A MTA FILOZÓFIAI ÉS TÖRTÉNETTUDOMÁNYOK OSZTÁLYÁNAK KÖZLEMÉNYEI, 17. kötet (1968-1969)

3. szám - Siklós András: Az Osztrák—Magyar Monarchia felbomlása és a magyar októberi forradalom

SIKLÓS ANDRÁS pár-Ukrajna, Bukovina északi része) önálló ukrán államot próbált kialakítani. Miután a császári kormány a lengyelek és ukránok viszályában, az ukrán kép­viselők ismételt sürgetése ellenére sem mert állást foglalni, ukrán csapatok no­vember 1-én megszállták Lemberget, és Stanislau székhellyel, Petrusevic volt reichsratbeli képviselő vezetésével ukrán kormányt hoztak létre. Az ukránok követelései Bukovinában, a Bukovina déli részén élő románok, illetve az ezek nevében fellépő Román Nemzeti Tanács elgondolásaiba ütköztek. A Csernovitzbe október 27-re összehívott román nemzetgyűlés (tagjai: biro­dalmi és tartományi képviselők, román városok és községek polgármesterei, elöljárói, közéleti személyiségek) Bukovina területi sérthetetlenségét hangoz­tatta, és állást foglalt amellett, hogy Bukovina és a románok által lakott terü­letek független, nemzeti állammá egyesüljenek. Az Ukrán és Román Nemzeti Tanács viszályát november 11-én a román királyi csapatok Bukovinába való bevonulása döntötte el. Csehországban a végkifejtés az október 14-i tömegtüntetéssel vette kezde­tét. A tüntetést eredetileg a Cseh Nemzeti Bizottság hirdette meg azzal a céllal, hogy tiltakozzon a szén és élelmiszerek Csehországból való kiszállítása ellen. A tüntetés tervét magáévá tette a Cseh Szocialista Tanács is. A Szocialista Ta­nács a tüntetésnek új irányt adva, szociális követelésekkel és a köztársaság ki­kiáltásának jelszavával lépett fel. Célkitűzéseinek támogatására a német mun­kásokat is felhívta. Október 14-én Csehországban mindenütt leállt a munka. A városokban hatalmas tömegek vonultak fel, a munkások vörös zászlók alatt. A döntő helyen azonban, Prágában — bár a munkabeszüntetés itt is általános volt — a katonai túlerővel szemben (a Helytartótanács és a katonai parancs­nokság jó előre értesülve a készülő megmozdulásról, Prágában jelentős karha­talmat vont össze) a megmozdulás nem tudott kibontakozni. A siker elmaradása nemcsak a monarchia tervszerűen felvonuló hadere­jének (nagyrészt német, magyar és román nemzetiségű alakulatainak) meg­jelenésében rejlett. A tüntetéssel, melyre a munkások fellépése nyomta rá a maga bélyegét, szembefordultak — vezető szerepüket féltve — a polgári pár­tok is. A polgári pártok bírálták a Szocialista Tanács önálló eljárását, a követe­léseknek az összeütközés veszélyét felidéző radikalizmusát, a sovinizmus elleni állásfoglalást, mely a német munkásokhoz forduló felhívásban is kifejezésre jutott.) A forradalmi szárny elgondolásaival a Szocialista Tanács megalkuvó, nacionalista beállítottságú vezetői sem értettek egyet. Október 14-ét követően meghátráltak, engedve a több irányú nyomásnak, magukévá tették az önálló fellépést elítélő polgári álláspontot. A tömegmozgalom vezetése ilyen körülmények között október második felében egyértelműen a Nemzeti Bizottság, a burzsoázia kezébe került, mely az október 14-i megmozdulás látszólagos sikertelenségét — ügyesen — helyzeté­nek megerősítésére használta fel. A cseh burzsoázia, félve a monarchia még 2* MTA II. Oszt. Közl. 17. 1969

Next