Szózat, 1925. szeptember (7. évfolyam, 195-219. szám)

1925-09-19 / 210. szám

2 gos. 105 lovassági század, 1400 ágyú, 275 repülőgép és 95 tank ura. A védtelen Magyarország hatá­rán több mint félmillió katona áll fegyverben és még a Nép­­szövetségnek kell dönteni a fe­lett, hogy vájjon nincs-e sok puskája és ágyúja a magyar nemzetnek? A kisantant fegy­verkezése, amely eredetileg egy esetleges magyar irredentizmus ellen irányult, ma nyilvánva­lóan távolabbi, magasabb célo­kat szolgál. A kisantant konferenciáin eddig Magyarország gazdasági és pénz­ügyi helyzetének katasztrofális színben való megfestése volt a ve­­zérmotívum, hiszen a diszkreditá­­lás is hatalmas fegyver a politikai és gazdasági hegemóniára törekvő ellenfél kezében. Ezzel szemben az igazság az, hogy a Genfben elő­adott jelentés szerint Magyaror­szág pénzügyi helyzete igen jó. A Népszövetségnek, ha­­ igazán el akarja kerülni a háborút, számolni kell azzal, hogy igenis van egy magyar kérdés, amelynek megoldá­sától éppen úgy függ az európai béke, mint a rajnai egyezménytől. A kisantant hegemóniája fojtogat­ja Magyarországot és akadályozza az egészséges nemzeti fellendülést. Páristól Prágáig, Varsóig, Bel­­­grádig és Bukarestig légügyi­­ és kereskedelmi szerződésekkel alá­támasztott katonai szövetkezések szálai húzódnak és jogosulttá te­szik Benes imperialista intrikáit és egy még sziklaszilárdabb fran­cia-cseh hegemónia megvalósításá­­ra irányuló törekvéseit. Ha a Nép­­szövetség nem gyakorolna olyan nyomást Magyarországra, bebizo­nyíthatnám, hogy a békét nemcsak a kisantant ágyúival és szuronyai­val lehet fenntartani. Felmondhat-e az örök­lakásvevő a régi bérlőnek ? A törvényszék jövő pénteken hirdeti ki ítéletét (A Szózat tudósítójától.) A gazda­sági válság következtében, mint is­meretes, a házak ám tetemesen le­szállt és ez, valamint a felmondás kötöttsége létrehozta a lakásokkal való üzérkedést, így elszaporodtak az öröklakás vagy másképen társas­­házvállalatok, amelyek a tulajdo­nukban levő házat mintegy részle­tekben adják el. Az ilyen vállalatok az öröklakást, mint azonnal beköl­­tözhetőt hirdetik s ha a lakás azon­nal való elfoglalásának törvényes akadályai vannak, azokat úgy kerü­lik meg, hogy a vevőt a ház egy kis részének tulajdonosául szerepeltetik, aki így, mint társtulajdonos, az út­ban álló lakónak felmondhat, így az egyik társasház-vállalat özv. Neumann Manóné Keleti Károly­­utca 23. szám. alatt levő házát akar­ja társasházzá alakítani és a ház­nak egyik kétszobás lakását, amely­ben­­ Szente László hírlapíró lakik, a részvénytársaság hetven millió koronáért eladta Gráf Lajos állam­­vasúti tisztviselőnek. Graf, mint a ház 1­460-as részének „tulajdonosa“ nem vette tudomásul a felmondást és így perre került a sor, amelynek tárgyalását mára tűzte ki a királyi törvényszék fellebbviteli tanácsa Újhelyi tanácselnök elnöklése mel­lett. Az alperes jogi képviselője kifej­tette, hogy az egész ügylet volta­­képen a lakásrendelet kijátszását célozza. A vevő, aki öröklakást vá­sárol, nem tekinthető társtulajdo­nosnak, hiszen a telekkönyvbe társ­­tulajdonosként bekebelezve nincs, p­edig csak ezzel a bekebelezéssel nyerheti el valaki a tulajdonosi illetve társtulajdonosi jelleget. Az érdekes és elvi jelentőségű ügyben a bíróság e hó 25-én hirdeti ki aa ítéletet. Látogatás a vegetáriánusok éttermében „Már bicsérdystának sem érdemes leírni“ —­ Ahol bőn a húsevés, de a tizenkétezer koronás üres főzelék nem bűn (A Szózat tudósítójától.) Elmentem inkognito ntegvacsorázni a vegetáriánus étterembe. Ez az étterem­ a Múzeum­­körúton van áe különböző cégtáblái szerint öt. Lahmainn-rend­szer i­. Hogy mi az a dr. Lahnmanin-rez­diver, azt nem tudom, de hogy teremnek nem terem ez az étterem, azt tudom. Egy a® első emeleten levő kisebb szoba, két asztallal és 18 facikkel­és máris a mozgási lehető­ség fekte hiányával. Az asztalokon olyan kis kerek tálcák, melyekre a sörös kancsókat szokták rátenni, itt azonban hivatásukat profanizálva, a víz.A poha­rak a­lá rakják. Mert ital­­nincs. Sőt. A dohányzás sincseen meg­enged­ve. Node­­ártsunk sorrendet. Bevonulásom a Lahmann­rendszerbe Az a tündér, aki csengetésemre ajtót nyitott, gyanúsan ment végig. Biztosan megérezte, hogy áil-bicsérdysta vagyok, pedig igyekeztem a legjobb tehetségem szerint szimulálni a tősgyökeres bicsér­­dystát. A tündér megkérdezte, hogy mit óh­at­jók. Én szerényen azt fejeltem, hogy vacsorát. — Hja! szólt a tündér. — Azt hiszem, maradt még valami ebédről. Majd meg­nézem. Tessék erre jönni. Előre­­ment és felgyújtván a villanyt, bevezetett az étterembe, amelynek mé­reteiről már szóltam. Meglehetősen csa­lódtam, amikor láttam, hogy egyedül vagyok. Azt hittem, zsúfolva lesz a te­rem e szomorú pénztelen világban, ami­kor nem telik húsra. Meg akartam kér­dezni a tündért, hogy mindig ilyen so­kan vannak-e itt, de őnagysága ígére­téhez híven kiment a konyhába, meg­nézni, mi maradt ebédről. Unalmamban tanulmányozgattam az ét­lapot. Minden sarkában szent igék van­nak a vegetáriánus életmód hasznáról. De nemcsak igével él az ember. Hanem üres főzelékkel is. higy ilyen üres borsó­­főzelék 12.000 korona. Csak úgy borsód­zott belé a hátam és borzalommal fel­­kiáltok: Hol vagy, óh, Vass miniszter úr és hol vagy, óh, Vass­ menü!... Tárgyalásom a tündérre! De visszajött a tündér és örömmel kö­zölte, hogy mégis maradt valami az ebédről. Nagyon ajánlgatta a párolt sárgarépát és a párolt vereskáposztát, esetleg a csirátl­anított tojást. Hosszas habozás és latolgatás u­tán a párolt ve­reskáposzta mellett döntöttem. — Egész vagy félporciót hozzak! — érdeklődött a vegetáriánus tündér. — Egészet hozzon! — feleltem elszán­tan. Legfeljebb otthagyom, amit már nem tudok megenni — gondoltam ma­gamban. De igen jól fog esni arra a 20 deka szalonnára, amit a biztonság kedvé­ért megettem, mielőtt idejöttem vacso­ráin. Ezt persze szintén nem mondtam meg. A tündér egy kis türelmet­­kért, mert előbb fel kell melegítenie a káposztát. Megnyugtattam, hogy én nagyon türel­mes vagyok. Csak melegítse fel. Búcsú­zásul megkérdezte, hogy kenyeret vagy zsemlét parancsolok-e hozzá és azután ünnepélyesen letett egy darab zsemlét az asztalra. És ünepélyesen kivonult me­legíteni. Behatolás a bicsérdyzmus rejtelmeibe Körülbelül 10 percig volt távol. Ez­alatt behatoltam a bicsérdyzmus rejtel­meibe. Elolvastam két hústalan folyó­iratot. Az egyik címe: Bicsérdyzmus, a másiké: Vegetárius. Az első Petro­­zsényben jelenik meg, a másik Maros­­vásárhelyen. Ebből is látszik, hogy mi­lyen rossz sora van az erdélyi magyar­ságnak. Hánynak nem telhetik húsra, ha két ilyen folyóirat is meg tud je­lenni. Megtudtam, hogy Bicsérdy Bélának hívják a húsnélkü­li apostolt. Az ő véleménye a két újság előtt megdönthetetlen és vitán felüli igazság. Vannak polémikus cikkek is bennük, amelyekben legvégső aduként mindig azt vágják ki: a Mester így mondja. Ez ellen nincs appellata. Az arad-temes­­vári színtársulat igazgatója, Fekete Mi­hály szintén bicsérdysta. Cikket is írt a Vegetáriusba, Örömmel konstatálja, hogy milyen nagy arányokban terjed a bicsérdyzmus a s­zínészek között. Az egyik lapban megható történet van a vérszökőkutakról, amelyek hajnalonként azokon a borzalmas vágóhidakon sze­gény ártatlan kis borjúk és nagy ökrök nyakából előtörnek. Csak azért, mert a barbároknak húsra van szükségük. Abban a naiv hitben voltam, hogy ve­getáriánus az, aki nem eszik húst. Most rájöttem arra, hogy ez teljesen tévés fel­fogás. Maga a Mester világosít föl erről egy hosszú értekezésben, melyet sajátnee­­zűleg méltóztatott megírnia neki. Ez a cikk természetesem a nyomdatechnika minden vívmányával van színesre és fel­tűnővé csinálva. Elvégre nem egy hét­köznapi ember írta, hanem maga a nagy apostol. Azt írja, hogy neki akarja „az idevágó szakirodalom könyvtárakra me­nő receptkönyveit fölöslegesen szaporí­tani“, hanem csupán elméletének néhány tévesen felfogott részét akarja jobban megmagyarázni és példákkal illusztrál­­­ni. Több csoportra osztja az élelmiszere­ket, az egyik csoportban van a gabona­­nem­űekből készülő sorozat, ti másik cso­portban varrnak a gyümölcsök, a harma­dikban a tejfel és így tovább. Már most egy hétpróbás vegetáriánus nem ehetik össze-vissza akármit, annak vigyáznia, kell arra, hogy csak összhangban levő é­telcsoport­okból szabad össze­válogatnia a menüt. Egyes csoportok, ha túlatlan és hozzá nem értő módon összekonfondálódnak, akkor a gyomorban rothadást és erjedést okoznak. Pedig ez olyan borzalmas baj, amelytől minden jótét vegetáriánus lelket meg akar a Mester őrizni. Ezért aztán illusztrálásul lead egész hétre szóló ét­lapokat. Az egyiknek a felirata: minden­napi étrend kezdő vegetáriusoknak, a má­siké: mindennapi étrend haladó vegetá­­riusok részére. Kerestem azt az étrendet, amelyik vitavegetáriusok részére szól, s azonban nem talál­tam meg. Kezdők ré­szére például a hétfői napra a követke­zőket ajánlja: ebédre gyümölcs, cserép szerint és kevés tejfel. Vacsorára vörös­hagyma szeletekre vágva citrommal. Reggeli nincsen. Sőt reggeli egyált­alá­ban nem szerepel egyik étrendben sem­ Az ebédet is Bicsérdy mester szerint csak akkor szabad megenni, ha tényleg éhes az ember. Itt is valami újat tanul­­tunk. Bicsérdy mester szerint nem min­dig éhes az ember akkor, ha úgy érzi, vagy ha­borog a gyomra. Az éhségben is vannak szerinte, hogy úgy mondjam, optikai csalódások. Megérkezik a párolt káposzta De nem folytathattam tovább kutatá­saimat a bicsérdyzmus terén, ment be­jött a tündér és hozta a felmel­egitett párolt vereskáposztát. Természetesen uta­sításomhoz híven nem fél, ha­nem egész porciót. Ez az egész porció sem vett több, mint amennyit barbár húst is szolgáltató éttermekben a becsiszol­et mellé garnirungnak adni Szoktak. Áhítattal, de szinte másodper­cek alatt tüntettem el. Nem volt benne semmi különös. Egész közönséges úgy­nevezett d­insztel­ykáposzta volt. Egy fé­lénk pillantást vetettem közben az ét­lapra és sajnálattal konstatáltam, hogy félelmem nem volt alaptalan. Az étla­pon ez a vöröskáposzta az ötödik helyen díszlett és csekély kilencezer koronát kértek érte. Ezt a szomorú tényt már­­patikusan vettem tudomásul és arra kértem a tündért, hogy fogadja el az obulusaimat, mire őnagysága kijelentet­te, hogy ő erre nem illetékes, hanem majd szól a főúrnak. Tényleg bejött egy rendkívül sovány fiatalember és átvett tőlem kilencezer koronát a káposztáért, ezzel a zsemlyéért és ép olyan „köszö­­nömassan“-nal fogadta a bora valót, mint barbár kollégái szokták a húsos éttermekben. Már bicsérdystának sem érdemes lenni Mialatt kabátomat felhúztam, azon gondolkoztam, hol találom itt a legkö­zelebbi barbár éttermet, mert az a szent meggyőződés alakult ki bennem, hogy bicsérdysitának sem érdemes lenni már ebben a mai szomorú pénztelen világ­ban. Meg akartam még kérdezni, hogy ki is az a dr. Lahmann, de gondoltam magamban, ez biztosan valamilyen pró­­fétai konkurrense Bicsérdy mesternek és különben sem az a fontos mostan. Az egyetlen fontos mostan, hogy hogyan érek leghamarabb valami barbár étte­rembe, ahol legalább egy Vass-menüt kaphatnék. Mert étvágyat fut tényleg, kap az ember a vegetáriánus étteremben. Még akkor is, ha óvatosságból szalonnát eszik sMMa vs. f. RHWWII in HIBIKUHi Az ünnepi kalács Szeptember 18-ika van, lan­gyos, halk, szomorkás őszi dél­után. Az imént a Nap rámo­­solygott kissé az esőfoltos kővá­rés­re, de azután elbújt a hideg, acélszínű felhők mögé. Mindjárt hat óra. Ünnep előestéje közel, Jedik. Valóban, sokminden úgy festi, mint vigíliák délutánján. Elem­i j­ócsönd behajlás: siető emberek, akiknek lépte nesztelenebb, mint a hétköznapok zsivajában. És­ még más, amit nehéz szavakkal kifejezni, de ami úgy bizseregi az ember idegeiben, mint jól-­ eső nyújtózkodás. Az ünnepek küszöbén va­­­gyünk. Igen, ünnepet hirdetnek k­ péküzletek kirakatai is. “Ünnepi­ kalács kapható“. „Kalácssütéssől ünnepre elfogadunk.“ Piros és­ fekete betűkkel. Töprengünk magunkban: talán előkészület ez karácsonyra? Kissé korai, még! Ünnep? Miféle ünnep van­ a közeli napokban? Ünnep, csak-v úgy egyszerűen minden magyar­ rázó jelző nélkül, ami közelebb-­ ről meghatározná az ünnep mi­benlétét. Mint ahogy hirdetik a piros és fekete betűk a kará­csonyi occassiót, vagy a húsvéti­ locsolóeszközök különleges ár­­kedvezményét. Ünnep, csak úgyis egyszerűen, mint az államalkotóit vallás Istenének szentelt nap. És úgy látszik, alig akadnak­ olyanok, akik, mint magam,­ ezen a bizarr kérdésen törnék a­ fejüket. Az arcokon természetes, jóleső­ rángás suhan át, ha elé­­bukkannak a piros és fekete­ betűk. Ünnep van! Minden egyéb­ magyarázat felesleges. Már készül az ünnepi kalács. De némelyik sütőcég ablakai mögött, az ünnepi kalácsot hir-­ de­tő írás mellett igen jól meg­­fér a „kétszeres kenyér kapha­tó“ otromba sablonja. Ünnepi* kalács és kétszeres kenyér. Váj­jon a Vass-sütemény fogyasztóid is fölcserélik holnap tápláléku­kat a derűsebb színezetű tésztá­val? Nem. Hisz nem az ő szá­mukra van az ünnep és az ün­nepi kalács. A Vass-kenyérevők fakó vo­nalai elvesznek az ünnepi tó-­­nusban. Budapest ünnepli az 5........-ik esztendő beköszönté­sét. Ez a bizakodás, a teljesülő vágyak új bimbózásának napja. Tempora mutantur! A budapesti no. iir. ál­lam.rendőrség VI. kerületi kapitánysága, mint első­fokú rendőri büntető bíróság, Kocsik János ügyében 1825 március 3-án meg­tartott tárgyaláson a következő jogerős ítéletet hozta: Kuczik János bodrogszerdahel­yi szü­­­­letésű,­­19 éves, gör. kath. varmánú, nőé, vendéglős (vendéglője Szent László-út 1­101) ez­lítik­ IX. te. 7. és 14. szakaszaiba ütköző kihágás miatt, melyet azáltal követett el, hogy a bort vízzel hamisab I tattá és az így hamisított bort forga­­­ lomba hozta, a kbtk. 21. és 29. szaka­­­­szai alkalmazásával 7 napi elzárást , helyettesítő 700.000 korona mint fő- és még 700.000 korona mellékbüntetésre,­­ ennek behajtha­tatlansága eset­én to­vábbi 7 napi elzárásra ítéli. Kötelezi a terheltet 1.810.000 korona eljárási költ­­­­ség megtérítésére. Továbbá elrendeli az ítélet kivonatának a terhelt költsé­gére a „Szózat“ és a „Vendéglős“ c. lapokban való közzétételét és szakné­­zési engedélyének el­vonása iránt a székesfővárosi pénz­ügyi­gazgatóság megkeresését. Kint..­­ vitéz Dr. Sándor Imre r. kapbány, r. büntetőbbé Dr. Fráter Kálmán |­ jegyzőkönyvvezető * \

Next