Szózat, 1925. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1925-01-01 / 1. szám

Nem alakul részvénytársasággá a Köztisztviselők Fogyasztási Szövetkezete A tömegellátásnak szövetkezeti alapon való szervezésénél igen fontos szerepet vívott ki magának a Köztisztviselők Fogyasztási Szö­vetkezete. Ez a siker legutóbb kihívta maga el­len a szövetkezeti gondolat ellenségeit, akik legutóbb is különféle állításokat kockáztattak meg a Szövetkezet ellen. Felkerestük ma a Szö­vetkezet vezetőségét és feltett kérdéseinkre a következő felvilágosítást kaptuk: — Mi nem tudunk semmiféle animozitásról, vagy ellenszenvről, ami a köztisztviselői kar­ban állítólag a Szövetkezet ellen megnyilvá­nulna. Erre nincs is ok! A Szövetkezet jelenlegi vezetősége át van hatva attól a céltól, amelyre a Szövetkezetet naggyá fejlődése kötelezi, hogy t. i. tagjainak a mai nehéz gazdasági viszonyok között a lehető legnagyobb gazdasági kedvezé­seket biztosítsa. Hogy módot adjunk más szö­vetkezetek által tagjaiknak nyújtott előnyökkel való összehasonlításra, egyszerűen reámutatunk azon tényekre, amelyekben az általunk nyújtott gazdasági kedvezmények megnyilvánulnak. — 1921 óta a múlt esztendeig a Szövetkezet a rendes osztalékon felül tagjainak minden üz­letrészre ingyen adott egy új üzletrészt, ezzel akarván tagjainak a vagyonban való részese­e­dését növelni. Mikor az inflációs időkben más­ részvénytársaságok több-kevesebb készpénzbe­­fizetés ellenében adtak ki új részvényeket, ak­. \fcor mi ingyen, minden ellenszolgáltatás nélkül tettük ezt azért, mert alapszabályaink szerinti az osztalék mértéke korlátozva lévén, ily mó-j­dan akartuk tagjainkat a Szövetkezet vagyoná-­ ban részeltetni. *— A tagok vásárlási összege után az oszta­lékon felül évenként 16 és 10 százalék közt vál­takozva vásárlási visszatérítést adtunk kész­pénzben és már most jelezhetjük, hogy az 1924. évi üzletév nyereségéből minden valószínűség szerint ugyanily mértékben fogunk tudni a közgyűlésnek javaslatot tenni. Hogy ez mit je­lent stabil korona mellett, azt mindenki rögtön beláthatja, ha tekintetbe veszi, hogy a mai ne­héz viszonyok mellett a detail kereskedő alig számíthat 10 százaléknál több hasznot az áru eladásánál. Szövetkezetünk oly áruk vásárlá­sánál is megadja ezt a fenti visszatérítést, amelyeknél, mint például liszt és cukornál köz­tudomásúan úgyszólván semmi haszon sem mu­tatkozik, mert önköltségi áron adják el vevő­inknek. — Újra föltettük üzletkörünkbe a fa- és szén­­árusítást. Az általunk eladott szén és­ fa minő­ségét és árát össze kell hasonlítani más kereske­­­dők által eladott szén és fa minőségével és árá­val és számba kell venni, hogy nálunk vásárolt fa és szén vételára után ugyancsak adunk vásár­­l­ási visszatérítést, a hála Istennek folyton javuló koronával is számolva. Sőt ezeknél a cikkeknél , bármely hitelképes közszolgálati alkalmazottnak­­ ,a tüzelőanyag­okat­­ havi részletfizetésre szál­lítjuk.­­ Ugyanezt a részletfizetést bevezettük a textil- és cipőárukra is, amelyeknél természete­­sen a vásárlási visszatérítést is megadjuk. Tü­zelőanyagoknál 4 milliárd korona, textilnél 3 és félmillióva korona értékű árut osztottunk ki ed­dig hitelre és részletfizetésre, ami mindenesetre súlyos kamatveszteséget jelent, merd ezt csak sa­ját üzleti keresetünkből tudtuk fedezni. Bevezet­tük az úgynevezett olcsó árúaikciók rendszerét is, így nemrégiben hat héten keresztül — addig t.­­„ amíg az új vámtarifarendszer életbelépte ezt megengedte — olcsó zsírt szolgáltattunk ki s a zsír kg.-ját 36.000 koronáért adtuk a­kkor, amikor a piacon 43.000 koronáért volt kapható. Fölhívjuk a figyelmet arra is, hogy Budapesten az egész ősz folyamán a legolcsóbb burgonya nálunk volt kapható, amennyiben 1200 koronáért adtuk kilogrammját, szemben a főváros olcsó burgony­aakciójának 1400 koronás árával, meg­akadályozva a burgonya további áremelkedését. A­ legközelebbi időben, amikor az állami szövet- és cipő akció meg fog szűnni, tervbe vettük tex­til- és cipőáruknak önköltségi áron való árusítá­­sát és minden reményünk megvan arra, hogy e téren is ármérséklést fogunk tudni elérni. . . Olvastuk egyes lapokban azokat a cikke­ket, melyek a szövetkezetnek részvénytársasággá való átalakulásáról és a szövetkezeti üzletrészek összevásárlásáról szólnak. Ez a hír már azért is teljesen alaptalan, mert hiszen a szövetkezetnek részvénytásasá­ggá való átalakulása jogi abszur­dum. Üzletrészek összevásárlásáról sincsen tu­domásunk és óva intjük e helyen is tagjainkat, hogy üzletrészeiket másra átruházzák, mind a be­következő aranymérlegre való áttérés alkalmá­val az üzletrészek át fognak érzélkeltetni és ak­kor azok, akik most potom áron üzletrészeiket átruházzák, esetleg nagy károsodást szenvedné­nek. Éppen ezzel a­ kérdéssel van összefüggésben a tagfelvételnek részünkről való időleges szüne­teltetése is, amelyet szintén a jelenlegi és régi tagjaink gazdasági érdekéből kellett a gazdasági körülmények nyomása alatt elrendelnünk. Nem akartuk ugyanis 60 papírkoronás új üzletrészek kibocsátásával az üzletrésztőlket felvizezni és ez­által okozói lenni annak, hogy a régi tagok üz­letrészei elértéktelenedjenek, vagy értékükben csök­kenjenek. Németországban a szövetkezeti ta­gok védelmére a törvény mondotta ki, hogy az aranymérleg megalkotásáig új tagok nem vehe­tők fel, nálunk törvény hiányában igazgatósá­gunk ezt a kereskedelmi törvényben lefektetett felelőssége alapján rendelte el.­­ Végül határozottan valótlannak nyilvá­nítunk minden oly állítást, mely arra irányul, hogy szövetkezetünk az államtól a kedvezményes ellátás lebonyoítására nyújtott pénzeket saját céljaira, vagy egyáltalán nem a kedvezményes ellátás céljaira fordította volna! A kincstári pén­zek kiutalását és felhasználását a pénzügymi­nisztérium kirendeltsége, a Pénzintézeti Köz­pont két­ revizora állandóan ellenőrizték, két ál­lami bizottság pedig utólag vizsgálta felül a le­bonyolítást­­ ,így nyugodtan állunk e tekintet­ben is bármely állítás elé. Agyagóriás írta: Kiss Menyhért A Párkák nagyon szerették, mikor az élet guzsalyáról fonalait levagdosták. Adtak neki egy szálat, mellyel egy hatalmas, arannyal telt zac­kó volt bekötve. Egy másik szál megnövesztette őt, mintegy fenyőszálat Norvégia őserdőiben.­ A har­madik fonál selyemből, aranyból, gyémántból, napsugárból, tavaszi virágzásból szövődött: szemei, hangja, mosolya diadalmasan döntött le minden akadályt a női szívekben. . Ennyi gazdagsággal kevesen születtek e földre. És ő mégis boldogtalan volt. Az után vágyakozott, amitől, világok választották el. Ha­hatatlan költő szeretett volna lenni. Pedig a Múzsák születési napján, mikor a nemzők eljöttek és kértek va­lami ajándékot az új emberpalántának, azt felel­ték zordonan: „Kiről a Párkák ily pazarul gon­doskodtak, elégedjék meg ennyi hatalommal. Le­gyen ő nekünk örökre idegen“ ... A halhat­­­­lanság papnői megátkozták az új élet felé induló csecsemőt, de vannak átkok a szellem birodal­mában, melyek bár valójában örök érvényűek, látszat szerint, lent a földön az áldás szivárvány­­ködében csillannak föl, s valóságnak mutatják a hazugságot, halhatatlannak az elmúl­t, nap felé szárnyaló, hatalmas sásnak a föld porában fürdő verebet, elandalító, bűbájos torkú csalogánynak a kordé előtt üvöltő szamarat. Történetem főhőse, Kriváncsek Pál lovagi keziyűt dobott a Múzsáknak s összeráncolt szem­öldökkel ripakodott a finomvonalú, gyenge istennőkre: „Vénasszonylocsogás a szavatok. Majd megmutatom nektek!“ Idősebb Kriváncsek Pálnak malmai, tanyái, vállalatai voltak. Szegény, szorgalmas legényként tutajozott le a harsogó Vágón, de vissza nem ment soha a Kárpátok tetejére, jobban ízlett a csanádi fehér kenyér, a kecskeméti édes bor a debreceni paprikás szalonna. Nagy szorgalom­mal összegyűjtött vagyonát át akarta adni leg­idősebb fiának, kiért minden szép asszony és szép leány élt-halt egész Szabolcs vármegyében. Szép is volt, gazdag is volt, tudott a kupa mé­lyébe nézni és karddal verekedni, ha lovagi tor­nára szólította a fél fiúi becsű­et. Egyszóval férjhezadó mamák legszebb álmai egyesültek benne. Már-már egy feketeszemű alföldi bajadér varázshálójában ficánkolt a hatalmas Krivánesek, de a tizenkettedik órában, mikor más ezt só­hajtja: „Piroskádé leszel, vagy a halálé !“ ő azt mondta atyjának: Apám, nem kérem meg a kezét Marossy Piroskának. Kimegyek Párisba, a Múzsákkal társalkodói. — Te a pucérlányokkal és a balletpatká­­nyokkal fogsz társalogni, fiam. No nem baj, csak önmérséklettel f­olytasd tanulmányaidat. — Nem Anor az én istenségem, hanem Thália és Melponéne, apám. Tudd meg, író aka­rok lenni. — Akkor mirek Párisba menni? A magyar író menjen Szegedre, Debrecenbe,­­vagy Csík­szeredába, ott láhat magyar életet, magyar ala­kokat. De Pál nem engedelmeskedett. Kiment Pá­risba, a magyar indalom ősforrásához. Atyja könnyes szemműl hosszan merengett a homok­futón eltűnő délceg fia után: — Gyönyört szláv, puha, lágy, mint a len­gyel csipke, csak engedelmeskedni nem tud. Ez a nagy magyar alföldi szél megrontotta, akár Kossuth Lajost. A Szajna padján a dúsgazdag ifjú előtt min­den ajtó megnyit. Nem sok pénzébe került és összeismerkedett a legismertebb francia írókkal. Nem a műveiket tanulmányozta, hanem az életü­ket. S az életük legtöbbjének nem lehetett ész-Szófiából jelentik. A bolgár sajtó élénk magya­rázatokkal kíséri Cankov belgrádi útját. Az agrá­riusok lapja tiltakozik mindenféle katonai termé­szetű szövetség ellen, mert az káros következménye­, két volna Bulgáriára.. A ko­mmunisták lapja megvá­dolja a Cankoff-kormányt, hogy elárulta, macedóniai és dobrudzsai kivándorlók ügyét. Az agrárius színe­zetű Ze­njedelska Otbrana azt hiszi, hogy Cankoff a Bulgáriában garázdálkodó rablóbandák ellen keres támogatást Belgrádban. A liberális lapok szerint az antibolsevista balkán-szövetség megalakítása már befejezett dolog, de Belgrád követeli, hogy Bulgária mondjon le végleg Macedóniáról, még­pedig olyan feltételek mellett, mint amilyeneket annak idején Sztarhbulinszki elfogadott. Ennek ellenértékéül a szerb­­ko­rmány Bulgária előnyére fogja megoldani a jugisizláv területre menekült bolgár agrárius kiván­dorlók ügyét A szerb kormány mindenesetre ellenezni fogja, hogy Bulgáriában helyreállítsák a kötelező ka­tonai szolgálatot, vagy emeljék a létszámot. Az Tttro szerint az antibolsevista balkán-e­gyezmény, amelyet ma megkötöttek, belső zavarokkal szemben is szava­tosságot vállal a békéért. Egyébként Gamkoff útjának tényleges eredményei még nem ismeretesek és hiva­talos nyilatkozat csak két hét múlva várható, amikor a szünetelő szobranje újból egybeüt. f­­ényképe a törekvő írónak. Anatol­ Francéban­­ az irodalom és politika nagy csúfondárosát látta­­ meg, kit úgy táncoltatott egy pisze masodmód- 5 lány, mint macska az egeret. Pierre Lotti lázas , csavargója volt a párisi éjszakáknak, s imádója­­ a halálosan izgalmas kalandoknak. Rostand hiú­­ volt, ki egy elmés bókért a rossz verset is köz­­­zöltette lapjában. Pál megismerte, hogy két út­­ vezet a sikerhez. Az egyik út egyenes, ezen az­­ istenadta lángész jár, innen kitiltották a kegyet­­, len Gráciák A másik út görbe, cikcakkos,­ titok­­­zatos, ez lesz az ő útja, ez is sikerhez vezet. S­­ a siker ujjongása és dicsősége eltemeti a bűnt. S ha feljut a Parnaszusra, kit érdekel, hogy­­ piszkos-e a saruja, vérfoltos-e a kardja, dara­­­­bokra szaggatott-e a köntöse. Aki felérkezik, vannak min­énét isteninek, ragyogónak harso­­­mázzák a bármi­­k, s az utána törtetők csapatai, é­s elkezdett írni, illetve másolni. Francia antikváriusok nyirkos pincéiben öreg könyveket,­­ kéziratokat fedezett fel. A kereskedő örült, hogy­­ néhány sou-ért eladhatja. Kriváncsek Pál meg­rövidítette nevét s Tul­pánia ország boldog má­r mórban fürdőtt, hogy egy magyarral megsokaso­­­dott a magyar író harcos hadserege, igaz, hogy­­ Kriván Pál lakodalmi terítő hosszúságú novella­­unalmasak, fárasztók, idegenek voltak, de Tulis - pánikban csak az tetszik, ami idegen, s ami ér­­­­telmetlen, arra ráfogják, hogy abban valami mély­­ értelem lappang, valami titokzatos szimbolizmus, amit Nyugaton most is megértenek, de a barbár - Keleten csak kétszáz esztendő múlva. Kriván­y Pált senki se olvasta, s így mindenki joggal azt­­ hitte, hogy van tehetsége. A Magyar Nyelvőr háborút indított ellene, mert a négy-öt nyelv - esperantó szorongyaiba öltöztette gondolatait.­­ De a többség védelmébe vette: „Igaz, hogy ér­­­­telmetlen, hogy francia rabszolgai utánzat min­­­den sora, de annyit ír, oly szorgalmas, mint egy­­ útkaparó s hátha a kőtörő napszámosok ” a iTnmrii iiiiiTrrrw^fTgrffimTfrTTTrTriWM in limn ni w mii ip»^­ wib iit iwi ii ii iTi.wTBmTttTmwrirg^—tr­ % 1925 JANUAR 1 CSÜTÖRTÖK Nagy izgalmat keltett a Felvidéken a tót püspökök pásztorlevele Feljelentést tettett a pásztorlevél felolvasói ellen (A Szózat tudósítójától.) Tegnapi számunkban már röviden ismertettük a felvidéki tót püspökök­­karácsonyi pásztorlevelét, melyben megtiltják a pap­ságnak, hogy a "komm­unistákat és szocialistákat egy­házi funkcióban részesítsék. A pásztorlevelet, mely Zsolnáról van keltezve, a római katolikus főpapokon kívül Gebe munkácsi görögkatolikus püspök is alá­írta. A pásztorlevél érdekes szövege nemcsak az érde­keitek, hanem a csehek körében te óriási feltűnést­­ keltett. Természetese­n cseh részről azonnal megindultak a támadások a pásztorlevél terjesztői ellen is s az összes katolikus plébánosok ellen, akik a pásztorlevelet az ün­nepek alatt felal­vasták, a köztársaság védelméről szóló törvény alapján feljelentést tesznek. Néhány csendőr­­őrs már el is küldte a feljel­eentést felettes hatósá­gának. Az eljárás­­megindítá­sát sürgették a papok ellen a szocialisták is, akik szerint a pusztai levél nyit kon­fliktust támaszt az egyház és az áll­am között. Ezt a konfliktust pedig a csehek ellenségei az állam tekin­télyének megingatására folyjá­k félikaszinóilni A­ pásztrorlevél körül támadt ha­rc fejlemén­yeit ez egész. Felvidék lakossága élénk figyelem­mel várja. Szerb követelések Bulgáriával szembe

Next