Szózat, 1925. július (7. évfolyam, 144-170. szám)
1925-07-01 / 144. szám
Podmhaniczky u. Garos. Telefon: Szerkesztőség József 63—52, J. 64—46, kiadóhivatal: J. 63—51 Reklamáció: J. 63-51 ■ Bik.Ciókkiadóhivatal: IV. Városháza u. 10. Telefon: 77—84. VII. évfolyam ■■■■■■WBMgwwnwgiiiiiwMWwmiriiiwira Budapest, 1925 július 1. szerda Ara 2000 korona Előfizetést Arak: egy hónapra 40.000 korona, negyedévre 120.000 korona. — Külföldre az előfizetési ár kétszeresét számítjuk. — Egyes szám ára hétköznapi 2000 korona. — Vasárnapi szám ára 3000 korona. 144. szám Országbérlők A. magyar gazdasági élet kulisszái mögé nyomulva az ember megállapítja, hogy életnek felét, de magaa varrnak sehogysem magyar: az egész vonalon véges-végig leplezetlen idegen- sséggel hemzsegő . zsidóság, a zsidó nagy,kapitalizmus és a zsidóbban,kontrácia. Az üzleti élet legkisebb és legrészletesebb, legeldugottabb és legrejtettebb zugaiba oda-tolakodik ez az érdekeltség, mindenütt beleütközik az ember, mindenütt szemben találja mágiát velük olyankor, amikor a legkisebb haszonról vagy részesedésről lehet szó. A zsidó üzleti és íriskeltség mono-,póliumának járma alá vette égé,íz Magyaror-szágot, annak gazdasági erőforrásaiból kizárólag saját maga merít és ezzel eltartja a magyarság munkájával, verítékének árán egyetlen nemzetiségi, kisebbségünket, a helyes és dologtalan zsidóságot.. . A napokban klasszikus példája adódott elmmnek a gazdasági, harácsoló rendszernek, illetve tetrendszer taktikájának. Csanády Aurél, a Vitézek Mezőgazdasági Szövetkezete nevébenajánlatot tett,a svájci tenyészáratbehozatalra vonatkozólag. Az ajánlat a legkedvezőbb volt, úgy hogy ti földmívelésügyi minisztérium ennek a szövetkezetnek akarta juttatni a behozatalt. Az ajánlatot azonban megtudta valahonnan, a konkurrencia, amely nyomban felvontotta a sajtóüllegeket, amelyek a legnagyobb nyomatékkal elkezdtek bömbölni. Elkezdte Miklós-Klein Andor hármas sajtóikre, folytatta a „Világ“ és befejezte a „Népszava“, mint a nagykapitalizmus ellensége. ..Amikor ez nega használt, az „Est“ élőiről kezdte a bombázást, kijelentvén, hogy maga az OMGE is ellenzi azt, hogy a Vitézek Mezőgazdasági Szövetkezetének jusson, az üzlet s a szakértelem nevében követeli, hogy bízzák másra a behozatalt. A szakértelmet kifogásolta elsősorban s a szakért • telem dolgában természetesen, telegdi Csamády Aurél kevesebbel rendelkezik, mint Vas (azelőtt?) Lajos, már csak azért is, mert Csanády egyrészt magyar úriember, másrészt pedig hosszú esztendőkön keresztül állattenyésztési főfelügyelő volt. Megjelent tehát a nyílt szí- men Vas Lajos, azaz a Magyar Mezőgazdák Szövetkezete. • Minden laikus ember azt hiszi, ha a Magyar Mezőgazdák Szívetkezete cégér mégött egy valódi agrár ■ relékért." - fejegeti ki saját áldásd estet már csak azért is, mert a"fe -e kezet elnöke teljesen azonos az Országos Mur Gazdasági Egyesület elnökével. Vezérigazgatója Jeszenszky Pál, aki azelőtt az OMGE igazgatója volt és ott dolgozik Szilassy Zoltán, az OMGE jelenlegi igazgatója, valószínűleg azon a címen, hogy akié a föld, azé az ország. A szövetkezet alelnöke egy Bedegi Gábor nevezetű kisgazda. E kiváló magyarok előtt igazán le kell, hogy repüljön minden kalap és minden ember a legteljesebb bizalmával fordulhat a Magyar Mezőgazdák felé Formailag így is van a dolog. A lényeg azonban az, hogy a Magyar Mezőgazdák Szövetkezete a Hitelbank alapítása, a Hitelbank pénze általános gazdasági tendenciái és akarata e népszerű szövetkezet hajtó motorja, a felsorolt jó magyar nevek pedig csak a jó magyar cégér az idegen borhoz. í Az igazgatóságban a magyar urak és kisgazdák mögött ott ült, míg élt, a Hitelbank mindenható vezérigazgatója, Ulmarnik Adol, aki bizonyára jobban érvényre tudta, juttatni ott a zsidó érdekeket, mint jó Bedegi Gábor kisgazda a magyar, faj érdekeit. A Magyar Általános Hitelbank pedig, csonka országunk e leghatalmasabb bérlője , nem hiába régi. SSínben alakult intézet, nem hiába a legnagyobb „magyar“ bank s nem hiába a Rotschild-csoport i-Ajd.» A szorosan vett banküzleten kívül regomt’írtoklóia a cukor- és széntermelésnek, valamint kereskedelemnek , a gabona- és gyapjúkereskedelemnek is. A magyar Pénzügyi Compass persze szerényen csak jelzi, hogy a bank ezekkel az üzletágakkal is foglalkozik. Azt azonban nem írja, a Pénzügyi Compass, nyilván az intézet szerénysége miatt, hogy a Hitelbank nemcsak ezekkel az üzletágakkal foglalkozik, hanem 213 különféle alapítása és érdekeltsége révén valósággal irányítja az összes mezőgazdasági termények árát. Nos, tehát ez a Magyar Általános Hitelbank saját vontatókötelére madzagolta a Ma-gyar Mezőgazdák Szövetkezetét is és úgy látszik, azokon az urakon keresztül, akik a szö- vetkezet igazgatóságában mint tizenhatpróbás agráriusok tevékenykednek, nem kis befolyást gyakorol az Országos Magyar Gazdasági Egyesületre. A kiváltképpen agrárius intézményekre is így gyakorol a merkantil töke , kerülőúton nyomást, erős mértékben függőségben tartja és, irányítást ad neki. Mennyire agrárius és mennyire magyar a valóságban ez a szövetkezet, élénken illusztrálja az osztályfőnököknek, a tényleges intézkedések kezelőinek névsora. Vas (azelőtt?) Izidor a gabonaosztály főnöke, Vas (azelőtt?) Lajos a tenyészállat osztály főnöke. Hegedűs (azelőtt?) Vilmos a vetőmag- és a kertgazdaság osztály főnöke, Rudas (azelőtt?) József a géposztály főnöke. Nevezett urak fajtája és agrárius jellege kétségbevonhatatlan. Egyenesen hivatva, vannak arra, hogy a színmagyar Jeszenszkyt és Szilasyt aigráriusabbá tegyék, a Hitelbank agrárszempontjainak szigorú betartásával. A Vitézek Mezőgazdasági Szövetkezete ellen az alaptiltakozást a Magyar Mezőgazdák Szövetkezete jelentette be. A második tiltakozó már a Magyar Mezőgazdák Állatértékesítő Részvénytársasága. Ezt az intézetet a Magyar Mezőgazdák Szövetkezete és az Élelmiszerszállítók érdekeltsége alapította, szóval itt is kibújik egyrészt a Hitelbank, másrészt pedig Stern Samu élelmiszerszállító professzionista, aki a Kereskedelmi Bank igazgatóságának tagja. Stern úr szállította a háború idején az összes elképzelhető élelmeket. Hasánál nem a magyar társadalom és a magyar mezőgazdák látták. A Mezőgazdák Állatértékesítő Részvénytársaságában azonban ott csillognak ősi fénynyel azok a magyar urak, akiknek a ragyogás a kötelességük, hogy agrárius jelleget ragyogjanak mindenfelé, elkápráztatván a szemeket abban az irányban, hogy ne vegyék észre a Hitelbankot, Ullmann Adolfot és Stern Samut. Ezek az urak Jeszenszky Pál, Bartóky József, Buday Barna, Barcza Ernő földmívelésügyi miniszteri tanácsos. Lickl Károly helyettes államtitkár, a földmívelésügyi minisztériuum állattenyésztési osztályának főnöke, akiitől a Turistaünnep a Mátrában Felavatták a mátra-galyatetői menedékházat . Néhány nappal ezelőtt, lapunkhoz meghívó érkezett, mely a Mátra Galyatetőn létesített turista és téli sporttelepnek, valamint az „Egyetemiek“ menedékházának avató ünnepélyére invitált. E sorok írója, aki még nem volt a Mátrában, kapva-kapott, az alkalmon, hogy a magyar címer hármas halmának egyedüli megmaradtjával végre megismerkedjék. Vasárnap reggel felült a salgótarjáni személyvonatra és délben Nagybátonyban szállott ki, mert gyalogosan onnét közelíthető meg a tető leghamarabb. A vonatról zsibongó fiatal csapat tódult le, lányok, fiatalemberek, a budapesti Harmonia énekkar tagjai, akik szintén az ünnepélyre tartottak. Állandóan jól jelzett, csodaszép úton indultunk el. Erdőkön, réteken, hegygerinceken át, mély völgyek fölött, hol meredeken, hol lankás mezőkön értünk fel a hegygerincre, ahol egy istenhátamögötti elhagyott kis falucska gubbaszt gyönyörű alpesi rétek között, az úgynevezett Fiska- Utas, Csonkamagyarországnak legmagasabb fekvésű (800 m.) községe. Innét már csak kevés az emelkedés. Nagyszerű kilátópontokat érintve, föllé járunk a Mátra gerincén. Jobbról-linhra, valóságos margaréta, mezők, tarkítva búja alpesi növényzettel. Hellyel-közel remek bükkösök, a rétekenfantasztikus alakú nyírfák. Fent az égen haragvó viharfelhők és cafatokká lepett fehérle kis foszlányok, lent a völgyében sötétlő erdők, tarkabarka szántóföld szalagok, majd mind sűrűbben egymásra toluló és a távol messzeség ködébe vesző kékellő hegysorok. Három órai gyaloglási után feltűnik-a két nemzetiszínű lobogóval ékeskedő menedékház, majd egy pár kis völgyöndombon át végre célhoz érünk, ahol kilencszázhatva.Ti három méternyi magasan vagyunk a tenger színe felett. A menedékház Már első pillanatra is meglepőek a csinos alakú menedékháznak méretei. Nem holmi kis fakunyhó, hanem kőből emelt villaszerű, jókora, nagy ház, melynek tágas, nagy helyiségei vannak, úgy hogy egyszerre 120 személynek, a mellette lévő tartalék famenedékházban pedig még 50 személynek tud éjjeli szállást nyújtani. Van egy kis és egy nagy étterme, nyolc hálószobája, sötétkamrája fénytképezők részére és szárítója a félsportokat űzőiknek. Azonkívül tévés konyhája, éléskamrája és személyzeti szobái. Tágas, szép, nagy, világos helyiségek, kényelmes, egymásfölébe helyezett ruganyos ágybetétekkel felszerelt ágyak. Példás tisztaság mindenfelé. Kitűnő tej és vaj, tojás, jó kenyér és mindenféle egyéb étel, amiknek egy részét konzervekből főzik. Amellett meglepő olcsóság, pedig a menedékház ugyancsak messze van mindennemű beszerzési helytől, úgyhogy csak órákig tartó gyaloglással lehet élelmiszert hozni, mert a kocsiút nemcsak hosszú, de rossz is és a fuvar drága. A menedékház alatt mintegy tíz percnyire nagyszerű forrás tör ki a hegyoldalból, mely arasznyi szelep vízsugárban ömlik le a vezető vályúkon. Körösskörül festői facsoportok, gyönyörű rétek és domboldalak, amelyek Csontka- Magyarország legpompásabb síterületévé avatják ezt a telepet. Aztán sűrűségek, nagyszerű szálerdők és végül minden természeti szépség legnagyobbszerűbbike: csodaszép kilátás. A délnek néző menedékház terra szarni hatfélét Csonka- Magyarország legmagasabb hegyének, a Kékesnek hatalmas tömege zárja el a kilátást, majd a Nagy Magyar Alföldrekalanderült el a szem, ahonnét a Tisza csillogó szalagja villan elő. Alattunk a Mátrabéra élőt egysége erdőborította völgyeivel, aztán a szemhatáron. a Svábhegy és Jánoshegy, Hármashatárhegy, Utánok • a pilisi hegyek és a Dobogókő csoportja. Kelet és észak felé a menedékház háta mögül a bérc legmagasabb pontjáról nyílik csodaszép kilátás; látszik a börzsönyi hegység, a gömöri érchegység, az Macsony Tátra, sőt tiszta időben kirajzolódik az égre a Magas Tátra csipkézett hegylánca is. Végül a Bükk előhegységeivel zárul a panoráma. A felavató ünnepség Már vasárnap este megteltúris fáikkal a menedékház, akik a zubogó esőt hígian hallgatták a barátságos éttermekből. Az énekkar szebbnélszebb dalokat, adott elő, de tíz órakor, etcsömdesedett mindenki, hogy másnap reggel hat óra tájban ismét talpon legyen. A környékből tarkabanka világos ruhákban százával tódult fel a falvak asszonynépe, akik festői csoportokban helyezkedtek ela menedékház oldalához állított tábori oltár lombhátra előtt. Tíz óra útban érkezett meg Parádról gróf Klebelsberg Kunó, Karadátfi Jenő, Zsitvay Tibor Zsitvay Géza, Remény Károly, Térffy Gyula, társaságaiban, akiket Kiénest Ferenc svájci főkonzul, a Magyar Hegymászó Egyesület elnöke fogadott a magyar turisztika kitűnőségeitől környezve. Az ünnepélyt a Harmónia énekkara nemzeti Hiszekeggyel nyitotta meg, majd tábori mise következett, melyet dr. Bózsik Pál főesperes celebrált. Mise alatt az énokká,p énelkelt. Csodaszép jelenet volt, ez a mise, itt a szabad ég alatt, melyet gomolygó felihőik borítottak. A tömjénfüst kékellő párája, a környékbeliek színtarka ruhái, a ködbe vesző óriási messzeség, a zöldellő rétek és sötétlő erdők feledhetetlen képpé olvadtak öszsze, amelyből az áhítat szárnyán sóváran szállt az ég felé az öldöklés elveszett Nagy-Magyarországunkért. Mise után ár. _ Vigyázó János ismertette a menedékhan történetet. Ebben a történetben benne volt az egész magyar, nyomorulságisak históriája. Az építkezés 1921 év telén indult meg. Két nagy nehézséggel kellett állandóan küzdeni.