A MTA TÁRSADALMI-TÖRTÉNETI TUDOMÁNYOK OSZTÁLYÁNAK KÖZLEMÉNYEI, 3. kötet (1953)
3-4. szám - AKADÉMIAI NAGYGYŰLÉS 1953. A TÁRSADALMI-TÖRTÉNETI TUDOMÁNYOK OSZTÁLYÁNAK ELŐADÁSAI - Fogarasi Béla akadémikus: A tudomány törvényei Sztálin »A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban« című művének megvilágításában
HOZZÁSZÓLÁSOK Hogy e felfogások tarthatatlanok, azt majdnem magától értetődőnek lehet mondani, viszont nagyon bonyolult kérdés, hogy konkréten hol hibásak az érvelések. Einsteinnek már nagyon régen az a felfogása, hogy a kvantumelmélet sikerei ellenére nem fogadható el, mint végleges elmélet, éppen a kauzalitás kérdése miatt. E kérdés felett a vita a kvantumelmélet megalapozása óta folyik, időnként intenzívebben, közben lecsillapodott, azután újra kitört. Jelen pillanatban a Szovjetunióban nagyon éles vita folyik e kérdések körül és az az érdekes, hogy részben függetlenül ettől a vitától, a nyugati országokban is újra megindult a heves vita. Itt nem akarok a vitáról részletesen beszámolni, viszont röviden összefoglalom a saját álláspontomat, amely mindenképpen megegyezik a szovjet tudósok által képviselt azon állásponttal, hogy elfogadhatatlannak tartom az idealista felfogásokat. A szovjet tudósok által felvetett filozófiai kérdésekkel teljes mértékben egyetértek. Csak a fizikai kutatások bizonyos részletkérdéseiben nem egyezik az álláspontom pontosan a többi álláspontok egyikével sem, viszont egyelőre egységes álláspont még nem alakult ki sem a Szovjetunióban, sem nyugaton. A főkérdések egyike— melyben szintén még nem sikerült egységes álláspontra jutni — az, hogy át lehet-e venni a kvantumelmélet matematikai formalizmusát változtatott interpretációval, vagy a kvantumelmélet matematikai formalizmusát sem ismerjük el teljesen kielégítőnek és az interpretáció változtatása a matematikai apparátus változtatását is követeli. Én a második álláspontot képviselem. Ezeket a kérdéseket részletesen tárgyaltam a Központi Előadó Iroda előtt, továbbá két, az Acta Physicában megjelent cikkemben. Több alkalommal Fogarasi elvtárssal megvitattam a kérdést. A nehézségek egyike szerintem azoknak a kísérleteknek az értelmezése, amelyek a fénynek korpuszkuláris tulajdonságot tulajdonítanak, azokkal a kísérletekkel szemben, amelyek a fény hullámtulajdonságát mutatják ki. Hasonló nehézségek lépnek fel az elektronok és más részecskékre vonatkozó kísérleti eredmények tárgyalásánál. Véleményem szerint a fény sebességének kérdése : vájjon létezik-e hatás, amely a fénysebességnél nagyobb sebességgel terjed, szintén olyan kérdés, mely e nehézségekkel összefüggésben áll. Röviden összefoglalva azt lehet mondani, hogy első benyomásra a kísérletek, pl. fotonokkal végzett kísérletek egymással ellentmondásban állóknak látszanak. Az idealista felfogás ahelyett, hogy próbálta volna ezt az ellentmondást materialista módon magyarázni, kanonizálta az ellentmondást és azt következtette, hogy a természetben illogikus dolgok történnek, vagyis a kauzalitás elve agyrém. Továbbá az ortodox felfogás dogmatizálta azt a tényt, hogy észlelő nélkül nem lehet észlelni és ebből azt következtette, hogy az észlelő teremti a tényeket. Véleményem szerint a helyes álláspont az lett volna, ha megállapítjuk, hogy a jelen elmélet hiányos, minthogy nem képes a kísérletek összességét konzekvens módon értelmezni. Minthogy az elmélet a tüneményeknek egy részét jól magyarázza, azért biztosak lehetünk, hogy az elméletnek helyes oldalai is vannak,, viszont ezeket ki kell egészítenünk, mégpedig úgy, hogy ne maradjanak rejtélyek, hogy minden jelenség kielégítő magyarázatot nyerjen. Ez ellen a felfogás ellen az ortodox fizikusok egy circulus viciózus segítségével védekeznek. Először is megállapítják : a tények olyan külön-