Szózat, 1925. augusztus (7. évfolyam, 171-194. szám)

1925-08-01 / 171. szám

»25 AUGUSZTUS – SZOMBAT Nehezen megy az aradi szobrok lebontása A kolozsvári Ellenzék írja: ,,Az aradi ma­gyar szobrok lebontásának munkálatai még mindig fo­gla­l­kozta­tják a város közönségét. A­­tizenhárom vértanú szobrát már eltávolítot­ták és csak egy üres kis kert jelzi azt a helyet, ahol valaha a hősök emlékműve állott. Már a Kossuth-szobor lebontása is folyamatban volt, d­e a város vezetősége ma utasította Vignalli Raffaelo mestert, hogy a mintavásár idejére szüntesse be munkáját, a szobor köré épített állványokat távolítsa el és helyezze vissza a régi deszkaburkolatot. Aradon valószínűnek tartják, hogy azért adták ki ezt a rendeletet, mert hivatalos he­lyen nem szeretnék, hogy a városba érkező idegenek szemtanúi legyenek ennek a műve­letnek, amely könnyen ellenérzést válthatna ki egyesekből. Vignalli Raffaele különben elpanaszoltja az újságíróknak, hogyha előre látta volna a nehézségeket, ak­kor nem is vállalta volna el a szobrok­ lebontásának munkáját- Mindjárt az első napokban súlyos akadályok merültek fel Nem kapott fuvarosokat, akik elszállítják a szobrokat az elraktározás ideiglenes helyére, a Kultúrpalotába. Azt természetesnek talál­ja, hogy magyarok nem voltak hajlandók en­nek a dolognak elvégzésére vállalkozni. De azt különösnek tartja, hogy az a­rád-vidéki oláh falvak paraszt lakossága is elhárította magától ezt a munkalehetőséget. A falusi nép azt mondja, hogy azért nem akarja a fuvaro­zást vallni, mert bizonyos, hogy a magyarság meg fogja babonázni, meg fogja rontani azo­kat, akik a szobrok lebontásában segítenek. Vignalli elmondja, hogy végül is idegenből kellett hozatni drága napszámosokat és fél, hogy majd rá kell űzetni a munkám. A komplikációkat tekintetbe véve lehetséges, hogy Vignallisnak igaza lesz és a vállalkozás nem fog nagy anyagi eredménnyel járni. A szegény arad-vidéki oláh parasztoknak azon­ban nem kell félniök a rontástól. A magyar géniusz tudja jól, hogy ami itt történik, az nem a nép műve. És ha van túl világi étet, akkor Kossuth Lajos és a tizenhárom aradi vértanú szelleme is meg fogja védeni őket, hiszen ezek a hősök nemcsak a maguk ha­zájáért szenvedtek és v­éreztek, hanem a világ minden elnyomott népének szabadságáért is. Csonka-Magyar­ország nem ország. Egész Magyarország mennyország. lesztése mellett történhetik. Ezért mondja Széchenyi, hogy a nemzetet „az emberiség feldicsőítés­éb­en­ “ csak ekkér tehetjük részessé. A nemzeti nevelés vezető gondolatának ugyan­csak Széchenyi szerint az „emberi nem szebbí­tése“ vagy másik szavával „vérünk nemesí­tésednek kell lennie. Ha pedig most azt kérdezné valaki tőlem, hogy a magyar nemzetnek melyek hát azok a sajátosságai, melyekre a nevelést alapíthat­juk, én az ország földrajzi helyzetére, nem­zeti hivatására és az ebből folyó ezeréves tör­ténelmére hivatkozom, melyben ezen hivatását betölteni igyekezett és amelyet a jövőben is betölteni isteni rendeltetése marad. Mivel pe­dig kevésbé vagyunk egységes nemzet, erköl­csi erőben is még fejletlenek vagyunk, hazánk földje a nagy népvándorlás óta fokozottan volt a nagy vándorló népfajok országútja és harctere, jelenleg pedig a bennünket közre­fogó ellenséges népek gyűrűje szoros és hiánytalan: a magyar faj egészséges ösztönei mindebből levonták azt a természetes követ­keztetést, hogy fenmaradása és hivatásának sikeres betöltése érdekében ezer esztendőn keresztül itt katona államot igyekezett fenn­tartani.Eme tényekből mintegy önként követke­zett, hogy ennek a népnek az ő katonai eré­nyeit igen magas fokra kellett fejlesztenie, melyeket azután az nemzedékről nemzedékre híven meg is őrzött. Hiszen a közelmúlt nagy háborúja is fényesen igazolja ezt mindazon antimilitarista áramlatok ellenére is, amelyek ennek a józan népnek a lelkét már jóval a háború előtt következetesen megmételyezni igyekeztek. A mi magyar közéletünkben időnként bi­zonyos jelszavak vesszőparipáin szoktak az emberek lovagolni anélkül azonban, hogy ezeknek a jelszavaknak helyes értelmével tisztában volnának. Az ilyen jelszónak sok­szor még gúnyolódó mellékíze is van, amikor azt a képletesen kifejezett nemes eszme lejá­ratására akarják felhasználni. Ilyen jelszó az ú. n. „militarizmus“ is, mely alatt legtöbben az erőszak, jog­tipr­ás, hatalmaskodás, önző kapzsiság, gőg, féltékenység és az irigység összfogalmát értik. Ezt tehát szívből, létekből megvetik, különösen egy vesztett háború után, amikor minden szerencsétlenség és balsiker kútiforrásául többé-kevésbé azt szokták em­legetni. Pedig a militarizmus semmi egyéb, mint a nemzet tisztes erejének összegyűjtése és megerősítése abból a célból, hogy a nemzet életét a létért való becsületes küzdelmében, az erkölcsi megújhodás jegyében biztosítsuk és növeljük. Ennek a gondolkodásnak pedig az a szükségszerű következése, hogy a haza védelmére képes ifjúságot erre a feladatára a megengedett — a „trianoni“ szót még csak használni sem szeretem —• keretek között elő­készítsük, mert nincs az a földi hatalom, mely az életihez való jogunkat megsemmisít­hetné- Hogy is fejezi ki csak Zrínyi Miklós a hadvezér, költő és államférfiú politikai is­kolájának vezérgondolatát?: „Fegyver, fegy­ver, fegyver és jó vitézi rezolució“ (bátor el­határozás). Mert miként további fejtegetései­ben említi: „Valamely ország­­ fegyverrel nyeretik, fegyverrel is oltalm­aztatik az. Ma­is ékünk magyaroknak valamink vagyon, fegyverrel nyeretett az a mi eretektől, úgy tartaléka eddig is és nincs kérlés már abban, ezután is úgy kell megtartatni, az mi első politikánk fegyver volt, most­ is annak kell lenni.“ Ha már most Zrínyi ezt a XVII. szá­zad közepén a török hódoltság idején kedve­zőbb viszonyok közt hirdette, min­t amilyen helyzetben jelenleg mi vagyunk, mennyivel több jogcímünk van nekünk a nemzet, köze­lebbről pedig ifjúságunk nevelését ebben a szellemben — hangsúlyozom azonban újból: a megengedett keretek között — intézni. Ma minden, hazáját igazán szerető ma­gyar ember egyik leghőbb vágyának kell lennie, hogy önbűneink folytán elvesztett ezer esztendős határainkat még egyszer vissza­szerezzük! Minden gondolatunknak, minden alkotásunknak, minden szervezetünknek erre a hatalmas szempontra kell beállítva lennie.. Nem tudom elképzelni, hogy említett célun­kat másként, mint a Zrínyi „fegyver­ével, vagyis a lelki megújhodás alapján álló haza­fias és becsületes „militarizmus­‘-sal elérhes­sük. Így történt az ezer esztendőn keresztül mindig, így fog ez most is történni­, mert — ismét csak Zrínyi szavai szerint — „senki a magyart sikeresebben meg nem védheti, senki az elpusztulástól meg nem mentheti, mint­ a magyar nemzet maga. Napról-napra nő Budaházy Miklós tábora Munkában az insegakció • A keresztény szocialisták a Sajvédőjelöltet támogatják A hatvani választókerületben tegnapról mára annyiból változott a helyzet, hogy a kor­mánypárti jelölt mellett mindjobban érvénye­sül a közigazgatási terror, ami viszont még olyanokat is Budaházy Miklós pártjára állít, akiket eddig nem lehetett feltétlen hívei közé számítani. Különösen az keltett nagy elkese­redést a választópolgárok között, hogy a va­sárnapra kért gyűlést egy kormányrendeletre való hivatkozással nem engedélyezték. Mert, ha fönnáll is ez a rendelet, a közigazgatásnak és elsősorban is Izsák Gyula alispánnak figye­lembe kellett volna vennie azt, hogy az előző vasárnapon sem volt gyűlés, a legelemibb mél­tányosság lett volna tehát az, hogy erre a­­Va­sárnapra a gyűlés megtartását engedélyezzék. Nem hisszük, hogy ez az erőszakosság megfeleljen a belügyminiszter intencióinak, de a miniszterelnökének sem. A vasárnapi gyűlés engedélyezése végett különben a fajvé­dők nevében Gömbös Gyula pártelnök a mi­niszterelnökhöz fordult orvoslásért. Petrichevich-Horváth Emil érdekében mindennemű kormánypárti eszközzel folyik az agitáció, amint az már nálunk ismeretes, így hírtelenében feltámadt a hosszú idő óta szü­netelő inségakció is. Úgy értesültünk, hogy ma az elnök utcai ruharaktárból 200 pár gyer­mekcipő és 160 rend ruha indult útnak Hat­vanba. Nem minden pikantéria nélkül való, hogy Petrichevich-Horváth Emil legagilisebb kor­tesei: a Budapestről beutazott Német Béla, a Háztulajdonosok Szövetségének zsidó elnöke, Pintér Oszkár szintén zsidó építőmester és Steinmetz Sámuel galíciai zsidó, erdélyi me­nekült, budapesti keregyáros, kormányfőtaná­csos -jelölt. Már beszámoltunk arról, hogy a keresz­tény szocialisták nem fogják dr. Krüger Ala­dárt a kerületben jelölni. Erre vonatkozóan a párt hivatalos kommünikét adott ki, amely­ben bejelenti, hogy Budaházy Miklós jelöltsé­gét támogatja, akinek támogatására Kóródy- Katona János volt nemzetgyűlési képviselő a mai napon a kerületbe utazott. “Baldwin miniszterelnök: réöszbelépésére fordulat történt , a­z angol ssztrájizmoszgalomban (A Szózat tudósítójától­) Miután a bá­nyászválságot már reménytelennek tekintet­ték, Baldwin miniszterelnök közbelépése kö­vetkeztében fordulat állott be és most remélik, hogy az általános sztrájknak ma éjszakára várt kitörését mégis elkerülhetik. A Press Association megbízható helyről nyert értesülése szeriint azok a feltételek, ame­lyeket a miniszterelnök a két félnek javasolt, a következőiképp szólamaik: A munkaadók visz­­szavonják a felmondásokat, a kormány átme­neti pótlékot ad a szérfiparnak; hivatalos vizs­gálóbizottságot neveznek ki, amely tágabb hatáskörrel rendelkezik, mint az eddigi vizs­gálóbizottság. A munkaügyi minisztérium közhírré teszi, hogy a bányászok képviselői hozzájárulnak ahhoz, hogy a miniszterelnök részéről java­solt vizsgálatban közreműködjenek. A­­minisz­terelnök felkérte a bányatulajdonosokat, ha­lasszák el két hétre a felmondásra vonatkozó határozatok végrehajtását, hogy ilyenformán mód legyen időközben a tárgyalások folytatá­sára. A bányatulajdonosok is engedtek merev magatartásukból. Mint hivatalosan jelentik, a bányatulajdonosok Baldwin miniszterelnök közvetítő javaslata értelmében tizennégy napra felfüggesztették az eddigi megállapodás felmondását, hogy a közbeeső időben a kor­mány ideiglenes pénzügyi segélyének hovafor­­dítása ügyében megtarthassák a szükséges megbeszéléseket. A bányászok zavargása közben tovább­­ tart. Ammenfortban­ a sztrájkoló bányászok behatoltak a tárnákba, elvágták a telefonve­zetékeket és több dolgozni akaró munkást kényszerítettek arra, hogy munkahelyét el­hagyja. A rendőrség kénytelen volt közbe-, lépni-London, július 31. Az alsóházban Baldwin miniszterelnök bejelentette, hogy a bányatu­lajdonosok két hétre felfüggesztették a fel­mondások érvényét és a szénbányászok végre­hajtó bizottsága utasította a munkás okait, hogy folytassák a munkát. Olvasd a Szózatot és gyűjts új előfizetőket.

Next