Szózat, 1925. március (7. évfolyam, 49-73. szám)

1925-03-10 / 56. szám

1925 MÁRCIUS 10 KEDD Sztrájkra fe­szül a szerb­ diákság A knlinsavnisiter as ifjúság ellen Belgrád, március 8. (A Szózat tudósítójától.) Pribicsevics szerb közoktatásügyi miniszter s a szerb egyetemi if­júság között a konfliktus erősen kiélesedett. Pri­bicsevics ugyanis azoktól a diákoktól, csak a vá­lasztások alatt az ellenzéki pártoknak csináltak propagandát, minden kedvezményt megvont s mikor a diákság emiatt elégtételt kért, a szerb miniszter újabb retorziókat helyezett kilátásba. A kedvezmények megvonása többszáz diákot fosztott meg a továbbtanulás lehetőségétől. Éppen ezért az egyetemi ifjúság körében igen nagy az elkeseredés, mert a segélymegvonások­ban mindenki Pribicsevics személyes bosszúját látja. Zágrábban a diákság megbotránkozása je­léül több hétig nem látogatta az előadásokat, de erős a sztrájkmozgalom a belgrádi egyetemen is. A diákok nagybizottsága elhatározta, hogy sérelmeit a király elé viszi s ha ott nem kap,­ sürgős elégtételt, a belgrádi szerb és a zágrábi horvát egyetemen azonnal proklaimálja a sztrájkot. A kard hódolata a toll előtt Jókai-ünnepség a Szidovika Akadémiában (A Szózat tudósítójától.) Nemzeti fennmara­dás­unkért vívott ezeréves harcainkban két di­csőséges harci esz­közinek jutott a főszerep. A kavidnak és a tollnak. És a két fegyver között sohasem szű­nt meg a permanens összefüggés. Ez a­­ kard kihullott csüggedten aláhanyatló ka­runkból, helyébe utóbbi történelmiünk során mindég odalépett a toll s forgatói nem kevesebb bátorsággal szálltak fákra nemzetünk jogaiért, mint azok, akik kardjukkal igyekeztek tágítani ellenségeink ránk fonódó gyűrűjét. De emlé­kezünk olyan idő­kre is, mikor a kardot és a tollat egy kéz forgatta. S mindkettőt egyforma becsülettel. , A kard és a toll egymásraultalt mlgának és közös rendeltetésének gondolata _ kérezkedett fel bennünk tegnap azon az ünnepélyen is, me­lyet a kard rendezett a toll tiszteletére a Ludo­­vika­ Akadémia ifjúságának Jókai-ünnepségén. És őszintén meg­valljuk, kellemes csalódás­sal jöttünk el erről a kedves, mel­eg, családias jellegű ünnepségről. Mi ugyanis disfletáns, mű­kedvelő jellegű ünnepséget vártunk, de egy teljesen kiforrott, precíz, elsőrendű művész­­gárdfei kiifog­ástalan szer­epi esetén gyönyörrlyeöd­­hettünk. Mert az Akadémia vezetősége és derék ifjúsága megére­zte, hogy eze­kben a­­nehéz időben nemcsak katonákra hanfejti új Balassákra,­­Bessenyeiekre és Petőfikre is szükség van. Akik egyforma ügyességgel forgatják a kardot és a má­sik h­adiszíntér fegyverén a töltet. Az ünnepséget az Akadémia­ Levente Köre rendez­te. Dicséretet érdemel érte. És dicséret illeti tanár-főhadinagyukat f­, Rózsás Istvánt, akiinek tiszti zubbonya alatt az igazi magyar tanárok szíve ver. A kedves ünnepséget egyébként az a­kadé­­m­iik­us zenekar nyitotta meg Szbeiyánszky Ludo­­vika indulójával, majd Horváth Sándor aka­démikus Szathmáry: Jókai üzen című versét szavalta. Jókai életrajzát Erdélyi Tibor akadé­mikus ismertette, a nagy író „Uram engedd­­vieshedem“ című gyönyörű szimboliikus kölltte­­ményét pedig Padányi Jenő szaroasírta. O­d­­­vary István akadémikus ez alkalomra készült zenei kíséretévé­­. A többi szám is mind, mi­nd a legnagyobb siker jegyében folyt be. Az akadé­mikus zenekar gyönyörű siklót dalát !Mísér­­jük-e, a Maticko Rezső növendék vezetésével működő ifjúsági énekkarról, vagy: _ Szabó Má­tyás elsőrendű humoros szavalatáról írjunk dicsérő soroka­t? "Egyre megy. Mert _ a­ dicséret ezt az egész, lelkes fiatal gárdát megilleti. Aklik ■erős akarattal zenekarit és énekkart szerveztek, hogy szabad idejükbe szolgálhassanak a ma­gyar dalnak és zenének is. A műs­or többi számaiként Molnár Pál mar­káns vonásokkal rajzolta meg Jókai egyénisé­gét, técsői Móricz Kálmán pedig Jókai egyik humoros rajzát olvassta fel nagy tétezés­t aratva. Olchváry akadémikus erre az a­k­kalomra. Jókai egyik dalát is megzenésítette, melyet Báder Jó­­sádét akadémikus énekelt el a közönség elsült. . Végül Rózsás főhadnagy Jókai nemzeti j­e­­le­ntűségét vázolta. * — Jókai a szabadságharc után mert és tú­llőtt írni, — mondotta többiek között „s amit írt, az mindég és mindvégig magyar, ő odaült a magyar családiok asztalához s azt mondotta: Ti nem vagytok rebellis gaz magyarok, ha­­em mártírok vagytok. . . Az ünnepség a Hiszekeggyel ért!, véget. Lud­vig Györffy altábornagy a­ki az ünnepségen a hadseregfőparam­­iccsinokságot képviselte, a látot­tak fölött, legteljesebb editő mérését fejezte ki. Mi, a­kin­knek a krónikás szürke szerep jutott, örömmel­ s­rám­olunk be erről az ünnepségről. Mert ez több volt egyszerű ünnepség­nél, két őrsi fegyverünknek, a tollnak és a­ kardmalk egy* másb­at­alálássa­l összieölel­kezé­­sre volt. Hatalmas, erő® összefonódás, melyben a kard mint egyenlő éntélkű bájtén» előtti tisztidzett fegyvertársá­­nak, annak a tollnak, melyet minden magyar rok egy­ ik l­egn­agyo­bbika. Jóskai forgatott. M. E. Kunágotán és Dombregyházán új ÉME-szervezetek alakultak A Szózat és A Nép kultúr ünnepségei a trianoni határ mentén (A Szózat tudósítójától.) Szombaton és vasár­nap a tr­ianomi határ mentén, Battonyán, Domb­­egyházán és Kunágotán ünepel­te az imtrainaimgens keresztény nemzeti satót a keresztény társada­lom, két nagysikerű kultúrestély és két népgyű­lés keretében, amely utóbbiakon lelkes tömegek részvételével két új ÉME-csoport, a dom­bagy­­h­ázai és kúnágottai alakult meg. Az itelligen­­cia, a jobbmódú gazda társa­dal­om tagjai a nincs­telen földmívesosztályhoz tartozók egyforma lelkes érdeklődéssel sereglettek az ünnepsé­gekre, amelyeknek sikere újabb fényes tanúbi­zonyságát adta a társadalom bontakozó öntuda­tának és annak az összefogó, hatalmas erőnek amit a fajvédő gondolat a legkülönbözőbb nép­­rétegek számára jelent. Battonyási a központi kiküldöttek megérkezése után, aki­ket dr. Pintér Lászlónak, a battonyai ÉME-cso­­port elnökének vezetésével a vasúti állomáson küldöttség fogadott, este 8 órakor kezdődött a­z mgasszí­n vén fsú krauk­arestély, melyet az ÉME- ben tömörült keresztény társadalom a Szózat és A Nép szerkesztőségével karöltve rendezett. A zsúfolásig megtelt teremben Babits Emese ügye­sen és hatásosan előadott prológgal vezette be, majd dr. Farkas Endre ügyvéd, A Nép jogvédő irodájának vezetője mondott, beszédet a nem­zeti öntudatról és a magyar jellem integritásá­ról. Ezután újból Babits Emese lépett a dobo­góra az „Az Alföld rózsája“ című dalt adta elő zongorán. A művészi előadást a közönség hosz­­szantartó tapssal jutalmazta. Kádár Lehel, a Szózat főmunkatársa beszé­dében a keresztény sajtó munkáját tárta fel, szembeállítva azzal a romboló tevékenységgel, amelyet a nemzetietlen sajtó kifejt. A közönség lelkesen ünnepelte Kádár Lehelt, akinek beszéde közben­­is gyakran zúgott fel a taps­ és helyeslés. Ifjú Babits Rezső nagy sikerrel szavalta f el „A patkány bűvölő“ című irredenta költemé­nyét, majd Dessewffy Bella, a roalgy. Mr. Opera­­ház tagjának énekszáma következett. A mű­vésznő a Tra­vitata nagyáriáját, Diana­ Liliom­­enán­ját és Székács „Van egy kékruhás lány...“ kezdetű dalát énekelte. A művésznő sikere oly nagy volt, hogy közkívánatra később még egy­szer szerepelnie kellett. A finom műélvezetet nyújtó,énekszám kíséretét Reiner Károly zon­goraművész látta el. Dr Kiss Menyhért nemzet­­gyűlési képviselő az egybegyűltek zajos ünnep­lése mell­ett a keresztény demokráciáról beszélt. A nagysikerű estélyen, a batternyai ifjúság mű­kedvelő siati­ielőad­ást rendezett A kis baba című bohózatot adva elő. A szereplők Wekerle Terike, Buci, Ilonka és Bözsike, Freci Miklós és No­wotny látván, kitűnően játszottak s állandó de­rültségben tar­tottá­k a közönséget Végül közkí­vánatra, mégegyszer Dessewffy Izabella énekelt a Tolsoia áriáját, egy Lavotta- és egy Késdy-dalt ad­va elő­­szűnni nem akaró tapstól kísérve. Az es­teíiy végeztével, amelynek sikere első­sorban Osváth András ÉME jegyző érdiame, a közönség nagy része az ÉME saját házában levő helyiségbe vonult, ahol Kiss Menyhért, Kádár Lehal és dr. Gruchovszky Lajos, az ÉME központi kiküldötte és mások szólaltak fel. A nagysikerű ünnepségen megjelentek közü­l a következők neveit sikerült feljegyeznünk: Bele János, Rozsnyai József, Nagy Sándor, Tör­zsök Vilmos, dr. Kis Vilmos, Nagy István Antal­, Togel Andor, Német Ferenc Kumiágota, Czigány Jó­zsef, Fazekas Ádám, For­gách Andor, Laufer József, Farkas Gyula, Héber János és családja, Kősziegi József, Léderer Mihály, Frech­ Jakab, Ge­bóc­zy Zol­tán főhadnagy, Szimonidesz Gusztáv, Doktor Man­cika, Nacsa Margit, Hateisz Józsefnél Kázics Sándor) Borsos Lajos, Rónai Jánosné, Buzi István, Grósz An­tal esperesplébános, Dojnc­ek Imre, Ginavszky Mik­lós lá­rásbíró, Csibuliás Béla, Nagy Sándor tanár, Regény­ Béla, Novotny Mihály, István­­Károly és családja, dr. Bogdán György orvos, Boros Dezső, dr. Török István ügyvéd, Oszkár Béla és családja, Jerkov­ Ferenc és neje, Török Sándor, Székely Ká­roly és neje, Bori Ernő, Rozén József, özv. Pintér Károlynné, Kovacsovics Boldizsár, Löw György, Hete­des Rezső, Olasz Sándor, Jámbor András és neje, Balázs Vendel Domfoegyh., W­ekerle József­né Dom­b­­ogyiház. Walter Károly és neje, Kisncki Juliska, Kisncki Ilonka, Bakos Maca, Lépőik János és neje, Maurer Pál, Soltész István, M­istiida Elemér, Hur­­guly János. Kisneki Ferenc, Babics Rezső és csa­ládja, ifj. Szlovák Gyula és neje, Orrát­h András, dr. Pintér László, Kiss Sneider, Reskovics Béla Kl­­­vinyi Zoltán­ Heintz Szászló, Mi-'enczl’iy István, Tak­ács Antal, Görbe Sá­ndorné, Bari Lajos és csa­­lálja, Hein­tz Géza, Molnár Mihály, Borotvás Dezső, Gliudy Ferenc igaz­tató-ír­a dr. Krank József, Balogh István, Kardos István, Cz­ige­ Jenő, Horváth István, Győri Zygm­ord, Kardos Noé, Győrffy Gyula, Kovács Véra, és neje, Farkas Andri­s, Mák Pál­, Berecz Já­nos és neje, Zírrhcz­ István és neje, Moltlik János Ma­roczky Kálm­án, Gyöge Károly. Vasárnap délelőtt 11 órrtecr Dczafes Ny Vrdaán a Jámbor-féle vendéglő nagytermében lelkes tö­megek részvételével alakította meg a község tár­sadalma az ÉME dombegyházai szervezetét. A gyűlést dr. Pintér László, megyei ÉME elnök nyitotta meg, utána Kiss Menyhért, Kádár Le­hel és Szuchovszky Lajos mondottak, beszédet. Szavaikat kitörő lelkesedéssel és zajos ünneplés­sel fogadták az egybegyűltek, majd kimondották az ÉME-csoport megalakulását. A központi kiküldöttek innen Kunágotára vonultak át, ahol Hézső Péter tűzoltóparancsnok vezetésével a tűzoltó zenekar a Rákóczi-induló­­val fogadta az érkezőket. Délután négy órakor a községi vendéglő udvarán gyülekezett össze a község keresztény társadalma, ahol izzó hangu­latú nagygyűlés keretében alakult meg az ÉME kunágotai szervezete. A nagygyűlésen több mint kétezer ember vett részt. Dr. Pintér Károly megnyitó beszéde után Kiss Menyhért, Kádár Lehel és Szud­bivszky Károly beszéltek, akiket az egybegyűltek lelke­sen ünnepeltek. Ezután megválasztották a veze­tőséget; elnök lett dr. Tóth János, alelnökök dr. Kiss Vilmos. P. Nagy István a választmány tagjai lettek Balázs András, Nagy A. István, Németh Ferenc, dr. Pintér László és idősb Bol­dog István. A nagygyűlést este nyolc órakor kultúres­­tél­y követte, amelyet Balogh Jenő zenekara magyar dalok előadásával nyitott meg,­ majd Babits Rezső „Magyar ló“ című közinénényát szamolta el nagy sikerrel. Dr Kiss Menyhért nemzetgyűlési képviselő rámutatott az ébredő magyar sízérvenkedés fontosságaira. A beszéltet a közönség lelkes éljenzéssel fogadta. Hosszan­tartó tapssal ünnepelték az estélyen megtekin­tek Dessewffy Izabella énekművésznőt az Opera­­ház tagját, a­ki Reiner Károly zongorakísérete mellett opera áriákat és magyar dalokat éne­kélt a tőle miegisztoikotit előkelő, finom művészettel. Balogh Jenő zenekara nagy tetszés mellett, ma­gyar dalokat adott elő. Majd Kádár Lehel embc-i- köztett s­zólásbra és beszédében rámutatott azon nagy fontosságú és egyedülálló szerepre, ame­lyet az intranzigens keresztény nemzeti, sajtó tölt be. A zajos tapssal és éljenzéssel fogadott beszéd utáni közkívánatra ismét Desawffy Iza­bella énekelt, magyar dalokat adva elő. A mű­vésznőnek ezúttal is igen nagy sikere volt. Dr. Szuchovszky Lajosnak, az ÉME központi ki- idildö­ítóin­ak beszéda következett ezután, aki az egybegyűltjeik tapsai és helyeslése közepette­ tárta fel a nemzetalkotó társad­a­lom szervezeté­­n­eik exisztenciállis jelentőségét. A Himnusz el­­énekléséve­l feje­ződöt­t be a pompásan slikuvnált ünnepség,­­amelynek sikere, éppúgy, nílju­k a délutáni nagygyűlésé elsősorban dr. Kiss István Németh Ferenc, vitéz Németh­/ Lajos, Kelemen Lajos, Nagy A. István, P. Nagy István, dr. Tóth József,­ Mátrai­ Mihály és Vogel Andor érteme. Az ünnepségian meg­jelentek közül a követ­kezők nevét sikerült feljegyeznünk: Jiakashffy Ivám és neje, Bük Hugó, Mátra,.’ Mi­hály, Olasz Károly, Olasz Béla, Ol­asz Árpád, Rigó Bék­és’ Pál, Kádár M­ilhály, Domonkos Lajos, Gocser Antal, Buda­csik Lajos, Tűhegy­i Gábor, Hicz­ó Péter, Sajó Imre, Kicseinen Antal és neje, Simon Bandi, Juhász János, Ba­ra­nyi­ Mihály, Domonikos Lajos, ifj. Ku­lhiázy János, Major Péter, Luptovics Balázs, Szilágyi Lajos, Kemén János, Balázs György és ■neje, Jakab Pál, Rózsa Lajos, Tót­H László, Ferenczy K­álmán, Balogh Jenő, Balogh La­jós, Ki­házy Béla, dr. Kiss Vilmos, Olasz Intrén, Vinek Mátyás, Angyal Béla, i­fj. Orosz Balázs, Kriviácsika I­stváni, Krivácska Ferenc, M. Tóth Idál és neje, Balázs Pál, Urbán János, Várfrái Lajcsi, Juhász Mihály, Fekete Balázs, Ko­vács János, Betemen Min­hály és m­es­e, özv. Manitts Lajosné, Kiss Margit, özv. Fejoo Lijosaié, Papp Murcsa és Vica, Olasz Póni, Eta­ és Ihr­, Tóth Kál­mán, Tóth­ Mátyás és neje, K&hiány Jámosné, Nagy István, Olasz János, Tóth­ Pál, Tóth János, Fejős Ferenc és Ödön, Manias M'lk'i'­, V-stéc Ain­daiá.« és neje, Szécsi Ló-Bén, Nagy István A.im.m. S.­.l­s. Béla és neje, Balázs Páter, Papp Lábaló, Ilulázis Já­nos, Balázs András, Balázs László, Berecziky Sán­­do­r, Szfics Sza­bó József, Czer­o Sándor, Kittic­h Péter, Szily Fereinc, Jurák Mihály, Varga György, Rolnir Imr­e, Vértes Andor és neje, Krim­­aetika Istvár.i, Kri­­vácsik'i Fejtene, Tóth Pál,né, Br.dicoski Li-jc.'.n-?, Be­­lvezire Sii.jc­s, Tóth Mih­ályn­é, Mátra­i Milhá­ iy, Lz­écsi Károly és neje, Jakab Aiitkálné, Szilágyi Lajos, Bereczky Minik­ály, Gruiber György és neje, Tóth Imre. Váradii­ Károly, Tompa György, Végi­ István, Seben Pálné, Saviczky Kei.rc és r.rjv, Na­ gy József é.­ neje, KI,3 Jinny, Nagy Pál,* Brietz I.-:ván, D. Tóth Pál, Bur,.-ilk Jár.cs. Balázs Lajos, Rigó. Pál, Pu.-ikiás Zol­­tá.ii, Juhász János, Túráik Ferenc, Zimai Já .i­­­, Far­ias András, Miiyer Péter, Tö­röik Kálimám, Kovács J.fotm­. G-'C-rr Antal, Csee­sor István, Oya­ rell Mii- I.él.v. Of a ■■•­. Károly, Lovrey Am­­ál, Sztebnik Károly, Po­pp Ai­­ma­ka, Kádár Mih­álymé, Banarnyi Mihá­lyné, Baronyi Jánicené, Na­gy Balázs Pál, Szécsi László, Krivácska Feremné, Angyal Lajos, B. Nagy István, özv. Fejes Lapostca, Bu'e Hugó, Kaegmerz Min­k'nk­i.' és neje, Jaragó László, Viti'sz Nemethy és neje, Lip­­teik Mária, Szécsi Ratulymp. Csonka-Magyarország nem ország, Egész Magyarország mennyország.

Next