Szózat, 1925. április (7. évfolyam, 74-97. szám)

1925-04-22 / 90. szám

1925 ÁPRILIS 22 SZERDA A SZÓZAT és a NÉP kultúrestélye 26-án este nyolckor lesz a Vigadóban Mi inimui­t ír Kultúr­estélyünk jegyeinek kikézbesítését megkezdtük s előfizetőink, akik levelezőlapon jelentették be igényüket, a hét folyamán mind kézhez kapják. Ébredő bajtársaink jegyeiket hétfőtől kezdve mindennap délután 5 és 7 óra között az Ébredő Magyarok Egyesületének székházában (IV. Körház­ utca 3) vehetik át. FALÁNKOK A legzsidóbb zsidó (Jelenett a Központi Demokrata Körtsén. Idő: Községi Választások előtt, list­aös B­eál­llításkor ég lámpagyújtás­­kor. A központi irodában nagy hemzsegés, valósá­gos snanacega. A kalapot mindenki a fején tartja. Vá­­r Scrayi-Weisafe'ki, min­t zsidók­irály, trónon ül s ma­ceszt rág. A hívek egyenként jáh­allaaik elébe mély hódolattal, cipője orrát illetve.) Titkár: Parancsoljon Weisz úr! (Az ajtó kitárul.) Weiss: Kezét elékotom­ kegyelmi és uram! (Reszket.) Vázsonyi: Na, maiga mitt akar? Maiga egy­­zsidó? “1 Weisz: Igen kegy­el­mességiem, tőrősimatézet­ zsidó vagyok! (Még jobban reszket.) Vázsonyi: Marga egy olyan zsidó, akit én nem te­sze­k a listára! Kuss! Titkár! Jöhet a következő! Titkár: Tessék­­tr­ir­steig úr! Grünsteig: Kisatihand, kegyelmes úr! Vázsonyi: Maga is zsidó, maga is Ifetát akar? Mit, maga szemete a zsidó­ságnak! Mars ki! Titkár, jöhet a másik! Titkár: Pah­aniestíljon Ebranfer úr! Ehren fehl: Ki szí­v... Vázsonyi: Mitt, maga is szerepelni akar? Hát, azt hiszi maga, olyan zsidó vagyok én,, akit ilyen zsidót bevisz a városházára! Ki vele! Titkár, jöhet a másik! Tibizár: Nyitva az ajtó, Nemes úr! Nemes: Kisz... Vázsonyi: Maga is betolta a pofáját idol Maga, aki Sipkával indult? Kuss! Mars! Ki vele! Háth­a arc! Titkár, jöhet a következő! Titkár: Parancsoljon Fábián úr! Fábián (egyenesre állítja be lábát, s meghajlik): Te a kegyelmeset legkegyel­mesebbje, ü­dvözilégy! Vázsonyi (mosolyogva): Túj ide a pofámhoz, te Vargy az én politikai egyszülött fiam. (A többiek, akik bel­üld kívülre kerültek, egy külön szobában gyü­le­­keznek.) Weisz: Mit gondol ez az ébredő Vázsonyi? .Azt hiszi, engem csak kirúghat? Azért se szavazok rá! Grünsteig: Ha van Isten, o­lyan bandát, min­t a Vá­­zsonyié, nem enged be a városházára! Ehrenfeld: Azért se szavazok a demokra­ta listára. Mit képzel ez a Weiszfeld, hogy így dirigál­? Nemes: Csak ma kell nézni a vezérkarára s mind­járt antiszemitát csinál még a zsidóból is! (Valameny­­n­yien köpnek.) A Megszüntették az eljárást a felvidéki pásztorlevél felolvasói ellen Pozsony, április 20. (A Szózat tudósítójától.) A felvidéki ka­tolikus püspökök,­­ mint ismeretes, az elmúlt év karácsonyán pásztorlevelet tettek közzé, melyben éles kritikát mondottak a szocialis­tákról és a vallásellenes cseh kormányról. A pásztorlevél hangja egész Felvidéken élénk feltűnést keltett s a csehek, — nyilván a szo­cialisták nyomására, — eljárást indítottak azok ellen a lelkészek ellen, akik templomaik­ban a pásztorlevelet felolvasták. Ebben az ügyben azonban most váratlan fordulat történt. A pozsonyi ügyészség ugyanis az ügyészség területén levő száz lel­kész ügyében megszüntető végzést hozott. A megszüntető végzés indokolása kimondja, hogy a lelkészek a pásztorlevelet jóhiszeműen és felsőbb utasításra olvasták fel. Valószínű, hogy a pozsonyi cseh ügyészség példáját a többi felvidéki ügyészség is követni fogja, é­s így megszüntetik a vádat az ellen a háromszáz katolikus lelkész ellen is, akik szintén felolvas­ták híveik előtt a nagy port­ felverő pásztor­­levelét. Felvidéki körökben azt is tudni vélik, hogy az ügyészség az eljárást azért szüntette meg, mert a kormánytól annak folytatására semminemű rendeletet nem kapott. Pozsonyi tudósítónk értesülését egyébként a Lidove Listy ma ideérkezett száma is megerősíti. Derecskei magyar asszonyok a numerus clausus-ért (A Szózat tudósítójától.) A derecskei Ma­gyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége felirattal fordult a magyar nemzetgyűlés tagjaihoz. A felirat gyönyörű tanúvallomás az izzó haza­­szeretet mellett. A felirat, amelyet Mak­ay Barnáné Mansz elnök vezetésével száz asszony és leány írt alá, a következőképpen hangzik: A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsé­gének derecskés alakulata kéréssel fordu­lunk a Nemzetgyűlésnek hazafiasan érző tagjaihoz, minden szeretete tárgyának, Ha­zájának érdekében. Bűnök fertőjében fogant lelkek által irá­nyított szennyes kezek hálátlanul a sír szé­lére taszították ezt a Mindent, ezt a Hazát! Ezeréves örökségünket elverték s mi tétlenül néztük a Nagyörökség pusztulását. De jöttek férfiak! régiek, igaziak, újak! s a közös­ Édesanya gyermekei, a testvérek pusztulását, ébenfa­rsását megelőzendő, az igazak munkálkodhatását biztosítandó, meg­alkották a numerus clausustt Ennek fenntartásáért fordulunk mi ag­gódó szívünk sugallatára, tiszta lelkületünk parancsszavára a Nemzetgyűlés igazán ma­gyarnak maradt tagjaihoz! Nekünk és a magyar asszonyok gyerme­keinek ez kenyér. Az életet biztosító táplá­lék, melyet a magyar vértől, asszonyok könnyétől áztatott magyar föld terem a Haza, a régi, a Nagymagyarország remény­sége, a magyar ifjúság számára! Tartsátok fenn, védjetek meg magyar fér­fiak,­­ apáik! Ha gyermekeiteket raboknak akarjátok tudni, — dobjátok el ezt az egyet­len fegyvert is, —• ha a Hazánk,­ ezeréves kemnek ez a kenyér! Az életet biztosító tápla­ién fegyver is, — ha a Hazának, ezeréves Ne feledjünk — emlékezzünk!... A portugál ügyvivő canaillenek nevezte a Magyarország munkatársát Az a Hér előzménye egy elferdített nyilatkozat — nincs szó a magyar újságírókar sérelméről (A Szózat tudósítójától.) A „Magyarország“ című zsidóliberális lap Demeter Ödön nevű munkatársa hétfőn este fölkereste José de Moraes Carvalho Guimaraes meghatalmazott minisztert, Portugália ügyvivőjét a dunaparti Bristol-szállóban levő lakásán s intervjút kért tőle. A portugál ügyvivő fogadta is, mielőtt azonban még egy szót is szólt volna az ügyvivő, egy kis francia-angol szótárban megmutatta neki a „canaille“ szót és hozzáfűzte: — Ön tudja, hogy ez a szó mit jelent?! Nos hát, ez Ön! ön olyan dolgokat közölt, amelyeket én sohasem mondottam. Hordja el magát! Az ügyvivő erre az­ újságírót kitette az ajtón. A délutáni liberális lapok, mikor erről az esetről írnak, az ügyvivő szájába ilyen kifeje­zést adnak: — A magyar újságírótársadalomról az a vé­leményem, hogy „canaille!“ (csőcselé). Vagy: — Újságíró-canaille! Szinte dicsekedve fűzik hozzá azonban Deme­ter állítólagos következő kijelentéseit: — Milyen nyelven beszél legjobban excel­lenciád? — Angolul, — felelte Guimaraes. — Nos hát — mondatta erre angolul Deme­ter —, vegye tudomásul excellenciád, hogy azért nem ütöm arcul, mert egy kü­lhatalom képvise­lője. De azért a sértésért, amellyel az egész ma­gyar újságírótársadal­mat illette, még felelni fog! Tény az, hogy Demeter nyomban megbízta dr. Rácz Vilmost és dr. Kl­ár Zoltánt, hogy nevé­ben elégtételt kérjenek a portugál követtől. A megbízottak erre levelet intéztek Kánya Kál­mán meghatalmazott miniszterhez s bejelentet­ték, hogy az exterritoriál­is jog megsértése nél­kül lovagias úton próbálkoznak elégtételt venni. Amennyiben nem tul­nak felüknek elégtételt sze­rezni, átadják az ügyet a magyar újságírói kar­nak, hogy diplomáciai úton szerezzen az egész kárt ért sértésért elégtételt, — írtá­k Kányának. Hogy mondanivalónkat hosszúra ne nyújt­suk, a való tényállás megvilágítására közre­adjuk a portugál követség ma közzétett követ­kező nyilatkozatát: — Március elseje előtt néhány nappal a Magyarország című lap egyik munkatársa jelentkezett a portugál követségein és intervjút kért­ a portugál állapotokról. Az intervjút­ meg­adták, mégpedig angol nyelven, mivel az illető újságíró sem franciául, sem németül nem tu­dott. Kikötötték azonban, hogy az Intervju­­nak francia vagy angol, vagy német nyelvű­­ másolatát a közlés előtt mutassák be. Ezt a fel­tételt azonban nem teljesítették és a cikk így­­ jelent meg a Magyarország március elseji szá­­­­mában. Egyáltalában nem fedte azokat a nyi­­­latkozatokat, amelyeket a hírlapíró előtt tet­t­­ fék. Tegnap ugyanez az újságíró jelentkezett a­­ portugál követségen és a portugál ügyvivő, mielőtt még egy szót is szólt volna, egy kis francia-angol szótárban megmutatta neki a „Canaille“ szót és hozzáfűzte: — Ön tudja, hogy ez a szó mit jelent?!. Nos,­­ hát ez Ön. Ön olyan dolgokat közölt, amelyeket­­ én sohasem mondottam. Hordja el magát. Az ügy­vivő ezzel az újságírót kitette az­­ ajtón. ’ A fenti események a magyar újságírói kart egyáltalában nem érintik. (MTI.) Ez a nyilatkozat valódi képét mutatja meg annak az incidensnek, amely a portugál követségen lefolyt s amely rávilágít kellően az előzményekre is. Megállapítjuk, hogy itt tisztára csak a Magyarország egyéni sérelmé­ről van szó, a portugál ügyvivő sértő kijelen­tése nem a magyar újságírói kar egyetemére, pusztán csak az illető újságíró személyére vo­natkozik. Megmondja az ügyvivő nyilatko­zata, hogy „a fenti események a magyar új­ságírói kart egyáltalában nem érintik. Nincs tehát semmi ok arra, hogy a magyar újság­írói kar elégtételért futkosson. Mi a portugál ügyvivő eljárását meg tud­juk érteni. Az előző cikk „egyáltalában nem fedte azokat a nyilatkozatokat, amelyeket a hírlapíró előtt tettek“. Világos tehát, hogy a Magyarország ferdített. Az ügyvivő kifaka­­dása indokolt volt. Az olvasóközönség maga tudja, hogy az a koncért, amelyhez a Magyar­­ország tartozik, tendenciózus ferdítésekkel tölti meg hasábjait nem egyszer a cél ked­véért. Ezt tudva, a magunk részéről tiltako­zunk az újságírói tisztesség nevében az ellen, hogyha valakinek a lelkiismeretlenségéért egyszer a tyúkszemére lépnek, ügyét rögtön a magyar újságírókar egyetemes sérelmévé tolja fel. A ferdítésért viselje el bátran az il­lető a következményeket. De tiltakozunk az ellen is, hogy ilyen haszontalan privát sérel­mekkel a külügyminisztériumot molesztálják s a maguk ballépését a külügyi kormányzat tekintélyével igyekezzenek szentesíteni. A külügyminisztérium, amely sorsdöntő kérdé­sekben meglehetős passzivitást árul el, nem léphet aktivitásba egy közönséges ferdítésből származó, hólyaggá felfújt privát megszégye­nítés miatt. De tiltakozunk az ellen is, hogy, a Magyarországi Újságírók Egyesületét a­ magyar újságírói kar egyetemének képviselő­­ jévé kiáltsák ki. Ez esen a keresztény magyar­ újságírók minden idegszálukkal tiltakoznak­ és nem vállalnak egyáltalán közösséget. Miklós Andor megszégyenített újságírójával. Mert ez az ügy nemcsak Demeter ügye, de ügye Az Est-koncertnek is, ameynek élén­ Miklós Andor áll. A keresztény magyar újság­írók ebben az esetben a Magyarország ferdí­tésért megszégyenített munkatárásának vesz­­szófutását látják. Miklós Andornak nem fog sikerülni átlátszó terve, hogy t. i. ezt a kér­dést úgy csempéssze be a magyar köztudatba, mint az újságírói kar egyetemes védelmét s nem fog sikerülni beitatni a közvélemény tu­datába azt sem, hogy egy kis állam képvi­selője ilyen fölényesen bánik el a magyar új­ságírók összességével. Le kellett végre leplez­nünk ezt az átlátszó rabulisztikát s fel kell végre világosítanunk a magyar közvéleményt arról, hogy az az erkölcsi pofon, amelyet a Magyarország munkatársa kapott, egy, sze­mernyire se érinti a magyar újságírói kar egyetemét.

Next