Szózat, 1925. szeptember (7. évfolyam, 195-219. szám)
1925-09-19 / 210. szám
2 gos. 105 lovassági század, 1400 ágyú, 275 repülőgép és 95 tank ura. A védtelen Magyarország határán több mint félmillió katona áll fegyverben és még a Népszövetségnek kell dönteni a felett, hogy vájjon nincs-e sok puskája és ágyúja a magyar nemzetnek? A kisantant fegyverkezése, amely eredetileg egy esetleges magyar irredentizmus ellen irányult, ma nyilvánvalóan távolabbi, magasabb célokat szolgál. A kisantant konferenciáin eddig Magyarország gazdasági és pénzügyi helyzetének katasztrofális színben való megfestése volt a vezérmotívum, hiszen a diszkreditálás is hatalmas fegyver a politikai és gazdasági hegemóniára törekvő ellenfél kezében. Ezzel szemben az igazság az, hogy a Genfben előadott jelentés szerint Magyarország pénzügyi helyzete igen jó. A Népszövetségnek, ha igazán el akarja kerülni a háborút, számolni kell azzal, hogy igenis van egy magyar kérdés, amelynek megoldásától éppen úgy függ az európai béke, mint a rajnai egyezménytől. A kisantant hegemóniája fojtogatja Magyarországot és akadályozza az egészséges nemzeti fellendülést. Páristól Prágáig, Varsóig, Belgrádig és Bukarestig légügyi és kereskedelmi szerződésekkel alátámasztott katonai szövetkezések szálai húzódnak és jogosulttá teszik Benes imperialista intrikáit és egy még sziklaszilárdabb francia-cseh hegemónia megvalósítására irányuló törekvéseit. Ha a Népszövetség nem gyakorolna olyan nyomást Magyarországra, bebizonyíthatnám, hogy a békét nemcsak a kisantant ágyúival és szuronyaival lehet fenntartani. Felmondhat-e az öröklakásvevő a régi bérlőnek ? A törvényszék jövő pénteken hirdeti ki ítéletét (A Szózat tudósítójától.) A gazdasági válság következtében, mint ismeretes, a házak ám tetemesen leszállt és ez, valamint a felmondás kötöttsége létrehozta a lakásokkal való üzérkedést, így elszaporodtak az öröklakás vagy másképen társasházvállalatok, amelyek a tulajdonukban levő házat mintegy részletekben adják el. Az ilyen vállalatok az öröklakást, mint azonnal beköltözhetőt hirdetik s ha a lakás azonnal való elfoglalásának törvényes akadályai vannak, azokat úgy kerülik meg, hogy a vevőt a ház egy kis részének tulajdonosául szerepeltetik, aki így, mint társtulajdonos, az útban álló lakónak felmondhat, így az egyik társasház-vállalat özv. Neumann Manóné Keleti Károlyutca 23. szám. alatt levő házát akarja társasházzá alakítani és a háznak egyik kétszobás lakását, amelyben Szente László hírlapíró lakik, a részvénytársaság hetven millió koronáért eladta Gráf Lajos államvasúti tisztviselőnek. Graf, mint a ház 1460-as részének „tulajdonosa“ nem vette tudomásul a felmondást és így perre került a sor, amelynek tárgyalását mára tűzte ki a királyi törvényszék fellebbviteli tanácsa Újhelyi tanácselnök elnöklése mellett. Az alperes jogi képviselője kifejtette, hogy az egész ügylet voltaképen a lakásrendelet kijátszását célozza. A vevő, aki öröklakást vásárol, nem tekinthető társtulajdonosnak, hiszen a telekkönyvbe társtulajdonosként bekebelezve nincs, pedig csak ezzel a bekebelezéssel nyerheti el valaki a tulajdonosi illetve társtulajdonosi jelleget. Az érdekes és elvi jelentőségű ügyben a bíróság e hó 25-én hirdeti ki aa ítéletet. Látogatás a vegetáriánusok éttermében „Már bicsérdystának sem érdemes leírni“ — Ahol bőn a húsevés, de a tizenkétezer koronás üres főzelék nem bűn (A Szózat tudósítójától.) Elmentem inkognito ntegvacsorázni a vegetáriánus étterembe. Ez az étterem a Múzeumkörúton van áe különböző cégtáblái szerint öt. Lahmainn-rendszer i. Hogy mi az a dr. Lahnmanin-rezdiver, azt nem tudom, de hogy teremnek nem terem ez az étterem, azt tudom. Egy a® első emeleten levő kisebb szoba, két asztallal és 18 facikkelés máris a mozgási lehetőség fekte hiányával. Az asztalokon olyan kis kerek tálcák, melyekre a sörös kancsókat szokták rátenni, itt azonban hivatásukat profanizálva, a víz.A poharak alá rakják. Mert italnincs. Sőt. A dohányzás sincseen megengedve. Nodeártsunk sorrendet. Bevonulásom a Lahmannrendszerbe Az a tündér, aki csengetésemre ajtót nyitott, gyanúsan ment végig. Biztosan megérezte, hogy áil-bicsérdysta vagyok, pedig igyekeztem a legjobb tehetségem szerint szimulálni a tősgyökeres bicsérdystát. A tündér megkérdezte, hogy mit óhatjók. Én szerényen azt fejeltem, hogy vacsorát. — Hja! szólt a tündér. — Azt hiszem, maradt még valami ebédről. Majd megnézem. Tessék erre jönni. Előrement és felgyújtván a villanyt, bevezetett az étterembe, amelynek méreteiről már szóltam. Meglehetősen csalódtam, amikor láttam, hogy egyedül vagyok. Azt hittem, zsúfolva lesz a terem e szomorú pénztelen világban, amikor nem telik húsra. Meg akartam kérdezni a tündért, hogy mindig ilyen sokan vannak-e itt, de őnagysága ígéretéhez híven kiment a konyhába, megnézni, mi maradt ebédről. Unalmamban tanulmányozgattam az étlapot. Minden sarkában szent igék vannak a vegetáriánus életmód hasznáról. De nemcsak igével él az ember. Hanem üres főzelékkel is. higy ilyen üres borsófőzelék 12.000 korona. Csak úgy borsódzott belé a hátam és borzalommal felkiáltok: Hol vagy, óh, Vass miniszter úr és hol vagy, óh, Vass menü!... Tárgyalásom a tündérre! De visszajött a tündér és örömmel közölte, hogy mégis maradt valami az ebédről. Nagyon ajánlgatta a párolt sárgarépát és a párolt vereskáposztát, esetleg a csirátlanított tojást. Hosszas habozás és latolgatás után a párolt vereskáposzta mellett döntöttem. — Egész vagy félporciót hozzak! — érdeklődött a vegetáriánus tündér. — Egészet hozzon! — feleltem elszántan. Legfeljebb otthagyom, amit már nem tudok megenni — gondoltam magamban. De igen jól fog esni arra a 20 deka szalonnára, amit a biztonság kedvéért megettem, mielőtt idejöttem vacsoráin. Ezt persze szintén nem mondtam meg. A tündér egy kis türelmetkért, mert előbb fel kell melegítenie a káposztát. Megnyugtattam, hogy én nagyon türelmes vagyok. Csak melegítse fel. Búcsúzásul megkérdezte, hogy kenyeret vagy zsemlét parancsolok-e hozzá és azután ünnepélyesen letett egy darab zsemlét az asztalra. És ünepélyesen kivonult melegíteni. Behatolás a bicsérdyzmus rejtelmeibe Körülbelül 10 percig volt távol. Ezalatt behatoltam a bicsérdyzmus rejtelmeibe. Elolvastam két hústalan folyóiratot. Az egyik címe: Bicsérdyzmus, a másiké: Vegetárius. Az első Petrozsényben jelenik meg, a másik Marosvásárhelyen. Ebből is látszik, hogy milyen rossz sora van az erdélyi magyarságnak. Hánynak nem telhetik húsra, ha két ilyen folyóirat is meg tud jelenni. Megtudtam, hogy Bicsérdy Bélának hívják a húsnélküli apostolt. Az ő véleménye a két újság előtt megdönthetetlen és vitán felüli igazság. Vannak polémikus cikkek is bennük, amelyekben legvégső aduként mindig azt vágják ki: a Mester így mondja. Ez ellen nincs appellata. Az arad-temesvári színtársulat igazgatója, Fekete Mihály szintén bicsérdysta. Cikket is írt a Vegetáriusba, Örömmel konstatálja, hogy milyen nagy arányokban terjed a bicsérdyzmus a színészek között. Az egyik lapban megható történet van a vérszökőkutakról, amelyek hajnalonként azokon a borzalmas vágóhidakon szegény ártatlan kis borjúk és nagy ökrök nyakából előtörnek. Csak azért, mert a barbároknak húsra van szükségük. Abban a naiv hitben voltam, hogy vegetáriánus az, aki nem eszik húst. Most rájöttem arra, hogy ez teljesen tévés felfogás. Maga a Mester világosít föl erről egy hosszú értekezésben, melyet sajátneezűleg méltóztatott megírnia neki. Ez a cikk természetesem a nyomdatechnika minden vívmányával van színesre és feltűnővé csinálva. Elvégre nem egy hétköznapi ember írta, hanem maga a nagy apostol. Azt írja, hogy neki akarja „az idevágó szakirodalom könyvtárakra menő receptkönyveit fölöslegesen szaporítani“, hanem csupán elméletének néhány tévesen felfogott részét akarja jobban megmagyarázni és példákkal illusztrálni. Több csoportra osztja az élelmiszereket, az egyik csoportban van a gabonaneműekből készülő sorozat, ti másik csoportban varrnak a gyümölcsök, a harmadikban a tejfel és így tovább. Már most egy hétpróbás vegetáriánus nem ehetik össze-vissza akármit, annak vigyáznia, kell arra, hogy csak összhangban levő ételcsoportokból szabad összeválogatnia a menüt. Egyes csoportok, ha túlatlan és hozzá nem értő módon összekonfondálódnak, akkor a gyomorban rothadást és erjedést okoznak. Pedig ez olyan borzalmas baj, amelytől minden jótét vegetáriánus lelket meg akar a Mester őrizni. Ezért aztán illusztrálásul lead egész hétre szóló étlapokat. Az egyiknek a felirata: mindennapi étrend kezdő vegetáriusoknak, a másiké: mindennapi étrend haladó vegetáriusok részére. Kerestem azt az étrendet, amelyik vitavegetáriusok részére szól, s azonban nem találtam meg. Kezdők részére például a hétfői napra a következőket ajánlja: ebédre gyümölcs, cserép szerint és kevés tejfel. Vacsorára vöröshagyma szeletekre vágva citrommal. Reggeli nincsen. Sőt reggeli egyáltalában nem szerepel egyik étrendben sem Az ebédet is Bicsérdy mester szerint csak akkor szabad megenni, ha tényleg éhes az ember. Itt is valami újat tanultunk. Bicsérdy mester szerint nem mindig éhes az ember akkor, ha úgy érzi, vagy haborog a gyomra. Az éhségben is vannak szerinte, hogy úgy mondjam, optikai csalódások. Megérkezik a párolt káposzta De nem folytathattam tovább kutatásaimat a bicsérdyzmus terén, ment bejött a tündér és hozta a felmelegitett párolt vereskáposztát. Természetesen utasításomhoz híven nem fél, hanem egész porciót. Ez az egész porció sem vett több, mint amennyit barbár húst is szolgáltató éttermekben a becsiszolet mellé garnirungnak adni Szoktak. Áhítattal, de szinte másodpercek alatt tüntettem el. Nem volt benne semmi különös. Egész közönséges úgynevezett dinsztelykáposzta volt. Egy félénk pillantást vetettem közben az étlapra és sajnálattal konstatáltam, hogy félelmem nem volt alaptalan. Az étlapon ez a vöröskáposzta az ötödik helyen díszlett és csekély kilencezer koronát kértek érte. Ezt a szomorú tényt márpatikusan vettem tudomásul és arra kértem a tündért, hogy fogadja el az obulusaimat, mire őnagysága kijelentette, hogy ő erre nem illetékes, hanem majd szól a főúrnak. Tényleg bejött egy rendkívül sovány fiatalember és átvett tőlem kilencezer koronát a káposztáért, ezzel a zsemlyéért és ép olyan „köszönömassan“-nal fogadta a bora valót, mint barbár kollégái szokták a húsos éttermekben. Már bicsérdystának sem érdemes lenni Mialatt kabátomat felhúztam, azon gondolkoztam, hol találom itt a legközelebbi barbár éttermet, mert az a szent meggyőződés alakult ki bennem, hogy bicsérdysitának sem érdemes lenni már ebben a mai szomorú pénztelen világban. Meg akartam még kérdezni, hogy ki is az a dr. Lahmann, de gondoltam magamban, ez biztosan valamilyen prófétai konkurrense Bicsérdy mesternek és különben sem az a fontos mostan. Az egyetlen fontos mostan, hogy hogyan érek leghamarabb valami barbár étterembe, ahol legalább egy Vass-menüt kaphatnék. Mert étvágyat fut tényleg, kap az ember a vegetáriánus étteremben. Még akkor is, ha óvatosságból szalonnát eszik sMMa vs. f. RHWWII in HIBIKUHi Az ünnepi kalács Szeptember 18-ika van, langyos, halk, szomorkás őszi délután. Az imént a Nap rámosolygott kissé az esőfoltos kővárésre, de azután elbújt a hideg, acélszínű felhők mögé. Mindjárt hat óra. Ünnep előestéje közel, Jedik. Valóban, sokminden úgy festi, mint vigíliák délutánján. Elemi jócsönd behajlás: siető emberek, akiknek lépte nesztelenebb, mint a hétköznapok zsivajában. És még más, amit nehéz szavakkal kifejezni, de ami úgy bizseregi az ember idegeiben, mint jól- eső nyújtózkodás. Az ünnepek küszöbén vagyünk. Igen, ünnepet hirdetnek k péküzletek kirakatai is. “Ünnepi kalács kapható“. „Kalácssütéssől ünnepre elfogadunk.“ Piros és fekete betűkkel. Töprengünk magunkban: talán előkészület ez karácsonyra? Kissé korai, még! Ünnep? Miféle ünnep van a közeli napokban? Ünnep, csak-v úgy egyszerűen minden magyar rázó jelző nélkül, ami közelebb- ről meghatározná az ünnep mibenlétét. Mint ahogy hirdetik a piros és fekete betűk a karácsonyi occassiót, vagy a húsvéti locsolóeszközök különleges árkedvezményét. Ünnep, csak úgyis egyszerűen, mint az államalkotóit vallás Istenének szentelt nap. És úgy látszik, alig akadnak olyanok, akik, mint magam, ezen a bizarr kérdésen törnék a fejüket. Az arcokon természetes, jóleső rángás suhan át, ha elébukkannak a piros és fekete betűk. Ünnep van! Minden egyéb magyarázat felesleges. Már készül az ünnepi kalács. De némelyik sütőcég ablakai mögött, az ünnepi kalácsot hir- dető írás mellett igen jól megfér a „kétszeres kenyér kapható“ otromba sablonja. Ünnepi* kalács és kétszeres kenyér. Vájjon a Vass-sütemény fogyasztóid is fölcserélik holnap táplálékukat a derűsebb színezetű tésztával? Nem. Hisz nem az ő számukra van az ünnep és az ünnepi kalács. A Vass-kenyérevők fakó vonalai elvesznek az ünnepi tó-nusban. Budapest ünnepli az 5........-ik esztendő beköszöntését. Ez a bizakodás, a teljesülő vágyak új bimbózásának napja. Tempora mutantur! A budapesti no. iir. állam.rendőrség VI. kerületi kapitánysága, mint elsőfokú rendőri büntető bíróság, Kocsik János ügyében 1825 március 3-án megtartott tárgyaláson a következő jogerős ítéletet hozta: Kuczik János bodrogszerdahelyi születésű,19 éves, gör. kath. varmánú, nőé, vendéglős (vendéglője Szent László-út 1101) ezlítik IX. te. 7. és 14. szakaszaiba ütköző kihágás miatt, melyet azáltal követett el, hogy a bort vízzel hamisab I tattá és az így hamisított bort forga lomba hozta, a kbtk. 21. és 29. szakaszai alkalmazásával 7 napi elzárást , helyettesítő 700.000 korona mint fő- és még 700.000 korona mellékbüntetésre, ennek behajthatatlansága esetén további 7 napi elzárásra ítéli. Kötelezi a terheltet 1.810.000 korona eljárási költség megtérítésére. Továbbá elrendeli az ítélet kivonatának a terhelt költségére a „Szózat“ és a „Vendéglős“ c. lapokban való közzétételét és szaknézési engedélyének elvonása iránt a székesfővárosi pénzügyigazgatóság megkeresését. Kint.. vitéz Dr. Sándor Imre r. kapbány, r. büntetőbbé Dr. Fráter Kálmán | jegyzőkönyvvezető * \