaözönlő fegyveres katonaság, melyet minden állomáson pesti zsidógyerek elfogadtak és uszítottak, kedvére garázdálkodott, megszűnt a vagyon- és személybiztonság a birtokokat fegyveres csőcselék rohanta meg és kerítette hatalmába, Magyarországról csak ilyen hírek érkeztek és a népköztársasággá vedlett országtól kétségbeesve fordul el minden fia, aki a viszonyok javulása helyet csak a métely továbbterjedését várta Budapestről. Az oláh reguláris hadsereg bevonulagát, az oláh kormányhatalom birtokbalépését a rendcsinálás, a rendezett közviszonyok viszszatérésének első jeléül tekintette mindenk és várta. Őszintén megválthatják, hogy várták Erdélyben, sünig azthitték, hogy rendet és békét hoz és csak antant megszálló sereg, amely kivonul a béke helyreállítása után .azután Erdély független állami életet élhet Ha eléjön az időben és még inkább pár hónap múlva, amikor a vörösőrület szabadult el Budapesten és ülte meg a megszállatlan maradt magyar rónákat, az oláh kormány politikai okossággal,kímélettel bánt volna Erdély népével, végleg elfordíthatta volna szívét a Szamárszínű történet ifi*“*'.r . Irta: Zalai-Fodor Gyula • ... . . -7' .1 1. !u'. 'jó' Nap-nap után éjfél elmúltával vetődtem fia-ra. Az eset ,még istenes volt, ha elcsíphettem az’utoló villamost. De szombaton temaradtamn. Lehetett vagy két óra. Fent kellett virrasztásom lapzártáig a szerkesztőségben. Az éjszaka hátralevőrészének elitöltésére három mód kínálkozott: vagy "kihúzom az éjszakát valami kávéházban, vagy ledőlök az egyik szerkesztőségi asztalra, vagy pedig nyakamba veszem a lábaimat.. Az első ,két esetben tönkremegy a másnapom. De viszont izzadásig sietnem kell, ha jó egy félóra múlva ágyban akarok lenni. Eb, többet kockáztak el Mohácsnál egy jó alvásért. , Pesten még szórakoztató volt az út, de Budán már magamra maradtam a gondolataimmal, így is szaladt alattam a kövezet. A város végénmegálltam egy szuszogom. Csak éppen hogy meglessem a csillogó brilliánsokkal telehintett, fekete szemfödél alatt nyújtózó nagy halottat, Budapestet. Tömérdek élet vergődött, előttem a sötétségt- Lén. Elgondoltam: az emberek mint hatrafaló kukacok ,nyüzsögnek a város testében. Ha mest Isten lemlék, ujjam egyetlen mozdulatával letépném róluk a rabitzfal-fátylakat. És futna a gyilkos és bújna a tolvaj és de hányán takargatnák.A málló rongyokba felkerült testüket. És a Marsrólvagy más bolygóról ha most lenéz ,ide valaki, még, kevesebbet lát, mint emberré szelídült, jómagam. Látja egy csillag pislákolását. én ■■ törheti az eszel halála napjáig, várjon itt, is élnek-eemberek. Elégett a tigarettám, elindultam. Közben nézegettem az órámat, no meg húsz perc, jó még tizenöt, már csak tíz. A harmadik lámpánál elhajlik az út, aztán jön az útkavaró háza, aztán jön egy kis vityiló, Aratóék laknak benne. Ismerem, őket, Arsidi Mihály, egyike legjelesebb színészeinknek, „a magyar égtüneményes üstöke”, aint egyik kritikusa írta róla. Kár, hogy elissza a tehetségét. Azután jön ötdiát különböző villa, a híd alatt, befordulok, még ütvén lépés és otthon vagyok. Ezalatt elértem Aradiék, kertje sarkáig és ekkor az útmenti viskóból kicsúszott, kiabáló hangok ütötték meg füleimet. Még világosság szűrődött ki az ablakokon. Odabent férfihang elköltözött, káromkodott és szavai lármájába ló szférikus zokogás fulladt. .. . El akartam sietni a kis ház előtt. Ám ekkor fficsapódott a kertre nyíló..ajtó, s a hirtelen világnál jól láttam, hogy Aradi a lengén öltözött asszonyt kilökve.Még a haragját is utána zúdította: -- Eltakarodj előlem, te céda! Be ne tedd ide még egyszer a lábadat, mert megdöglesz a ke■Kítnrközött! Önkéntelenül is megtorpannam a a legalsó bokor mögött kerestem rejtekhelyét. Megszólalt a nő,és hangja, mint lezüllott úri kéregető, olyan bátortalanul merészkedett elő a furcsa éjszakában. •—"Jó, csak a kabátomat adja még ide. '*7 Majd adok én neked kabátot!- Eredj el Petróczyhoz, az majd ad neked, kabátot- -Szakérákat isadott, azt is fog majd. Céda. Petróczy a szeretőd! A szeretőd!-Eredj innen, mert... . Haragja katanát egyre jobban tüzelte a gyanúval. Halálsápadtan és ökölbeszorult kezekkel hallgattam és nem bírtam elmozdulni. Azután a vér agyamba tódult, halálkékemön az erek pattanásig feszültek, önérzetem krátereskedett és meg sem mozdultam. Mint a füzesigfenny.Na, úgykergették egymást a gondolataim:,, menjek rendőrért, törjek rá az ittas emberre és a botrányt tornyosítsam mégmagasabbra? Vagy nyújtsak fedelet ,az--asszony Baku hátralévő éjszakára? Aférfi úgydérrel-dúrral becsapta az ajtót. Az asszony őrt állt szipogva és sóhajtozva a kert közepében , dem kitámaszkodott egy fa törzsének... Kis ideig még várt s mikor bent minden elcsendesedett és a lámpa is kihunyt, lassan megindult az ól felé. Mint egy libegő kísértet. Odasompolyogtam a kerítéshez és suttogó hangon beszóltam: — Nagyságos asszony, nagyságos asszony! Meghallotta s rövid tétovázás után odajött Csak ing volt rajta s két kezével a nyakánál összefogta a fehérnemű szétkívánkozó száját Soványsága, igy is előtűnt a homályban. Nem volt már nő, csak szenvedő ember. Megismert. Maga az, Petróczy? Az Isten szerelmére! — Mi történt, nagyságos asszony? Mit fog most csinálni? Már őszies volt az idő. —_ Akarja, hogy odaadjam a kabátomat? _ Kéminsten suttogott közbe. Az istenért, menjen innen, Petróczy. Menjen azonnal, ha jót akar. Kérem... Nem tudtam, mit csináljak. Már megbántam, hogy mutatkoztam. Az asszony gondolt valamit. Jöjjön erre holnap délelőtt. Aradi nem lesz ittyion, — Jó, eljövök —, elköszöntem. ’Aradiné pedig a harmatos füvűn mezi alább befutott a kecskeóiba. Biztosan a két kecske közé kuporodott. Otthon a feleségem nyitott ajtót. A becsapódó hajnali levegő kiverte szeméből az álmot s a lámpa világánál rövidesen észrevette izgatottságomat. Nem sok fáradságába került, hogy kifaggasson..Elmondtam, mi történt. — Lássa, fiam, jó tanulság ez magának, a jövőre. Csak Vigyázzon, hogyKerepesinknél is igy ne járjon. Megmondtam magának, hogy ne foglalkozzék az asszonnyal. Én ugyan csöppet sem vagyok féltékeny, sőt még akkor sem lennék, ha Aradiné kívánatosabb volna, mint történetesen. .... . . . ■-Ebben igaza volt. Szavai, hatása alatt mód feleit szégyenem gyámoltalanságomat. hogy sikerült.«* asszonyok elhódítania baráti érzéseit