A MTA FILOZÓFIAI ÉS TÖRTÉNETTUDOMÁNYOK OSZTÁLYÁNAK KÖZLEMÉNYEI, 17. kötet (1968-1969)
3. szám - Siklós András: Az Osztrák—Magyar Monarchia felbomlása és a magyar októberi forradalom
320 SIKLÓS ANDRÁS dész valamiféle autonómia alapján vélte megoldhatónak. Az október 18-án kelt válasz viszont azt közölte, hogy e korábbi álláspont már nem tartható fenn, miután az Egyesült Államok kormánya időközben a csehszlovák nemzeti tanácsot hadviselő kormánynak ismerte el, és a jugoszlávok nemzeti szabadságtörekvéseinek jogosságát is a legmesszebbmenően magáévá tette. Az amerikai válaszjegyzék világosan leszögezte, hogy az elnök „nincs már abban a helyzetben, hogy a népek puszta autonómiáját ismerje el a béke alapjának". Az Egyesült Államok jegyzékével az október 22-én tartott koronatanács foglalkozott. A koronatanács Wilson válaszából — bár az félreérthetetlenül a 14 pont revízióját jelentette be — kedvező vonásokat is vélt kiolvasni. Burián István, a közös külügyminiszter a jegyzék utolsó bekezdését úgy értelmezte, hogy az a monarchia létét nem tagadja, és tulajdonképpen közvetlen tárgyalásokat javasol a csehekkel és a délszlávokkal való megegyezés érdekében. Október 25-én a liberális irányzatot képviselő Karl Lammasch vezetésével Ausztriában új kormány alakult. A közös külügyminisztérium vezetését egyidejűleg Andrássy Gyula vette át. Abból a meggondolásból kiindulva, hogy a németekkel való szakítás és egy különbéke-ajánlat az antanttal folytatódó további tárgyalásokhoz kedvezőbb helyzetet teremt, IV. Károly október 26-án levelet intézett Vilmos császárhoz, melyben erre irányuló szándékát, a szövetség felbontását bejelentette. Andrássy egy nappal később megszövegezett válaszjegyzéke Wilson újabb feltételeit fenntartás nélkül elfogadta, különbéketárgyalások megindítását, a fegyverszünet azonnali megkötését kérte. Az olaszországi fronton október 24-én megindult az antant régóta előkészített offenzívája. Alig néhány nappal a támadás megindulása után a monarchia hadserege a teljes felbomlás képét mutatta. Az aggasztó helyzetre való tekintettel Andrássy október 29-én, a fegyverszünet azonnali megkötése érdekében, ifjabb jegyzéket küldött Lansing amerikai külügyminiszterhez. A vezérkar ugyanezen a napon — nem várva be a diplomáciai akció nehezen kibontakozó eredményét — parlamentereket menesztett az olaszokhoz a fegyverszüneti feltételek kieszközlése és átvétele céljából. A Párizsban ülésező Legfelsőbb Haditanács ez utóbbi kérésről tudomást szerezve azonnal intézkedett. Nyilvánvaló volt ugyanis, hogy a monarchiával kötendő külön fegyverszünet előnyös helyzetet teremt a még tárgyalás alatt álló német fegyverszünetet illetően. A Haditanács ezért a monarchiával kötendő fegyverszünet feltételeit már október 31-i ülésén hivatalosan is jóváhagyta, és azokat még aznap az olaszországi haderők főparancsnokához, Diaz tábornokhoz továbbította. A fegyverszünetet a szembenálló felek megbízottai az olasz fronton Páduában november 3-án írták alá, a hadműveletek beszüntetésére azonban csak november 4-én — 24 órával a szerződés aláírása után — került sor. MTA II. Oszt. Közi. 17. 1969