A MTA TÁRSADALMI-TÖRTÉNETI TUDOMÁNYOK OSZTÁLYÁNAK KÖZLEMÉNYEI, 2. kötet (1952)

1. szám - TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK - I. Tóth Zoltán: A Szemere-kormány nemzetiségi politikája (1849)

A SZEMERE-KORMÁNY NEMZETISÉGI POLITIKÁJA 77 amelynek folyamán territoriális engedményeket ajánlott fel a nemzetiségek közül a szerbeknek és a románoknak azzal a feltétellel, hogy a mögöttük fekvő anyaországok föderációra lépnek Magyarországgal. Ezek a tárgyalások március óta fordultak komolyra és május 18-án egy félhivatalos egyezményre is vezettek.16 Mindezeket azonban sem Kossuth, sem a Szemere-kormány nem fogadták el és szigorúan ragaszkodtak a területi egység sértetlenségéhez és a külön nemzetiségek léte tagadásához. Dembinski, aki januárban Teleki közvetítésével jött Magyarországba, hogy felajánlja kardját a szabadság ügyének, régi híve volt a szláv-magyar összefogásnak. Még a prágai szláv kongresszus idején javasolta, hogy az ülésezések tartama alatt egy bizottság keresse fel a horvátokat és a többi magyarországi szlávokat, és ajánlja fel nekik a szláv népek érdekében a magyarokkal való békés megegyezést. Ugyanennek a bizottságnak feladata lett volna azután Pestet is felkeresni, hogy a kormányt a szükséges engedményekre rávegye.17 Ezt a tervet Prágában Windischgrätz bombái temették el. Miután Párizsban Teleki végleg meggyőzte a magyar ügy igazságosságáról és arról, hogy a m­agyar-szláv ellen­tétek fő okozója a bécsi ármányos politika, Dembinski azzal az elhatározással jött el Magyarországra, hogy mindent el fog követni a kiegyenlítés érdekében. Nem sokat tudunk róla, hogy mennyire teljesítette Dembinski ezt az elhatá­rozását.18 Egy újabban felszínre került érdekes levele, melyet Kossuthhoz még április első felében intézett — a levél fogalmazványa Debrecenből áprilisban a nap megjelölése nélkül kelt és a Honvédelmi Bizottmány elnökéhez van címezve — fenti fogadalmának szellemében felszólítja, hogy hozza létre a magyarok és szláv népek szövetségét. Bár nem kételkedik benne, hogy a magyarok saját erejükből is előbb-utóbb megverik az osztrákokat, de ez hallatlan áldozatokat követel, míg ha a szláv népek 80 milliós családjával fog össze, amire most lehető­sége van és kezdeményezésétől függ, a siker most is, a jövőben is biztosítva van. A kiegyenlítés adott eszközei a jelenlevő lengyelek. A levél nem tartalmaz konkrét politikai programmot, ellenben felajánlja, hogy Kossuth kívánságára felkeresi őt és megbeszélésük alapján hajlandó akcióba kezdeni.19 Ez a kezdeményezés kétségtelenül összefüggésben van a Czartoryski-emigrációnak már hosszabb ideje folytatott politikájával, mely elsősorban a délszlávok és a magyarok kibékítésére törekedett a lengyel nép felszabadítása érdekében. Ez a levél akkor kelt, amikor a nemzetiségekkel való kiegyezés kérdése élesen előtérbe került Debrecenben. Ez mindenekelőtt a románokkal való ki­békülésre vonatkozott. Ugyanakkor a szerbekkel való kibékülés kérdése hát­ 18 I. Ghica : Amintiri din pribegia dupá 1848. Bucuresci 1889. 396—402. 17 Ld. a 7. sz. jegyzetet. 18 Baleescuval szoros kapcsolatot tartott fenn. I. Ghica : i. m. 330, 332, 343. A párizsi »La Pologne« (1849. 122.) szerint Bem és Dembinski »avaient pris l'engagement solennel de faire cesser dans ce pays [la Hongrie] l'inégalité politique des races.« Ld. még P. P. Panaitcscu : Emigrufia polona §i revoluçiu Romdnilor delà 1848. Bucurcfti 1929. 119. 19 OL Dembinski iratok III. к. 59. sz.

Next