TÁRSADALOMTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEK - Az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetének folyóirata 1986
1986 / 2. szám - Értékek és értékproblémák a szocializmusban (Nézetek, álláspontok) - Hankiss Elemér: A magyar társadalom értékrendjének felemás modernizációja
gazdaságtalannak ítélte hanem a hite szerint tudományosan megalapozott központi, állami tervracionalitásra. És itt nem egyszerűen egy lehetséges másik, hanem pontosan az ellenkező, a másikat önmaga ellentétének, ellenségének tekintő stratégia érvényesítéséről volt szó. A központi államhatalom a maga ellenőrzése alá vonta, kisajátította az anyagi és emberi erőforrások csaknem teljességét. Államosította a termelőeszközöket és vagyonokat, kipréselte a háztartásokból a rejtett tartalékokat, kisajátította az emberek munkaerejével való rendelkezés jogát. Mindent és mindenkit a terv teljesítésének szolgálatába állított. Gazdasági és politikai szankciókkal „államosította" és egyenirányította az emberek „életét", életstratégiáit, életcéljait. Monopolizálva a gazdasági tevékenységek szervezésének jogát, igyekezett lehetetlenné tenni minden más irányú gazdasági tevékenységet; gazdasági s politikai szankciókkal szigorúan egy mederbe terelte az emberek törekvéseit. Jóformán csak az államapparátus által meghatározott módon és helyen juthattak hozzá az emberek életük fenntartásához szükséges javakhoz. S hogy e mechanizmus ne ütközzék emberi-társadalmi ellenállásba, az államhatalom felszámolt minden társdalmi csoportosulást, érdekvédelmi kísérletet, függetlenedési lehetőséget. Atomizálta és proletarizálta a társadalmat. A minél erőteljesebb felhalmozás érdekében tisztára söpörte azokat a bizonyos padlásokat, és tisztára, üresre próbálta söpörni az emberi tudatokat. Ez utóbbi érdekében elvágta a történeti folyamatosság szálait, minden eszközzel igyekezett hitelét rontani mindenféle más alternatívának, elsősorban épp a Max Weber által leírt polgári fejlődési útnak, és intenzív propagandát fejtett ki annak érdekében, hogy a tervracionalitás alternatíváját és saját központi irányító monopóliumát mint egyedül lehetséges és célravezető stratégiát igazolja, legitimálja. Szembekerült a központi tervracionalitás a weberi célracionalitással egy másik területen is. Weber, mint ismeretes, a hagyományos középkori-későközépkori gazdálkodással állítja szembe a kialakulófélben levő kapitalista gazdaságot, és a leglényegesebb különbséget abban látja, hogy míg a tradicionális gazdaság háztartásszerű, önellátó, közvetlen szükségletkielégítésre termelő gazdaság, a kapitalista gazdaság piacra termelő árugazdaság, amelynél nem a szükségletkielégítés, hanem a haszonszerzés és az expanzió, a bővített újratermelés a cél, és ezért a rentabilitás, a versenyképesség válik a racionális cselekvés legfőbb normájává. A szocialista országok azzal, hogy a tervracionalitás mellett fölöslegesnek, sőt zavaró tényezőnek ítélték az áru- és pénzgazdálkodás, illetve a piaci gazdálkodás mechanizmusait, és másfelől azzal, hogy alapvető elveikhez híven minden körülmények között, árra, költségvetésre való tekintet nélkül ki akarták elégíteni a lakosság alapvető szükségleteit, mindezzel a weberi értelemben egy „de-modernizációs" folyamatot indítottak el, és fokozatosan felszámolták azokat a weberi értelemben vett modern gazdasági és társadalmi mechanizmusokat és struktúrákat, amelyek a 19-20. század folyamán, a második világháború előtt, bizonyos fokig ezekben az országokban is kialakulhattak. E két, egymástól gyökeresen eltérő modernizációs stratégia természetszerűleg más és más embermodellt, emberi magatartást követelt, és ez az eltérő igény és kontextus rányomta a maga bélyegét az emberek értéktudatára is. 1979-ben és 1980-ban lefolytatott országos értékszociológiai vizsgálatunkból és ennek az amerikai vizsgálatok eredményeivel való összevetéséből az derült ki, hogy az amerikai társadalom preferenciatengelyeit elsősorban a célratörő, pragmatikus cselekvés értékei és az önálló, autonóm emberi személyiség értékei húz-