A MTA FILOZÓFIAI ÉS TÖRTÉNETTUDOMÁNYOK OSZTÁLYÁNAK KÖZLEMÉNYEI, 17. kötet (1968-1969)

3. szám - Siklós András: Az Osztrák—Magyar Monarchia felbomlása és a magyar októberi forradalom

AZ OSZTRÁK-MAGYAR MONARCHIA HADSEREGÉNEK FELBOMLÁSA 319 A szövetségi állam proklamálásához fűzött remények, a kiáltvány kia­dásával követett célok egyike sem valósult meg. A monarchia átszervezésének bejelentése az antantot és Wilsont már semmilyen irányban sem befolyásolta. A nemzetiségek a kiáltványt mint felemás, elfogadhatatlan javaslatot egyön­tetűen elutasították. Az október 16-i átszervezési kísérlet, mely Ausztriában az önrendelkezés elvére hivatkozva a német, Magyarországon a történelmi ha­tárok sérthetetlenségét hangoztatva a magyar nacionalizmus szellemében pró­bált megoldást keresni, az adott helyzetben irreális volt, a cseh és délszláv pár­tokat felháborította, megnyugvás helyett inkább a nemzeti ellentétek kiéle­zését eredményezte. A kiáltvány, amennyiben az események menetét még egyáltalában be­folyásolni tudta, egyrészt meggyorsította — bár ez nem állt szándékában — a felbomlás folyamatát, márészt hozzájárult ahhoz, hogy e folyamat különösebb ellenállás nélkül, viszonylag békés úton jusson el a végkifejléshez. A központi hatalmak október 4-i békekérésére az antant végleges vála­szát csak hosszas huzavona után közölte. Miután a szövetségesek 1918 őszén még a háború elhiízódásával számoltak, a béke és fegyverszünet hirtelen fel­ajánlásában megtévesztő manővert láttak, és azt ennek megfelelően gyanak­vással fogadták. Eltérőek voltak nagyhatalmi törekvéseik, ebből fakadóan hadi­céljaik, a jövőt illető elképzeléseik is. Jó ideig tartott, míg a különböző irány­zatok közös nevezőre jutottak és eldöntötték: tárgyaljanak-e egyáltalában a központi hatalmakkal és ha igen, milyen feltételek mellett. A legyőzött or­szágokban forradalmi helyzet alakult ki. A forradalmi helyzetre, a „bolseviz­mus veszélyére" való hivatkozás, annak hangoztatása, hogy a forradalom át­terjedhet a győztes országokra is, a mielőbbi békét és kedvező feltételeket sür­gető német és osztrák diplomaták érvelésében jelentős helyet foglalt el, és az antant vezető köreinél is megfontolás tárgyát képezte. E szempontot, neveze­tesen azt, hogy Németországot a forradalomtól megmentsék, hogy az ellen­forradalmi erőknek támogatást nyújtsanak, a Párizsban ülésező Legfelsőbb Haditanács a német fegyverszüneti feltételek kidolgozásakor és végleges meg­fogalmazásakor figyelembe is vette. Az azonban, hogy a felbomlóban és szét­hullóban levő monarchia, a „bolsevizmus" ellenében gátat jelenthetne vagy a későbbiek során az ellensúly szerepét játszhatná Németországgal szemben, nem hatott meggyőzően. E célok elérését a győztes hatalmak 1918 őszén már nem a monarchia fennmaradásától, hanem számolva a reális helyzettel, inkább a reménytelen helyzetben levő Habsburg-birodalom felszámolásától, az annak helyén kialakuló és az antanttal szövetséges új államoktól várták. Azt, hogy 1918 októberére a szövetségesek vezetőinél e felfogás vált ural­kodóvá, Wilsonnak a monarchia békeajánlatára adott válasza is tükrözte. Wilson válasza, mely nagysokára, október 18-án készült el, és svéd közvetítés­sel október 21-én jutott el Bécsbe, a monarchia uralkodó köreire nézve lesúlytó volt. Wilson 14 pontja a monarchia egysége alapján állt és a nemzetiségi kér­MTA II. Oszt. Közi. 17. 1969

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék