Szózat, 1925. május (7. évfolyam, 98-122. szám)
1925-05-01 / 98. szám
2 Bécsből irányítják a pánbolsevista hadjáratot Az antant a kásantant akarata ellenére is megengedi a bolgár hadsereg fejlesztését (A Szerm tudósítójától) A kommunisták készülődéséről, Szófiában, Párisban végrehajtott és Chamberlain ellen megkísérelt merényletek tervezéséről szenzációs részletek kerültek nyilvánosságra. Sinovjev, az Internacionale végrehajtóbizottságának elnöke volt az, aki múlt év decemberében az Európában működő bolsevista propagandának taktikailag más irányt adott. Kiadta a jelszót az új „orientációra“ és elsősorban a Balkán bolsevizálásának keresztülhajszolását jelölte meg olyannak, amely az európai pánbolsevizmus megvalósítására a kedvező talajt megteremtheti. Linovjev irányváltoztatását nem spontán elhatározás szülte. Ezt megelőzőleg megkísérelte, hogy Moszkva céljainak megnyerje a macedón szervezeteket, de sem ez, sem az egyes Balkánállamokban tervezett forradalmak nem sikerültek. Ez érlelte meg Linovjevben azt az elhatározást, hogy az európai államok bolsevista pártjait a cél érdekében együttműködésre és különösen a bolgár kommunista párt támogatására bírja. Az új irány kivitelének megbeszélésére Bécsbe 1924 november 24-ére összehívta a Balkán-államok kommunistáinak konferenciáját. Bécsben, majd pedig Badenben tartott összejöveteleken valamennyi középeurópai és Balkán-állam kommunistáinak képviselője résztvett. Elnökként Manunski fungált. A konferencia elhatározta, hogy az egyes államok kommunista pártjait a bolgár kommunista párt mintájára szervezik át, hogy hasonló eszközökkel valamennyi párt egyöntetűen működhessen. Centrumnak természetesen a konferencia Bulgáriát választotta. 1924 októberében egy Slani nevű kommunista Bécsből Bulgáriába ment, magával víve a titkos utasításokat és egy nagyobb pénzösszeget a bolgár kommunisták részére. Az Internacionale végrehajtó bizottsága a balkáni kommunisták működését azonban továbbra is Bécsből, a szovjet követség útján irányította. Ezt annál könnyebben megtehette, mert a diplomáciai immunitás teljes mértékben védte. A bécsi központ az Internacionale beleegyezésével valamennyi európai nagyvárosban központokat állított fel. Bécsben a központon kívül albizottság is működik. A bolgár kommunisták központi bizottsága Szófiában székelt és tizenegy tagja volt. Köztük voltak Jankov, Minkov és "Friedmann (!). Az egyes albizottságok állandó összeköttetésben állottak a bécsi központtal, amely, miként a legutóbbi rendőri nyomozás bebizonyította, a Sveti Nedelja felrobbantására is egyenes utasításokat adott. A bolgár hadsereg létszámemelése A bolgár hadsereg létszámának felemelése ellen tovább tart a kisantant idegessége. Noha az általános európai érdek amellett szól, hogy ez a felemelés tényleg megvalósuljon és bár a nagyantant — némileg most már a párisi és londoni kommunista kísérletek hatása alatt — a bolgár haderő megerősítése mellett van, Románia és társai látnak futnak, hogy a nagyantant véleményét megváltoztassák. Ez azonban az előjelek szerint meg fog hiúsulni. Az antant érzi, hogy a békeszerződési paragrafusok ebben az esetben nem jelentenek kellő biztosítékot az ő érdekei számára. Valószínű tehát, hogy a bolgár hadsereg felemelésébe még abban a formában is bele kell nyugodniok, ha azt nem toborzás, hanem sorozás útján kell megejteni. Befejezték a szófiai merénylők ügyében a vizsgálatot Szófia, április 30. (Bolgár Távirati Iroda.) A szófiai székesegyházban elkövetett merénylet ügyében a vizsgálatot befejezték. Az ügyészség a vádiratot, amely igen terjedelmes, a haditörvényszék elé terjesztette. Halálos ítéletet kér az ügyész A Szózat bécsi tudósítója jelenti telefonon. A nyomozást teljesen befejezték és az ügyész összeállította a vádiratot, melynek alapján a merénylet elkövetői és tervezői ellen halálos, míg a segédtervezők részére hosszú börtönbüntetésre szóló ítéletet kér. Az oláh bíróság megidézte MacDonaldot Ismét kommunista pert tárgyaltak Bukarestben Bukarest, április 29. (A Szózat tudósítójától.) A bukaresti hadbíróság most kezdte meg a legújabb kommunista per tárgyalását. A pernek ötvennégy vádlottja van s a tárgyalásra harminc tanút idéztek be, akik közül azonban többen nem jelentek meg meg. Különös derültséget keltett a hezgndóság körében, miikor a megidézett tanúk nevének felolvasásakor MacDonald volt angol miniszterelnök nevét is említették, akit szintén megidéztek, de aki elkövette azt a merészséget, hogy nem jelent meg a magas oláh , hadbíróság előtt. A megidézett tanúk között volt egyébként Sadoul kapitány is, aki szintén nem jelent meg.. A tárgyalást azonban a megidézett tanúk legnagyobb részének távolmaradása ellenére is megkezdték. — Kelte az ügyet befejezhetni Verébbe. A mama azonban — ezúttal — felsóhajtott. — Mind a kettőtöké lesz.... ha agyam itt lesz ... — mondotta és egyelőre nem beszélt többet erről a témáról. A kanáriügynek ugyanis egy kis bibije támadt. Nevezetesen pedig az, hogy Apuka, akibe az ég nem csekély zsarnoki vellektásokat ejtott, módfölött fölháborodott azon, hogy anyósa — az ő sajátlagos, legmagasabb tudta és előzetes beleegyezése nélkül — egész egyszerűen önelhatározásából egy valóságos, eleven kanárit akar a házra rátukmálni... Egy éneklőmadarat, cifra kalitkában, egy táplálásra szoruló, hangos kis szörnyeteget, amely már hajnalban kukorékolni kezd. Ki fogja etetni? A gyerekek? Igen, két napig. Aztán fölfordulhat a szegény kis jószág! És mit csinálunk vele a nyaralás idején? Kosztba adjuk? Igen ára, de kihez? Szóval Apuka, aki a karácsonyi segély szemérmetlen kicsinysége miatt már a hivatalból morcosán indult el, az anyósok dicséretes tábora ellen a világ legjámborabb vékebleiben is bennfeszülő ellentmondási viszketéstől indíttatva végeredményben és egyébként szokása szerint is az elképzelhető legintranzigensebb álláspontra helyezkedett: az asztalra ütött, mondván, hogy ő bizony az anyós-terrornak nem enged, az ő lakásába az ő különleges engedelne nélkül semmiféle madár a „lábát“ be nem fogja tenni és --vagy ő, vagy a kanári... Ő inkább a sarki kávéházban üli meg a kis Jézus születésénekünnepét, de egy kanárit magára erőszakolni, különösen ilyen körülmények között, annál kevésbé enged, mert ennek a köteles egészségügyi tekintetek is ellene szólanak. Szólt és elrohant, hogy a fölmerült ügyben kikérje egyik agglegény-kollégája bölcs tanácsát, mert a szép szóra azért — legbelül — szeretett hallgatni és egy kicsit úgy is érezte, mintha túllőtt volna a célon. ... Innen származtak Anyuka könnyei és innen eredt a kétség, hogy lesz-e Pipi vagy nem lesz... ... Hogy mit beszélt Apuka a kollegájával, azt hitelesen csak a kollégától lehetett volna megtudni. Apuka mindenesetre már ebédidőre hazaérkezett, kicsit zordon volt, de nem túlságosan félelmetes. Békésen elköltötte a böjtös ebédet s mindössze arra szorítkozott, hogy a gyermekeket illedelmes viselkedésre intse, amit eddig is minden karácsonykor megcselekedett. Anyuka arca szemmel láthatólag megnyugodott; az ő szíve már megsejtette, hogy a kolléga nem volt túl szigorú s Apuka — heves érveléseivel nyilván alulmaradt. Vagyis, a Pipi eljövetele elé nem tornyosulnak aggasztó akadályok. És a Pipi valóságosan, saját sárga kis köntösében csakugyan megérkezett. Maga a kedves nagymama hozta, drága aranyos kalitkában s mialatt Apuka — a karácsonyfa díszítése közben — egy percre elhagyta a szalont, Anyu és Nagymama egyszer csak összemosolyogtak s a madarat széken becsempészték a zongora tetejére, a kották mögé, ahol észre sem igen lehetett venni. Igaz, hogy a merénylet elkövetése után szedték is a lépéseiket, mintha soha odabenn se lettek volna és a világért sem mutatkoztak — egész a krisztkindli megérkezéséig. Hogy észrevette-e Apu a dugását, mialatt a karácsonyfa és tartozékai rendezgetésével elfoglaltan* egyedül volt a szalonban, vagy esetleg az Angyal szólt-e neki, mikor beröpült, néhány szíves szót a kis jövevény érdekében, ez is ama titkok közé tartozik, amelyeket — hogy senkin érzékeny seb ne üttessék — legfeljebb az idő jóságos keze bogozhat majd ki egykoron. Elég az hozzá, hogy miikor aztán a szalon- s ajtó végre kinyílt s a gyermekek Nagymama és Anyu kíséretében betoporgáttak, Apu felgyújtott a fán néhány csillagszórót, Verébke extázisban tört ki. Krumpli erőteljesen támogatta és ekkor — mintha a rokonhangok viszonzásául tenné — a kották mögül Pipi is harsogni kezdett. Apu kissé idegesen sandított az inkriminált sarokba, de a bajusza alatt már mosolygott s meg anyósának is — észrevétel nélkül — csókolt kezet. Pipi tehát polgárjogot nyert a famíliában; a gyerekek felváltva etették, tömték jó finom sárgarépával, cukorral, madáreledellel és Pipi vígan dalolta dalos kis szíve életörömeit. Az első napokban Apu egyszer-másszor, mikor a kis polgár túl hangos volt, a forma kedvéért, bár akkor is inkább csak magában, felfelfohászkodott, ugyan, két hét múlva azonban annyira megszokta, hogy ebéd utáni fiestáját el sem tudta volna már képzelni a kicsi, énekes csicsergető és elszunnyasztó melódiái nélkül. És három-négy hét múlva, mikor Pipi egy ízben — kétségtelenül túltápláltság következtében — elveszte koncertező kedvét s megszokott ebéd utáni trióláit konokul visszanyelte finom kegyecskéjébe. Apu elébb nyugtalanul fészkelődön, izgettanozgott a kanapén, csak dobta magát jobbra és dobta magát balra, aztán — mint aki hosszas tűnődés után végre fején találja a szeget — egyszer csak felkönyökölt s félig tréfás, félig szemrehányó hangon, röviden a következőket jelentette ki a teljes számban összegyűlt famíliának: — Tudtok is ti a dologhoz! Hát hogyan is énekeljen szegény, ha még — feleséget sem hoztok neki... ! MÁJUS 1 PÉNTEK A moszkovitizmus újabb cselvetése a rutén felvidéken (A Szózat ruszinszkói levelezőjétől.) Mióta az Északkeleti Kárpátok vidéke a „fölszabadító" csehek járma alá jutott, azóta ez a terület valóságos Eldorádója lett a különböző orosz emigránsoknak. A cári Oroszország vallás-vidécei, a Keresnezki-kormány üldözöttjei és a szovjetoroszok titkos ügynökei mind otthonosak, a kezüket dörzsölve forgolódnak az Erdős-Kárpátok alján, amely most valóban kitűnő talaj szlávosító munkájuk számára. Mivel a ruthén nép egyéniségének legmarkánsabb alkotója az Istenben való hit, az agitátorok ezen a ponton, a vallás oldaláról igyekeznek hozzáférkőzni a ruthénekhez. A hosszúszakállú pravoszláv hittérítők már évek óta járják a Verhovina csöndes kis falvait s gyalázkodással, rágalmakkal, ígéretekkel ésa prágai kormány támogatásában bízva) fenyegetéssel is mindenképen arra igyekeznek rábírni a ruthéneket, hogy — elhagyva ősi görögkatolikus vallásukat — térjenek át a pánszláv schizmatikus hitre. Az agitáció sok helyen kétségtelenül eredményre is vezetett és ma már tekintélyes számban vannak a felvidéki ruthének között sehiznxafikus vallásuak. A nép legnagyobb része azonban ragaszkodik ősi hitéhez és vallásának évszázadok emlékével megszentelt hagyományaihoz. Ezekkel a hithű görögkatolikus ruthénekkel szemben a pánszláv agitáció most egy újabb eszközhöz folyamodott. A pravoszláv pápák jelentékeny részben -mintegy tizenöten- át akarnak térni a görögkatolikus vallásra. .Az áttérni szándékozók nemrégiben küldöttségileg meg is jelentek Marmaggi prágai pápai nuncius elött, kérve az unitus egyházba való felvételüket. A kérvényezőknek mind zengzetesen szép orosz neve van: Tomacsinszki. Ljubarszki. Demjarnyuk. Petapov. Híres is kin. Pasztyohov. Pohoreczkij stb. Múltjuk a legviharosabb. Akad köztük kecskepásztortól kezdve egész katonatisztig mindenszakmabeli“. Megtérési szándékuk természetesen nem komoly. Csak azt akarják, hogy ahol a szívük szerint való módszerrel, azaz a pravoszláv hitnek a telkekbe való átültetésével nem tudnak a néphez férkőzni, ott is ők kerüljenek be a parochiákra és így ezeken a helyeken is magvetői lehessenek a pánszláv gondolatinak. Marmaggi nuncius a jelentkezők fölvételére vonatkozólag kikérte Gébé Péter munkácsi gör. kath. püspök véleményét. Gébé püspök kijelentette, hogy a jelölteket csak akkor veszi föl egyházmegyéje klérusába, ha a görögkatolikus papok értelmi és kulturális nívóját megütik. Ezért vizsga alá bocsátotta a pápákat. A hosszúszareállú vizsgázók azonban természetesen a legminimálisabb követelményeknek sem tudtak megfelelni. Egy részük még írrni-olvasni sem tud. Erre Gébé püspök a maga részéről megtagadta az átvételt. A nuncius most Rómába terjesztette föl az ügyeit döntés végett. A pápai Szentszék határozata elé a ruthén felvidék népe élénk érdeklődéssel és várakozással tekint. Dr. Kárpáti Péter. * II