Tér és forma, 1929 (2. évfolyam)

II. évfolyam, 10. szám - Epilógus a fedettuszoda-pályázathoz

Hajós Alfréd: A margitszigeti fedettuszoda I. díjas terve EPILÓ&ITS A FEDETTUSZODA-PÁLIAZATHOZ A fedett uszoda kérdését az egész társa­dalom nemzeti ügynek érezte. A ma­gyar úszósport már évtizedek óta vezetőszerepet játszik világviszonylat­ban is s a legutolsó években valóságos reneszán­szát éli, hogy hatalmasabb legyen, mint valaha is volt. A magyar úszósport a magyar igazsá­gért vívott hatalmas küzdelem egyik fejezete! Persze, bizonyos körök, amelyek a legtermé­szetesebbnek tartják egyéni szórakozásuknak, a lósportnak legmesszebbmenő állami támogatá­sát, az úszósport esetében „megalomanikus köl­tekezésről és pazarlásról" szeretnek beszélni! A közvélemény zöme és súlya azonban nem a lóversenypályákon található, hanem elismerés­sel adózik annak az energiának, amely a fedett uszoda ügyét előbbre viszi. S így csak természetes az, hogy a magyar úszósport első igazi otthonának tervei nagy köz­érdeklődés közben léptek a nagy nyilvánosság elé, csak természetes, hogy építészeink legjobb­jai álltak a porondra, hogy a legjobb uszodát teremtsék meg. Hiszen klímánk mellett az év igen nagy, nagyobb részében úszóink csak ilyen fedett uszodában készülhetnek fel a nagy nem­zeti párviadalokra, s ez esetben több joggal be­szélhetni klimatológiáról, mint egyes pályázatok döntésénél, amikor a modern megoldásokat szo­kás a frázissal elgáncsolni! S minden magyar embernek a szégyenpírt kergeti az arcába az, hogy úszóinknak külföldre kell utaznia, ha télen trenírozni akarnak! A magyar építészgárda megtette a magáét s a kitűnő tervek egész so­rozatát állította a fedettuszoda-ügy rendelke­zésére. Hogy ezen véleményünk nem szubjektív, avagy kari vélemény, azt mi sem bizonyítja szebben, mint gróf Klebelsberg Kunó miniszter azon elhatározása, hogy a megvételek számát megduplázta s így 9 terv volt jutalmazható! Hajós Alfréd tervével megnyerte az első dí­jat, mert az egyrészt a célnak nagyon is meg­felel, másrészt megjelenésében megnyerő, a meg­jelenése a kitűzött célnak igaz és ép ezért artisz­tikus kifejezője, sokkal inkább az, mintha felüle­leteit, ki tudja, honnan hozott s csak az épület­szobrász-céh örömét képező cicomák díszítenék. Biztosak vagyunk abban is, hogy ez a terv meg­valósulásában is épígy ki fog elégíteni, mint az előttünk álló vázlatokban! Mégis szabadjon vé­gezetül két megjegyzést fűzni a pályázathoz! Az egyik szigorúan a margitszigeti fedett uszodára vonatkozik. Megmondottuk, hogy el­ismeréssel vagyunk a terv iránt s annak szerző­jétől a kivitelnél hasonlót remélhetünk. Bizo­nyos, hogy a nagyobb léptékű, alaposabb kidol­gozás a terv nagyszámú, ma talán meg sem be­csült gyakorlati előnyeit meg fogja sokszorozni. Azonban ezenkívül még valamit kívánnánk: azt, hogy az épület építőművészi megvalósulása a vázlatot is túlhaladja. Kevés építészt éri az a szerencse, hogy feladatának realizálására olyan kivételesen szép helyet kapjon, mint Hajós Alfréd! Van-e még egy ilyen szerencsés környe­zet fővárosunkban? Szinte kételkedni szeret­nénk ebben! Százados platánok, költők megéne­kelte tölgyek hajolnak majd az épület felé, pá­zsit zöldje sugárzik reá, virágok mosolyognak felé — s az emberi élet színes derűje patakzik el mellette! Ez az épület nem a nagyváros sivár vakolatrengetegébe illeszkedik majd, hanem az életbe. S ép ezért nem szabad, hogy ez az épü­let súlyos, nehéz kőhalmaznak, betonkolosszus­nak, vakolattömegnek lássék, ennek az épület­nek a természeténél fogva nagy tömegeit úgy 379

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék