Szózat, 1925. február (7. évfolyam, 26-48. szám)
1925-02-01 / 26. szám
4 Klebelsberg kultuszminiszter nem foglalkozik a numerus clausus megszüntetésével A zsidó fajvédő lapok folytatják támadásaikat a numerus clausus ellen (A Szózat tudósítójától.) A zsidó lapok folytatják céltalantámadásaikat a numerus clausus ellen. A mai ikakofónikus koncertet „Az Est“ kezdi meg, mely már azt is tudja, természetesen csak a háromhasábos főcímben, hogy egyszakaszos törvényt terveznek a numerus clausus megszüntetésére. Ugyanez az állítás a kéthasábos alcímben már egy kérdőjellel szelidebben tolakszik az Olvasó szemébe, hogy azután a szövegben mint jámbor óhajtás haljon bele a többi Est-kacsa alig porladt hült tetemei közé. Az „Esti Kurír“, a mindennapi igazmondó, nagy riportot közöl, melynek üvöltő címe azt panaszolja, hogy kétszázmilliárd magyar koronát költ el odakünn a numerus elaugussal külföldi egyetemre kényszerített s ott tenfedő kétezer zsidó diák. A cikkíró krokodilcsörnyektől fátyolozott szeme nem vette észre azt a kapitális bakot, melyre ezzel a beállítással ráhibázott. A numerus clausust vette célba és a tobzódó, élni és élvezni vágyó zsidó ifjúságot találta, melynek kétezer egyetemi reprezentánsa 200 milliárd koronából „csalé“ tengődni tud, de nem élni. Nem gondol arra ez az újság, hogy a magyar egyetemeken nem fejenként százmillióból tengődik a hallgatóság, hanem többet koplal, mint száraz kontieret eszik; nem tudja és nem látja ez az újság, mert hisz a magyar nyomor appercipálására nincs érzéke, hogy a magyar egyetemi ifjúság sok-sok tagja lealázó és fizikumot nyűvő testi munkát vállal, hogy tengethesse az életét; elfelejtette ez az újság, hogy alig néhány hete egy egyetemi hallgatónő megmérgezte magát és meghalt, mert egy hete nem evett s arra, hogy kolduljon, vagy hogy a „szent egylethez“ menjen, büszke volt. Ezt a gyűjteményt azonban a zsidó tájvédelem sajtójából szemeltük ki, amely — mit tegyen szegény feje — támadja a zsidóság legnagyobb sérelmét s a keresztény magyar fai egyetlen intézményes védőbástyáját, Dme hogy az egységes párt és a kormány félhivataros esti betű-tohusabohuja, a 8 Órai Újság, magyarul Nyolcórész is „Klebelsberg Kunó gróf elvileg nem barátja a numerus claususnak“ háromhasábos főcímmel közöl egy igazi dodonai Klebi-nyilatkozatot, azon már igazán bosszankodik az ember. Klebelsberg ugyanis a következőket mondotta: „Elvileg nem barátja a numerus claususnak. Nem tekinti ezt az intézményt normális természetűnek, ez idő szerint, azonban megszüntetésével, nem foglalkozik“. Majd később, hogy időpontot is mondjon, így nyilatkozik. ..Ha majd a szanálás be lesz fejezve, ha majd újból szó lehet kinevezésekről és alkalmazásokról, a közgazdasági viszonyok javultával a magánmunkaadók helyzete és fizetőképessége is javulni fog, akkor foglalkozunk majd a reform gondolatával“. Ezt a legjobb esetben is „ad Graecas Galencias“-hátmay ígéretet fújja fel a fejlett technika lúdtalpakkal kitaposott mesgyéjére kívánkozó Nyolcóresz szenzációvá, ezt a nyilatkozatot, melyben a sok ha között, mint sok bába közt a gyerek, elvesz az ígéret. Ha a szanálás, ha kinevezés, ha közgazdasági viszonyok stb. olyan messze időpontot jelentenek, hogy addig — ezt az ország és a kultúra érdekében reméljük, hiszszük és várjuk — gróf Klebelsberg Kunónak nem lesz befolyása arra: maradjon-e vagy iszünjék-e meg a numerus clausus. Ami pedig a zsidó fajvédő lapok hangos jajgatását illeti, hogy: Bethlen tanár úr, a Gömbös meg az Eckhardt már megint fenyeget! — arra csak az a válaszunk: nem mindig fenyegetés az, ha öklöt mutat az ember, vagy ha valami nagy és elszánt ellenállás bizonyosságára hívja fel a figyelmet. A közhangulat a numerus clausus mellett van. Elszánt szavát a zsidó latrok kórusa nem bírja túlordítani. Az illetékesek hallhatják. És reméljük, hogy meghallják. Törökvilág Magyarországon Az ál-török, aki inkább oroszul beszél — Az első valódi török — Az újpesti „bazár" — Az „iskolások" írta: Simonffy Aladár A Convin-aloagó előtt ötlét ikre- mozgó culkurárusbódé van, mindkettőnek pirosrezes, bőrkabátos címbe a tulajdonosa. Ebből merészen azt a következtetést vontam, hogy turáni véreink, akik a szanálás keserű napjait jöttek odaadtam megédesíteni. Már régen gondolkoztam miagiaimibaji: vájjon mit szólnak ezek: a kicsit morcosán néziő, feketahajú emberek, ha amyannyelvükön szólítom meg őket. Hisz végtére áts, nincsenek Budapesten olyan sokan, akik törökül fúlnának. Egy este végre tett,követte gondolataimat, s barátságos •— Agsamláihoz hajrotoanul-mal tüdvtaötem egyiküket. A válasz kicsi, furcsán hangzott — Végre néhány nyögdécselés után megtudtam, hogy én „törököt“ fogtam, aki nem is török, barnám perzsa, s csak itt Budapesten (!) tanult meg egy kicsit a Próféta nyelvein. Valahogy,am azonban oroszra terelődött a szó — c íme, néhány száz kilométernyire Kermül és Lenin hazájától ez a nyelv volt közöttünk amegértés alapja. Adóellenőrnek néz a török Első kudarcom nem rettentett vissza, másnap amástivál próbáltam szerencsét. Hit is csalódás ért — bár más irányból. Ugyanis a csodálkozás legminimálisabb jelét sem tükrözték vonásai, mintha az lenne a világ legtermészetesebb dolga, hogy őt itt Budapesten valaki törökül szólítsa, meg. Közléseiben azonban már nagyon óvatosnak bizonyult, a harmadik mondatban pedig már egyenesen panaszkodott. Azt hiszem, talán bennem egy egészen ravasz forgalmi adó-ellenőrt, sejtett, aki csak azért tanult meg törökül hogy így csalhassa ki belőle megelégedettségét az Ü*.. let monet fölött... — Nemi, effeiidájm, a bolt, nem megy jól, tevés a vevő — csak a hideg sok. Lassan a sátán mégis felengedett egy Bácsit. A Galieriában operált török hadosztályból maradt itt, meg is nősült, ő jelenleg jól érzi magát. — Most már kevesen vagyunk itt, azelőtt sokkal többen voltunk, most csak ...iskolás“ (ezt így szőtte be, a török szavak közé, úgylátszik a ...sagiid“ szó fogadnia odahaza még nem volt ismerő- előtte)van még sok. Vannak egy páran még ill a városban, mint smnyegszövő, ágasok —• sőt egy volt „iskolás“ vii- ra uysaerelő-ützletet nyitott. — De sokan vannak kint Újpesten, a „Bazáron“! szöviidesan útiba ejtettem az újpesti "..Bazárt“ is —■ és nem bántson meg! Egész kis feeléti képet nyújt a vártahház, környékén a piac. Eert hosszú sorban álmaik a törtük bódéik, meg- ? rakva a legkülönfélébb portékával. Elsősorban azt „élelinnener szaikana“ érdekli őket ezonnalt láthatólag, mert ■ Ipnícsíkkőket (vagy a Baranya- t•» erős cukor isiá* tartaelk?) revik egy»«, láttam. A piai éppen meglehetősen MhaHt — az 'árusok kisebb-nagyobb csoporokba verődve diekuiftlauk, egészen fesztelenül, mint atói tolktéletesen otthon órzik magukat, vagy mint akóik tudják, hogy senkii sem érti meg őket. Persze, változott a helyzet, mikor már hosszabb időnkeresztül csevegtem az egyik csoportban. Jobb volt ezelőtt egy évvel, effendi! Rövidesen 8—9-en vettek körül, beszélgetésünk alaptónusa azonban a panaszkodás volt. — Hej, effendien, hír szene erte! — ezlőtt egy évvel, uraim, akkor még jó volt! Mindig mindent eladtunk, alig győztünk után a Vásárodnál Ma ... A ,,igaz után már csak egy tipikus török kézmozdulat következett: a lazán zárt ujjak hegyével néhány kört irmak le. Ez az, amire a Desamomonarchia nyelve a fortwursteri szót alkotta. Ezek is jórészt, a Galíciából hazatérés közben ittmaradt katonák, kik kórházaikban voltak épen, s így a forradalmas idtik gátolták meg őket. .. hazatérésben. Majdnem raimi családot alapított már — a magyar lányok nagyon tetszenek: nékik! Im e összeköttetésben ál'inak Qini imezátartazó’ikikeit is és felcsillan a szemük, mikor Komár nevét említem. A magyar nyelvet egyökük-oliásikuk annyira beszéli már, hogy e-alk akkor venni észak a rokont, ha az embert nézem. És némileg a gesztusok is. A törököknek van néhány annyira, tipikus kézmozdulatuk (melyet az i’.itc’.’ige jc-ia és az alsóbb osztályoik egyaránt használnak), hogy elég egy ilyen gesztus már annak megállapítására, ki török, a ki nem. Ilyen pl. többek között, még a valamivel való megelégedettség kifejezése:aljasan zárt ujjakkal leírt alulról fölfelé majdnem függőleges irányban haladó kicsit kilengő csigavonal — melyet azután kiegészít még a kissé összecsicserített száj! Ez így már valaminek a non plus ultrája. Persze, a többnejűségről szó sincs — ők is őrölnek, hogy egyet el tudnak tartani bár ezt láthatólag szívesen teszik. —„Iskoliiscik“ sincsenek most, sokan budapesten, többen l.rrtóntodnak a vidéki gazdasági ckadémáilikon: Törökország, mint főképpen agrárállam, elsősorbanis tanult gazdákat alkar! De vannak azonkívül közgazdászok, mérnökök is, kik hivatva leszek a kultúra- és fejlődés útján haladó osandin birodalmat ismét naggyá, erőssé és függetlenné tenni, hogy ne mondhassák többé fölényes gúnnyal a nyugat hősei: Az európai beteg ember! Hiszek egy Istenben. Hiszek egy hazát»..!.. Hiszek egy isteni örök Igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában Amen. 1925 FEBRUÁR 1 VASÁRNAP Kedden indul a miniszterelnök Genfibe Mr. Jeremiah Smith már elutazott. Kísáretében volt helyettese, Mr. Tyler. A főbiztosazonnban néhány napot a Riviérán tölt s csak közvetlen a 6-ára feltünött népszövetségi érteikezlet alőtt érkezik meg Gemfbe. A miniszterelnök azonban csak kedden délben indul. Most előkészül az útra és a tárgyalásokra. Ma nagy ankét volt nála,a melyen Bac miniszteren és Sza© bóky államtittlkárain kívül Lukács László, Telesziky János és Popovics Sánddor is részt vettek A sajtóban megjelent híreik, melyek szerint Bad pénzügyminiszterelik Sisénnie alkormányelnököt giennji útján, nem felelnek meg a valóságnak. A köteágrvetési vita Budapesthez köti a pénzügym minisztert s ezért, naftát pénzügyi szakértő, Szabótky Alajos állasmtitkár kíséri el Bethlen Istvánt. A miniszterelnökutazásának valódi célját a tarülközhettetlenség jótékony Baöd© veszi körül. Ami bizonyos, az, csik az államvasutaik beruházására fordítandó külföldi kölcsön megtárgyalása, de ezen az összegen túlmenő pénzről is lesz majd szó, melyről azonban semmi közelebbi adat nem szivárogka a botzorvány pénzügyi koncepciójának boszorkányikonyhájából. Koum árnyhoz, közel álló skörökis teljesen tájékozatlannok. Rossásmájú emberek azt mondják, hogy falára maga Bethlen sem tudja, mit szabad neki odaikalni Genfbe.inidaamira és nem megy egyébért, mint azért, hogy efelől tájékozódjék. Annyi azonban bizonyos, hogy az új kölcsönnel új megalázó és nehéz feltételeket fognak majd reánk szabni s az a vélemény is egyre jobban erősödik, hogy a kormány Canossa-járás* Genib© nem egyéb, minint beismwé*© a szanálás csődjének, amelyet a fajvédőik — mint, oly sok egyéb nemzeti katasztrófát — megjósoltak. A miniszterelnök jávoilétében Venes József népjóléti minisztert bízzák meg újból a helyettesítéssel. A megbízás idejéhez remények’Itt fi'?,nők egyesek, akik 'Náss. miniszter takififeus és közvetítő ügyességét sokra becsülik, ámbár azt is megjegyzik, hogy a helyzet a kormányelnök amauózus nyilatkozata és Petrovácz Gyula visebtbeny vúló kívánsága után sokkal bonyolultabb, mint ezek előtt, az események előtt volt. Petrovácz Gyula szavai, melyek leszögezték annak is a képtelen voltát, hogy törvényhatósági kötelességüket nem teljesítő képviselők tivatelebjunkait mégis felvegyák, pusztába kiáltott szó módjára hangzottak el. A képviselők, aktív, passzív és passzívan aktív, illetve aktívan passzív honatyák úgyszólván kivétel nélkül felvették az illetményeiket. 3 kömény 18700,000 papák pronádcait A namziet.gyü’ss fejiáuztf’u'osa, anyitkor a..i-zíveik nagy pénzfelvételi aktivitását látta, érdeklődött az iránt, hogy kifizetheti-e a tüntetőm távol téitteakoífft képváseilök gázsiját. Scitovszky elnök úgy intézkedett, hogy igen, mert egy kép n.-.elő sem részesült olyan feddésben, melynek Ikiövettkeaiöéuy© a impidíjak levonása. Mindenki szeélyesen etetett a kasszához, csak a kormány tagjai részsebültek abban a nagy szerencsében, hogy helybe vitték nekik a megszólgálandó pénzt. A kötségvetés általános vitája belenyúlik tehát a jövő hétbe. Azonban azt remélik, hogy a hét közepén már végett ér ez a vita, mert már csak két napon, szerdán és csütörtökön szónokokatnsak a képviselők tetszés szerinti ideig, azon túl már csak egy óráig szabad beszélniük. Az egységes párton határozottam, erőt vett a szónofdlád mámor, égiész sereg képviselő szándékozik még felszólalni s azonfelül néhány elllemzéki beszédre is számíthatnak. Edbhardt, Lendvai, Farkas Tibor minden bizonnyal, Gömbös valószinüleg hozzászólnak a költségvetés általános vitájához. Ily módon a demokrata-blokk pasziivitása mellett elhúzódik az általános vita tíz-tizenkét napig. A passzív blokkban azonban Ikování sem oly nagy az őszhamu, mint azt például ,a fizetésfelvételiatanél mutatjták. Azok a természetes határok, melyek a viilágméneti, politikai és társadalomi felfogás, magyar és jssidó polgári, varian »tint szophilista-miétsi eifaöles alapján « választották egymástól ennek a blokikuaik tagjait, most egyre ék-sbetlinek. Az okitóbristáik, akink eddig anyáraamomnyir© meglapuitrik, kidugják már binaköitmeilkiet, Is szociáldemokraitáik s négyeliki valló bécsi útja is meg, befektamtettek polgári érzésű képviselőket. a hioikk egyes rótogonisok nemzetközi ,igyehv. pedig a nemzeti alapon álló szövetségi tagokat .készlete arra, hogy magataatásukat újabb megfontolástól tegyék függővé. Az első 'fc.'.-k'. -i passzívi ás toll? után .már'étő l® cirkászott és legközelebb anegkendt a „esiesongiéstf* az iiktiviitids mosolygó napjának szugárözönében. Dénes látván, a n.v.vynirorszá'.i munkáspárt vezére s egyszersmind egyetlen tagja kilép a blokkls,'s feladja a passzivitás..!". Mi ezt lépést már felfiartunk, amint hogy most is tudjuk, hogy a blokk nemzeti alapon álló s így értékes, tagjaimár a legközelebbi.' jövőben ki fognak válni a passzív ellenzékii szövetségből. De ami nagyon tanutotgos és a demokrata bloikík prograimjainak komolyságára .je-Momze, ex, az ok, amelyért Dénes Zoltán kivált, Dénes garaiuchikat «stért arra, hogy a blotkís nem adja fel a. passzivitást’ a*$(kig, míg a változtójog t«tikosságát m, egész országra, nem hialosítottáik, valmiiy arra, hogy nem elégszik meg a blokk azzal, ha a kormány a titkosságot a városokra és az ipari gócpontokra koncedálná. Déve» orr© nem kapott garanciát, éskilápolt. Mi pedig azt a további )nagyanizatot fűzzük, a demokraita blokk ehhez az eljárásához, hogy félnek a vidék verdinikitjétől mely a titkosság védelme alatt mogseumoisitő Ivune a szociális ták.-n és a zsidókm. A zsidó lapok egybevetett ,vállal, egy fronton állva vitatják, hogy a Vzoeiáthleimiotkirmn pártvezietéséigben a béke helyreállt. Mi türelemmel várjuk r.njiak a pam- IIV.'i folyamatnak a végét. .mely ,.n fejétől wiagosodik a lwd“ alapon a szocialdonioiki'aták között wegiindut.t, » tintolyaiek. » vége megte erek az lesz, hogy a hal, megundorodva a maga szagától, fejet fog azerésoi, ,