Szózat, 1925. április (7. évfolyam, 74-97. szám)
1925-04-22 / 90. szám
1925 ÁPRILIS 22 SZERDA A SZÓZAT és a NÉP kultúrestélye 26-án este nyolckor lesz a Vigadóban Mi inimuit ír Kultúrestélyünk jegyeinek kikézbesítését megkezdtük s előfizetőink, akik levelezőlapon jelentették be igényüket, a hét folyamán mind kézhez kapják. Ébredő bajtársaink jegyeiket hétfőtől kezdve mindennap délután 5 és 7 óra között az Ébredő Magyarok Egyesületének székházában (IV. Körház utca 3) vehetik át. FALÁNKOK A legzsidóbb zsidó (Jelenett a Központi Demokrata Körtsén. Idő: Községi Választások előtt, listaös Beálllításkor ég lámpagyújtáskor. A központi irodában nagy hemzsegés, valóságos snanacega. A kalapot mindenki a fején tartja. Vár Scrayi-Weisafe'ki, mint zsidókirály, trónon ül s maceszt rág. A hívek egyenként jáhallaaik elébe mély hódolattal, cipője orrát illetve.) Titkár: Parancsoljon Weisz úr! (Az ajtó kitárul.) Weiss: Kezét elékotom kegyelmi és uram! (Reszket.) Vázsonyi: Na, maiga mitt akar? Maiga egyzsidó? “1 Weisz: Igen kegyelmességiem, tőrősimatézet zsidó vagyok! (Még jobban reszket.) Vázsonyi: Marga egy olyan zsidó, akit én nem teszek a listára! Kuss! Titkár! Jöhet a következő! Titkár: Tesséktrirsteig úr! Grünsteig: Kisatihand, kegyelmes úr! Vázsonyi: Maga is zsidó, maga is Ifetát akar? Mit, maga szemete a zsidóságnak! Mars ki! Titkár, jöhet a másik! Titkár: Pahaniestíljon Ebranfer úr! Ehren fehl: Ki szív... Vázsonyi: Mitt, maga is szerepelni akar? Hát, azt hiszi maga, olyan zsidó vagyok én,, akit ilyen zsidót bevisz a városházára! Ki vele! Titkár, jöhet a másik! Tibizár: Nyitva az ajtó, Nemes úr! Nemes: Kisz... Vázsonyi: Maga is betolta a pofáját idol Maga, aki Sipkával indult? Kuss! Mars! Ki vele! Hátha arc! Titkár, jöhet a következő! Titkár: Parancsoljon Fábián úr! Fábián (egyenesre állítja be lábát, s meghajlik): Te a kegyelmeset legkegyelmesebbje, üdvözilégy! Vázsonyi (mosolyogva): Túj ide a pofámhoz, te Vargy az én politikai egyszülött fiam. (A többiek, akik belüld kívülre kerültek, egy külön szobában gyülekeznek.) Weisz: Mit gondol ez az ébredő Vázsonyi? .Azt hiszi, engem csak kirúghat? Azért se szavazok rá! Grünsteig: Ha van Isten, olyan bandát, mint a Vázsonyié, nem enged be a városházára! Ehrenfeld: Azért se szavazok a demokrata listára. Mit képzel ez a Weiszfeld, hogy így dirigál? Nemes: Csak ma kell nézni a vezérkarára s mindjárt antiszemitát csinál még a zsidóból is! (Valamenynyien köpnek.) A Megszüntették az eljárást a felvidéki pásztorlevél felolvasói ellen Pozsony, április 20. (A Szózat tudósítójától.) A felvidéki katolikus püspökök, mint ismeretes, az elmúlt év karácsonyán pásztorlevelet tettek közzé, melyben éles kritikát mondottak a szocialistákról és a vallásellenes cseh kormányról. A pásztorlevél hangja egész Felvidéken élénk feltűnést keltett s a csehek, — nyilván a szocialisták nyomására, — eljárást indítottak azok ellen a lelkészek ellen, akik templomaikban a pásztorlevelet felolvasták. Ebben az ügyben azonban most váratlan fordulat történt. A pozsonyi ügyészség ugyanis az ügyészség területén levő száz lelkész ügyében megszüntető végzést hozott. A megszüntető végzés indokolása kimondja, hogy a lelkészek a pásztorlevelet jóhiszeműen és felsőbb utasításra olvasták fel. Valószínű, hogy a pozsonyi cseh ügyészség példáját a többi felvidéki ügyészség is követni fogja, és így megszüntetik a vádat az ellen a háromszáz katolikus lelkész ellen is, akik szintén felolvasták híveik előtt a nagy port felverő pásztorlevelét. Felvidéki körökben azt is tudni vélik, hogy az ügyészség az eljárást azért szüntette meg, mert a kormánytól annak folytatására semminemű rendeletet nem kapott. Pozsonyi tudósítónk értesülését egyébként a Lidove Listy ma ideérkezett száma is megerősíti. Derecskei magyar asszonyok a numerus clausus-ért (A Szózat tudósítójától.) A derecskei Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége felirattal fordult a magyar nemzetgyűlés tagjaihoz. A felirat gyönyörű tanúvallomás az izzó hazaszeretet mellett. A felirat, amelyet Makay Barnáné Mansz elnök vezetésével száz asszony és leány írt alá, a következőképpen hangzik: A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének derecskés alakulata kéréssel fordulunk a Nemzetgyűlésnek hazafiasan érző tagjaihoz, minden szeretete tárgyának, Hazájának érdekében. Bűnök fertőjében fogant lelkek által irányított szennyes kezek hálátlanul a sír szélére taszították ezt a Mindent, ezt a Hazát! Ezeréves örökségünket elverték s mi tétlenül néztük a Nagyörökség pusztulását. De jöttek férfiak! régiek, igaziak, újak! s a közös Édesanya gyermekei, a testvérek pusztulását, ébenfarsását megelőzendő, az igazak munkálkodhatását biztosítandó, megalkották a numerus clausustt Ennek fenntartásáért fordulunk mi aggódó szívünk sugallatára, tiszta lelkületünk parancsszavára a Nemzetgyűlés igazán magyarnak maradt tagjaihoz! Nekünk és a magyar asszonyok gyermekeinek ez kenyér. Az életet biztosító táplálék, melyet a magyar vértől, asszonyok könnyétől áztatott magyar föld terem a Haza, a régi, a Nagymagyarország reménysége, a magyar ifjúság számára! Tartsátok fenn, védjetek meg magyar férfiak, apáik! Ha gyermekeiteket raboknak akarjátok tudni, — dobjátok el ezt az egyetlen fegyvert is, —• ha a Hazánk, ezeréves kemnek ez a kenyér! Az életet biztosító táplaién fegyver is, — ha a Hazának, ezeréves Ne feledjünk — emlékezzünk!... A portugál ügyvivő canaillenek nevezte a Magyarország munkatársát Az a Hér előzménye egy elferdített nyilatkozat — nincs szó a magyar újságírókar sérelméről (A Szózat tudósítójától.) A „Magyarország“ című zsidóliberális lap Demeter Ödön nevű munkatársa hétfőn este fölkereste José de Moraes Carvalho Guimaraes meghatalmazott minisztert, Portugália ügyvivőjét a dunaparti Bristol-szállóban levő lakásán s intervjút kért tőle. A portugál ügyvivő fogadta is, mielőtt azonban még egy szót is szólt volna az ügyvivő, egy kis francia-angol szótárban megmutatta neki a „canaille“ szót és hozzáfűzte: — Ön tudja, hogy ez a szó mit jelent?! Nos hát, ez Ön! ön olyan dolgokat közölt, amelyeket én sohasem mondottam. Hordja el magát! Az ügyvivő erre az újságírót kitette az ajtón. A délutáni liberális lapok, mikor erről az esetről írnak, az ügyvivő szájába ilyen kifejezést adnak: — A magyar újságírótársadalomról az a véleményem, hogy „canaille!“ (csőcselé). Vagy: — Újságíró-canaille! Szinte dicsekedve fűzik hozzá azonban Demeter állítólagos következő kijelentéseit: — Milyen nyelven beszél legjobban excellenciád? — Angolul, — felelte Guimaraes. — Nos hát — mondatta erre angolul Demeter —, vegye tudomásul excellenciád, hogy azért nem ütöm arcul, mert egy külhatalom képviselője. De azért a sértésért, amellyel az egész magyar újságírótársadalmat illette, még felelni fog! Tény az, hogy Demeter nyomban megbízta dr. Rácz Vilmost és dr. Klár Zoltánt, hogy nevében elégtételt kérjenek a portugál követtől. A megbízottak erre levelet intéztek Kánya Kálmán meghatalmazott miniszterhez s bejelentették, hogy az exterritoriális jog megsértése nélkül lovagias úton próbálkoznak elégtételt venni. Amennyiben nem tulnak felüknek elégtételt szerezni, átadják az ügyet a magyar újságírói karnak, hogy diplomáciai úton szerezzen az egész kárt ért sértésért elégtételt, — írták Kányának. Hogy mondanivalónkat hosszúra ne nyújtsuk, a való tényállás megvilágítására közreadjuk a portugál követség ma közzétett következő nyilatkozatát: — Március elseje előtt néhány nappal a Magyarország című lap egyik munkatársa jelentkezett a portugál követségein és intervjút kért a portugál állapotokról. Az intervjút megadták, mégpedig angol nyelven, mivel az illető újságíró sem franciául, sem németül nem tudott. Kikötötték azonban, hogy az Intervjunak francia vagy angol, vagy német nyelvű másolatát a közlés előtt mutassák be. Ezt a feltételt azonban nem teljesítették és a cikk így jelent meg a Magyarország március elseji számában. Egyáltalában nem fedte azokat a nyilatkozatokat, amelyeket a hírlapíró előtt tett fék. Tegnap ugyanez az újságíró jelentkezett a portugál követségen és a portugál ügyvivő, mielőtt még egy szót is szólt volna, egy kis francia-angol szótárban megmutatta neki a „Canaille“ szót és hozzáfűzte: — Ön tudja, hogy ez a szó mit jelent?!. Nos, hát ez Ön. Ön olyan dolgokat közölt, amelyeket én sohasem mondottam. Hordja el magát. Az ügyvivő ezzel az újságírót kitette az ajtón. ’ A fenti események a magyar újságírói kart egyáltalában nem érintik. (MTI.) Ez a nyilatkozat valódi képét mutatja meg annak az incidensnek, amely a portugál követségen lefolyt s amely rávilágít kellően az előzményekre is. Megállapítjuk, hogy itt tisztára csak a Magyarország egyéni sérelméről van szó, a portugál ügyvivő sértő kijelentése nem a magyar újságírói kar egyetemére, pusztán csak az illető újságíró személyére vonatkozik. Megmondja az ügyvivő nyilatkozata, hogy „a fenti események a magyar újságírói kart egyáltalában nem érintik. Nincs tehát semmi ok arra, hogy a magyar újságírói kar elégtételért futkosson. Mi a portugál ügyvivő eljárását meg tudjuk érteni. Az előző cikk „egyáltalában nem fedte azokat a nyilatkozatokat, amelyeket a hírlapíró előtt tettek“. Világos tehát, hogy a Magyarország ferdített. Az ügyvivő kifakadása indokolt volt. Az olvasóközönség maga tudja, hogy az a koncért, amelyhez a Magyarország tartozik, tendenciózus ferdítésekkel tölti meg hasábjait nem egyszer a cél kedvéért. Ezt tudva, a magunk részéről tiltakozunk az újságírói tisztesség nevében az ellen, hogyha valakinek a lelkiismeretlenségéért egyszer a tyúkszemére lépnek, ügyét rögtön a magyar újságírókar egyetemes sérelmévé tolja fel. A ferdítésért viselje el bátran az illető a következményeket. De tiltakozunk az ellen is, hogy ilyen haszontalan privát sérelmekkel a külügyminisztériumot molesztálják s a maguk ballépését a külügyi kormányzat tekintélyével igyekezzenek szentesíteni. A külügyminisztérium, amely sorsdöntő kérdésekben meglehetős passzivitást árul el, nem léphet aktivitásba egy közönséges ferdítésből származó, hólyaggá felfújt privát megszégyenítés miatt. De tiltakozunk az ellen is, hogy, a Magyarországi Újságírók Egyesületét a magyar újságírói kar egyetemének képviselő jévé kiáltsák ki. Ez esen a keresztény magyar újságírók minden idegszálukkal tiltakoznak és nem vállalnak egyáltalán közösséget. Miklós Andor megszégyenített újságírójával. Mert ez az ügy nemcsak Demeter ügye, de ügye Az Est-koncertnek is, ameynek élén Miklós Andor áll. A keresztény magyar újságírók ebben az esetben a Magyarország ferdítésért megszégyenített munkatárásának veszszófutását látják. Miklós Andornak nem fog sikerülni átlátszó terve, hogy t. i. ezt a kérdést úgy csempéssze be a magyar köztudatba, mint az újságírói kar egyetemes védelmét s nem fog sikerülni beitatni a közvélemény tudatába azt sem, hogy egy kis állam képviselője ilyen fölényesen bánik el a magyar újságírók összességével. Le kellett végre lepleznünk ezt az átlátszó rabulisztikát s fel kell végre világosítanunk a magyar közvéleményt arról, hogy az az erkölcsi pofon, amelyet a Magyarország munkatársa kapott, egy, szemernyire se érinti a magyar újságírói kar egyetemét.