Tér és forma, 1930 (3. évfolyam)
III. évfolyam, 5. szám - Dr. B. V.: Templomépítés Magyarországon
tók, bár ezt is hallottuk, sőt „szakértő" bírálóktól! Ezek a mai lélekből fakadt templomok a valóságban felépítve még benyomásteljesebbek, mint a rajztábla papírján! Végül pedig a legnagyobb tévedés azt hinni, hogy ezek a templomok, amelyek korunk építészeti gondolataiból fakadtak, költségesebbek, mint a történelem mindenfajta maradványainak utánzataival telefüggesztett Isten-házak! Mindenekelőtt ezek a mai gondolkodású építészek nem akarnak vagyonokat elkölteni gipsz- és műkőszobrászdíszekre, amelyek drágák és mulandók. Nagy egyszerűségre törekszenek s a tömegek játékával, a tér formamivoltával, a fény áradásával igyekszenek a vallásos hangulatú környezetet megteremteni. Legfeljebb, ha itt-ott különösen kiemelkedő pontokon alkalmaznak szobrászati, festői műveket, de ekkor igazi művészi alkotásokat s nem ipari „díszítményeket". S vájjon nem helyesebb-e, ha ezek helyett, ezek költségének egy hányadáért valóban művészi munkák állíttatnak fel? Vájjon a hitéletet a cirádák és értelmetlenül másolt ékítmények fokozzák-e inkább, avagy a mély lelki elgondolkodásból született igazi művészi munkák: egy festmény, egy dombormű, egy szobor, néhány mély színekben izzó üvegfestmény? Azt hiszem, annak számára, aki a kérdést így felteszi, a válasz nem lehet kétséges. De fel kell tenni a kérdést! Az építészetben sem szabad megnyugodni a megszokott sablonban, hanem fel kell tenni a lelkiismereti kérdést! Befolyások jelentkeznek, magatartások ítéltetnek meg, csak a művészetbeli rátermettség nem jön számba. A lelkes művészeti akarást, a jónak és szépnek — és ez esetben a religiózus akarását — az ügyeskedők kisded játékai távol tudják tartani e feladatoktól. Sajnos, a most alig tízéves katolikus hitközségek még nem ébredtek feladataik és felelősségük tudatára. Még nem gondolják meg azt, hogy minő egyszeri és soha többé vissza nem térő alkalom az, mikor templomukat felépítik! De ezen nem lehet csodálkozni akkor, amikor néhanapján kiírt templompályázatokon a kiküldött bírálóbizottsági tagok is könnyen veszik a dolgot és nem érzik át azt a felelősséget, amely reájuk nehezedik! Viszont csodálatos és örvendetes az, hogy dacára e szomorú viszonyoknak, dacára annak, hogy a komoly munkát oly kevéssé kecsegteti a megvalósulásnak reménye, a komolyan, elgondolkozva dolgozó templomtervezőink nem fásulnak el s tervet terv után rónak papírra, legalább így akarván tanúságot tenni hitükről. Nem azért Sajnos, igen jól tudom, hogy ezek az ügy érdekében, az építészetért való lelkesedésből fogant szavak a pusztában fognak elhangzani s visszhangra alig fognak találni, mert egyszerűen nem jutnak el oda, ahol hallani kellene azokat. Igen jól tudom, hogy bár sokan, az építészeken kívül állók, laikusok ma is osztják az elmondottakról való felfogásomat, hirtelen változás nem várható! Nem számíthatni arra, hogy rövidesen azok, akik igazán építészek, az elhivatásuk és lelkességük révén építészek fognak templomokat építeni s szebb templomok fognak épülni! Sajnos, az építész kiválasztásánál, sem a megrendelők — a hitközségek, amelyeknek adófilléreiből épül fel a templom — kívánságai, sem a művészet — a hit gyermekének —szempontjai nem jönnek számba. Rendesen a vallásosságtól igen távol álló szempontok a döntők! Bizonyos távoli, a hittel semmiképpen sem összetartozó viszonylatok vetik el a kockát. Rimanóczy Gyula: Négy evangélista temploma