Tér és forma, 1929 (2. évfolyam)
II. évfolyam, 10. szám - Epilógus a fedettuszoda-pályázathoz
Hajós Alfréd: A margitszigeti fedett uszoda I. díjas terve A fedett uszoda kérdését az egész társadalom nemzeti ügynek érezte. A magyar úszósport már évtizedek óta vezető szerepet játszik világviszonylatban is s a legutolsó években valóságos reneszánszát éli, hogy hatalmasabb legyen, mint valaha is volt. A magyar úszósport a magyar igazságért vívott hatalmas küzdelem egyik fejezete! Persze, bizonyos körök, amelyek a legtermészetesebbnek tartják egyéni szórakozásuknak, a lósportnak legmesszebbmenő állami támogatását, az úszósport esetében „megalomanikus költekezésről és pazarlásról" szeretnek beszélni! A közvélemény zöme és súlya azonban nem a lóversenypályákon található, hanem elismeréssel adózik annak az energiának, amely a fedett uszoda ügyét előbbre viszi. S így csak természetes az, hogy a magyar úszósport első igazi otthonának tervei nagy közérdeklődés közben léptek a nagy nyilvánosság elé, csak természetes, hogy építészeink legjobbjai álltak a porondra, hogy a legjobb uszodát teremtsék meg. Hiszen klímánk mellett az év igen nagy, nagyobb részében úszóink csak ilyen fedett uszodában készülhetnek fel a nagy nemzeti párviadalokra, s ez esetben több joggal beszélhetni klimatológiáról, mint egyes pályázatok döntésénél, amikor a modern megoldásokat szokás a frázissal elgáncsolni! S minden magyar embernek a szégyenpírt kergeti az arcába az, hogy úszóinknak külföldre kell utaznia, ha télen trenírozni akarnak! A magyar építészgárda megtette a magáét s a kitűnő tervek egész sorozatát állította a fedettuszoda-ügy rendelkezésére. Hogy ezen véleményünk nem szubjektív, avagy kari vélemény, azt mi sem bizonyítja szebben, mint gróf Klebelsberg Kunó miniszter azon elhatározása, hogy a megvételek számát megduplázta s így 9 terv volt jutalmazható! Hajós Alfréd tervével megnyerte az első díjat, mert az egyrészt a célnak nagyon is megfelel, másrészt megjelenésében megnyerő, a megjelenése a kitűzött célnak igaz és ép ezért artisztikus kifejezője, sokkal inkább az, mintha felületeteit, ki tudja, honnan hozott s csak az épületszobrász-céh örömét képező cicomák díszítenék. Biztosak vagyunk abban is, hogy ez a terv megvalósulásában is épígy ki fog elégíteni, mint az előttünk álló vázlatokban! Mégis szabadjon végezetül két megjegyzést fűzni a pályázathoz! Az egyik szigorúan a margitszigeti fedett uszodára vonatkozik. Megmondottuk, hogy elismeréssel vagyunk a terv iránt s annak szerzőjétől a kivitelnél hasonlót remélhetünk. Bizonyos, hogy a nagyobb léptékű, alaposabb kidolgozás a terv nagyszámú, ma talán meg sem becsült gyakorlati előnyeit meg fogja sokszorozni. Azonban ezenkívül még valamit kívánnánk: azt, hogy az épület építőművészi megvalósulása a vázlatot is túlhaladja. Kevés építészt éri az a szerencse, hogy feladatának realizálására olyan kivételesen szép helyet kapjon, mint Hajós Alfréd! Van-e még egy ilyen szerencsés környezet fővárosunkban? Szinte kételkedni szeretnénk ebben! Százados platánok, költők megénekelte tölgyek hajolnak majd az épület felé, pázsit zöldje sugárzik reá, virágok mosolyognak felé — s az emberi élet színes derűje patakzik el mellette! Ez az épület nem a nagyváros sivár vakolatrengetegébe illeszkedik majd, hanem az életbe. S ép ezért nem szabad, hogy ez az épület súlyos, nehéz kőhalmaznak, betonkolosszusnak, vakolattömegnek lássék, ennek az épületnek a természeténél fogva nagy tömegeit úgy EPILÓZITS A FEDETTUSZODA-PÁLYAZATHOZ 379