A MTA TÁRSADALMI-TÖRTÉNETI TUDOMÁNYOK OSZTÁLYÁNAK KÖZLEMÉNYEI, 3. kötet (1953)

3-4. szám - AKADÉMIAI NAGYGYŰLÉS 1953. A TÁRSADALMI-TÖRTÉNETI TUDOMÁNYOK OSZTÁLYÁNAK ELŐADÁSAI - Fogarasi Béla akadémikus: A tudomány törvényei Sztálin »A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban« című művének megvilágításában

HOZZÁSZÓLÁSOK Hogy e felfogások tarthatatlanok, azt majdnem magától értetődőnek lehet mondani, viszont nagyon bonyolult kérdés, hogy konkréten hol hibásak az érvelések. Einstein­nek már nagyon régen az a felfogása, hogy a kvantum­elmélet sikerei ellenére nem fogadható el, mint végleges elmélet, éppen a kauza­litás kérdése miatt. E kérdés felett a vita a kvantumelmélet megalapozása óta folyik, időn­ként intenzívebben, közben lecsillapodott, azután újra kitört. Jelen pillanatban a Szovjetunióban nagyon éles vita folyik e kérdések körül és az az érdekes, hogy részben függetlenül ettől a vitától, a nyugati országokban is újra megindult a heves vita. Itt nem akarok a vitáról részletesen beszámolni, viszont röviden össze­foglalom a saját álláspontomat, amely mindenképpen megegyezik a szovjet tudósok által képviselt azon állásponttal, hogy elfogadhatatlannak tartom az idealista felfogásokat. A szovjet tudósok által felvetett filozófiai kérdésekkel teljes mértékben egyetértek. Csak a fizikai kutatások bizonyos részletkérdéseiben nem egyezik az álláspontom pontosan a többi álláspontok egyikével sem, viszont egyelőre egységes álláspont még nem alakult ki sem a Szovjetunióban, sem nyugaton. A főkérdések egyike­­— melyben szintén még nem sikerült egy­séges álláspontra jutni — az, hogy át lehet-e venni a kvantumelmélet mate­matikai formalizmusát változtatott interpretációval, vagy a kvantum­elmélet matematikai formalizmusát sem ismerjük el teljesen kielégítőnek és az interpretáció változtatása a matematikai apparátus változtatását is követeli. Én a második álláspontot képviselem. Ezeket a kérdéseket részletesen tárgyaltam a Központi Előadó Iroda előtt, továbbá két, az Acta Physicában megjelent cikkemben. Több alkalommal Fogarasi elvtárssal megvitattam a kérdést. A nehézségek egyike szerintem azok­nak a kísérleteknek az értelmezése, amelyek a fénynek korpuszkuláris tulaj­donságot tulajdonítanak, azokkal a kísérletekkel szemben, amelyek a fény hullámtulajdonságát mutatják ki. Hasonló nehézségek lépnek fel az elektronok és más részecskékre vonatkozó kísérleti eredmények tárgyalásánál. Véleményem szerint a fény sebességének kérdése : vájjon létezik-e hatás, amely a fénysebességnél nagyobb sebességgel terjed, szintén olyan kérdés, mely e nehézségekkel összefüggésben áll. Röviden összefoglalva azt lehet mondani, hogy első benyomásra a kísérletek, pl. fotonokkal végzett kísérletek egymással ellentmondásban állóknak látszanak. Az idealista felfogás ahelyett, hogy próbálta volna ezt az ellentmondást materialista módon magyarázni, kanonizálta az ellentmondást és azt következtette, hogy a természetben illogikus dolgok történnek, vagyis a kauzalitás elve agyrém. Továbbá az ortodox fel­fogás dogmatizálta azt a tényt, hogy észlelő nélkül nem lehet észlelni és ebből azt következtette, hogy az észlelő teremti a tényeket. Véleményem szerint a helyes álláspont az lett volna, ha megállapítjuk, hogy a jelen elmélet hiányos, minthogy nem képes a kísérletek összességét kon­zekvens módon értelmezni. Minthogy az elmélet a tüneményeknek egy részét jól magyarázza, azért biztosak lehetünk, hogy az elméletnek helyes oldalai is vannak,, viszont ezeket ki kell egészítenünk, mégpedig úgy, hogy ne marad­janak rejtélyek, hogy minden jelenség kielégítő magyarázatot nyerjen. Ez ellen a felfogás ellen az ortodox fizikusok egy circulus viciózus segítségével védekeznek. Először is m­egállapítják : a tények olyan külön-

Next