Szózat, 1925. május (7. évfolyam, 98-122. szám)

1925-05-01 / 98. szám

2 Bécsből irányítják a pánbolsevista hadjáratot Az antant a k­ásantant akarata ellenére is megengedi a bolgár hadsereg fejlesztését (A Szerm­ tudósítójától) A kommunisták készülődéséről, Szófiában, Párisban végrehaj­tott és Chamberlain ellen megkísérelt merény­letek tervezéséről szenzációs részletek kerültek nyilvánosságra. Sinovjev, az Internacionale végrehajtóbi­­zottságának elnöke volt az,­­ aki múlt év decemberében az Európában működő bolse­vista propagandának taktikailag más irányt adott. Kiadta a jelszót az új „orientációra“ és elsősorban a Balkán bolsevizálásának ke­­resztülhajszolását jelölte meg olyannak, amely az európai pánbolsevizmus megvalósítására a kedvező talajt megteremtheti. Linovjev irányváltoztatását nem spontán elhatározás szülte. Ezt megelőzőleg megkísérelte, hogy Moszkva céljainak megnyerje a macedón szervezeteket, de sem ez, sem az eg­yes Balkán­államokban tervezett forradalmak nem sike­rültek. Ez érlelte meg Linovjevben azt az el­határozást, hogy az európai államok bolsevista pártjait a cél érdekében együttműködésre és különösen a bolgár kommunista párt támoga­tására bírja. Az új irány kivitelének megbeszélésére Bécsbe 1924 november 24-ére összehívta a Bal­kán-államok kommunistáinak konferenciáját. Bécsben, majd pedig Badenben tartott össze­jöveteleken valamennyi középeurópai és Bal­kán-állam kommunistáinak képviselője részt­­vett. Elnökként Manunski fungált. A konfe­rencia elhatározta, hogy az egyes államok kommunista pártjait a bolgár kommunista párt mintájára szervezik át, hogy hasonló eszközökkel valamennyi párt egyöntetűen mű­ködhessen. Centrumnak természetesen a kon­ferencia Bulgáriát választotta. 1924 októberé­ben egy Slani nevű kommunista Bécsből Bul­gáriába ment, magával víve a titkos utasítá­sokat és egy nagyobb pénzösszeget a bolgár kommunisták részére. Az Internacionale végrehajtó bizottsága a balkáni kommunisták működését azonban továbbra is Bécsből, a szovjet követség útján irányította. Ezt annál könnyebben megtehette, mert a diplomáciai immunitás teljes mértékben védte. A bécsi központ az Internacionale bele­egyezésével valamennyi európai nagy­város­ban központokat állított fel. Bécsben a közpon­ton kívül albizottság is működik. A bolgár kommunisták központi bizottsága Szófiában székelt és tizenegy tagja volt. Köztük voltak Jankov, Minkov és "­Friedmann (!). Az egyes albizottságok állandó összeköttetésben állottak a bécsi központtal, amely, miként a legutóbbi rendőri nyomozás bebizonyította, a Sveti Ne­­delja felrobbantására is egyenes utasításokat adott. A bolgár hadsereg létszámemelése A bolgár hadsereg létszámának felemelése ellen tovább tart a kisantant idegessége. Noha az általános európai érdek amellett szól, hogy ez a felemelés tényleg megvalósuljon és bár a nagyantant — némileg most már a párisi és londoni kommunista kísérletek hatása alatt — a bolgár haderő megerősítése mellett van, Románia és társai látnak futnak, hogy a nagy­­antant véleményét megváltoztassák. Ez azon­ban az előjelek szerint meg fog hiúsulni. Az antant érzi, hogy a békeszerződési paragrafu­sok ebben az esetben nem jelentenek kellő biztosítékot az ő érdekei számára. Valószínű teh­át, hogy a bolgár hadsereg felemelésébe még abban a formában is bele kell nyugod­­niok, ha azt nem toborzás, hanem sorozás út­ján kell megejteni. Befejezték a szófiai mer­énylők ügyében a vizsgálatot Szófia, április 30. (Bolgár Távirati Iroda.) A szófiai székesegyházban elkövetett merény­let ügyében a vizsgálatot befejezték. Az ügyészség a vádiratot, amely igen terjedelmes, a haditörvényszék elé terjesztette. Halálos ítéletet kér az ügyész A Szózat bécsi tudósítója jelenti telefonon. A nyomozást teljesen befejezték és az ügyész összeállította a vádiratot, melynek alapján a merénylet elkövetői és tervezői ellen halálos, míg a segédtervezők részére hosszú börtönbün­tetésre szóló ítéletet kér. Az oláh bíróság megidézte MacDonaldot Ismét kommunista pert tárgyaltak Bukarestben Bukarest, április 29. (A Szózat tudósítójától.) A bukaresti had­bíróság most kezdte meg a legújabb kommunista per tárgyalását. A pernek ötvennégy vádlottja van s a tárgyalásra harminc tanút idéztek be, akik közül azonban többen nem jelentek meg­ meg. Különös derültséget keltett a hez­gndóság körében, miikor a megidézett tanúk nevének fel­olvasásakor MacDonald volt angol miniszterel­nök nevét is említették, akit szintén megidéz­tek, de aki elkövette azt a merészséget, hogy nem jelent meg a magas oláh , hadbíróság előtt. A megidézett tanúk között volt egyébként Sadoul kapitány is, aki szintén nem jelent meg.. A tárgyalást azonban a megidézett tanúk leg­nagyobb részének távolmaradása ellenére is megkezdték. — Kelte az ügyet befejezhetni Verébbe. A mama azonban — ezúttal — felsóhajtott. — Mind a kettőtöké lesz.... ha agyam itt lesz ... — mondotta és egyelőre nem beszélt többet erről a témáról. A kanáriügynek ugyanis egy kis bibije tá­madt. Nevezetesen pedig az, hogy Apuka, akibe az ég nem csekély zsarnoki vellektásokat ejtott, módfölött fölháborodott azon, hogy anyósa — az ő sajátlagos, legmagasabb tudta és előzetes beleegyezése nélkül — egész egysze­rűen önelhatározásából egy valóságos, eleven kanárit akar a házra rátukmálni... Egy éneklőmadarat, cifra kalitkában, egy táplálásra szoruló, hangos kis szörnyeteget, amely már hajnalban kukorékolni kezd. Ki fogja etetni? A gyerekek? Igen, két napig. Aztán fölfordulhat a szegény­ kis jószág! És mit csinálunk­ vele a nyaralás idején? Kosztba adjuk? Igen ára, de kihez? Szóval Apuka, aki a karácsonyi segély sze­mérmetlen kicsinysége miatt már a hivatalból morcosán indult el, az anyósok dicséretes tábora ellen a világ legjámborabb vé­kebleiben is benn­­feszülő ellen­tmondási viszketéstől indíttatva v­égeredményben és egyébként szokása szerint is az elképzelhető legintranzigensebb álláspontra he­lyezkedett: az asztalra ütött, mondván, hogy ő bizony az anyós-terrornak nem enged, az ő laká­sába az ő különleges engedelne nélkül semmi­féle madár a „lábát“ be nem­ fogja tenni és --­­vagy ő, vagy a kanári... Ő inkább a sarki kávé­házban üli meg a kis Jézus születésének­­ünne­pét, de egy kanárit magára erőszakolni, különö­sen ilyen körülmények között, annál kevésbé en­ged, mert ennek a köteles egészségügyi tekinte­tek is ellene szólanak. Szólt és elrohant, hogy a fölmerült ügyben kikérje egyik agglegény-kollégája bölcs taná­csát, mert a szép szóra azért — legbelül — szere­tett hallgatni és egy kicsit úgy is érezte, mintha túllőtt volna a célon. ... Innen származtak Anyuka könnyei és innen eredt a kétség, hogy lesz-e Pipi vagy nem lesz... ... Hogy mit beszélt Apuka a kollegájával, azt hitelesen csak a kollégától lehetett­ volna megtudni. Apuka mindenesetre már ebédidőre hazaérkezett, kicsit zordon volt, de nem túlságo­san félelmetes. Békésen elköltötte a böjtös ebé­det s mindössze arra szorítkozott, hogy a gyer­mekeket illedelmes viselkedésre intse, amit eddig is minden karácsonykor megcselekedett. Anyuka arca szemmel láthatólag megnyugodott; az ő szíve már megsejtette, hogy a kolléga nem volt túl szigorú s Apuka — heves érveléseivel nyilván alulmaradt. Vagyis, a Pipi eljövetele elé nem tornyosulnak aggasztó akadályok. És a Pipi valóságosan, saját sárga kis kön­tösében csakugyan megérkezett. Maga a­ kedves nagymama hozta, drága aranyos kalitkában s mialatt Apuka — a karácsonyfa díszítése köz­ben — egy percre elhagyta a szalont, Anyu és Nagymama egyszer csak összemosolyogtak s a madarat szék­en becsempészték a zongora tete­jére, a kották mögé, ahol észre sem igen lehetett venni. Igaz, hogy a merénylet elkövetése után szedték is a lépéseiket, mintha soha odabenn se lettek volna és a világért sem mutatkoztak — egész a krisztkindli megérkezéséig. Hogy észrevette-e Apu a dugását, mialatt a karácsonyfa és tartozékai rendezgetésével el­foglal­tan* egyedül volt a szalonban, vagy esetleg az Angyal szólt-e neki, mikor beröpült, néhány szíves szót a kis jövevény érdekében, ez is ama titkok közé tartozik, amelyeket —­ hogy senkin érzékeny seb ne üttessék — legfeljebb az idő jó­ságos keze bogozhat majd ki egykoron. Elég az hozzá, hogy miikor aztán a szalon- s ajtó végre kinyílt s a gyermekek Nagymama és­­ Anyu kíséretében betoporgáttak, Apu felgyúj­tott a fán néhány csillagszórót, Verébke extá­zisban tört ki. Krumpli erőteljesen támogatta és ekkor — mintha a rokonhangok viszonzásául tenné — a kották mögül Pipi is harsogni kezdett. Apu kissé idegesen sandított az inkriminált sarokba, de a bajusza alatt már mosolygott s meg anyósának is — észrevétel nélkül — csókolt kezet. Pipi tehát polgárjogot nyert a famíliában; a gyerekek felváltva etették, tömték jó finom sárgarépával, cukorral, madáreledellel és Pipi vígan dalolta dalos kis szíve életörömeit. Az első napokban Apu egyszer-másszor, mi­kor a kis polgár túl hangos volt, a forma ked­véért, bár akkor is inkább csak magában, fel­­felfohászkodott, ugyan, két hét múlva azonban annyira megszokta, hogy ebéd utáni fiestáját el sem tudta volna már képzelni a kicsi, énekes csicsergető és elszunnyasztó melódiái nélkül. És há­rom-négy hét múlva, mikor Pipi egy ízben — kétségtelenül túltápláltság következté­ben — elveszte koncertező kedvét s megszokott ebéd utáni trióláit konokul visszanyelte finom kegyecsk­éjébe. Apu elébb nyugtalanul fészkelő­dön, izgettanozgott a kanapén, csak dobta ma­gát jobbra és dobta magát balra, aztán — mint aki hosszas tűnődés után végre fején találja a szeget — egyszer csak felkönyökölt s félig tréfás, félig szemrehányó hangon, röviden a kö­vetkezőket jelentette ki a teljes számban össze­gyűlt famíliának: — Tudtok is ti a dologhoz! Hát hogyan is énekeljen szegény, ha még — feleséget sem hoz­tok neki... ! MÁJUS 1 PÉNTEK A moszkovitizmus újabb cselvetése a rutén felvidéken (A Szózat ruszinszkói levelezőjétől.) Mióta az Északkeleti Kárpátok vidéke a „fölszabadító" csehek járma alá jutott, azóta ez a terület való­ságos Eldorádója lett a különböző orosz emi­gránsoknak. A cári Oroszország vallás-vidécei, a Keresne­zki-kormány üldözöttjei és a szovjet­oroszok titkos ügynökei mind otthonosak, a ke­züket dörzsölve forgolódnak az Erdős-Kárpátok alján, amely most valóban kitűnő talaj szlávo­­sító munkájuk számára. Mivel a ruth­én nép egyéniségének legmar­kánsabb alkotója az Istenben való hit, az agitá­torok ezen a ponton, a vallás oldaláról igyekez­nek hozzáférkőzni a­ ruthénekhez. A hosszúsza­­kállú pravoszláv hittérítők már évek óta járják a Verh­ovina csöndes kis falva­it s gyalázkodás­­sal, rágalmakkal, ígéretekkel és­­a prágai kor­mány támogatásában bízva) fenyegetéssel is mindenképen arra igyekeznek rábírni a ruthéne­­ket, hogy — elhagyva ősi görögkatolikus vallá­sukat — térjenek át a pánszláv schizmatikus hitre. Az agitáció sok helyen kétségtelenül ered­ményre is vezetett és ma már tekintélyes szám­ban vannak a­ felvidéki ruth­ének között sehiz­­nxafikus vallásuak. A nép legnagyobb része azon­ban ragaszkodik ősi hitéhez és vallásának évszá­zadok emlékével megszentelt hagyományaihoz. Ezekkel a hithű görögkatoliku­s ruthénekkel szemben a pánszláv agitáció most egy újabb esz­közhöz folyamodott. A pravoszláv pápák jelentékeny­ részben -­­mintegy tizenöten­­- át akarnak térni a görög­­katolikus vallásra. .Az áttérni szándékozók nemrégiben kü­ldött­­ségileg meg is jelentek Marmaggi prágai pápai nuncius elött, kérve az unitus egyházba való fel­vételüket. A kérvényezőknek mind zengzetesen szép orosz neve van: Tomacsinszki. Ljubarszki. Dem­­­jarnyuk. Petapov. Híres is kin. Pasztyohov. Po­­horeczkij stb. Múltjuk a legviharosabb. Akad köztük kecskepásztortól kezdve egész katonatisz­tig minden­­szakmabeli“. Megtérési szándékuk természetesen nem ko­moly. Csak azt akarják, hogy ahol a szívük sze­rint való módszerrel, azaz a pravoszláv hitnek a telkekbe való átültetésével nem tudnak a nép­hez férkőzni, ott is ők kerüljenek be a paro­­chiákra és így ezeken a helyeken is magvetői lehessenek a pánszláv gondolatinak. Marmaggi nuncius a jelentkezők fölvételére vonatkozólag kikérte Gébé Péter munkácsi gör. kath. püspök véleményét. Gébé püspök kijelen­tette, hogy a jelölteket csak akkor veszi föl egy­házmegyéje klérusába, ha a görögkatolikus pa­pok értelmi és kulturális nívóját megütik. Ezért vizsga alá bocsátotta a pápákat. A hosszúsza­­reállú vizsgázók azonban természetesen a leg­minimálisabb követelményeknek sem tudtak megfelelni. Egy részük még írrni-olvasni sem tud. Erre Gébé püspök a maga részéről megtagadta az átvételt. A nuncius most Rómába terjesztette föl az ügyeit döntés végett. A pápai Szentszék határozata elé a ruth­én felvidék népe élénk ér­deklődéssel és várakozással tekint. Dr. Kárpáti Péter. * I­I

Next