Tér és forma, 1930 (3. évfolyam)
III. évfolyam, 11. szám - B. V.: Excelsior autókiszolgáló állomás a Fehérvári úton
nácon a futó kliensek kiszolgálása, és ez egyemeletes épület mögött a garázs és műhelycsarnok, amely egyelőre még nem épült fel. Az elkészült rész alaptömegét Lauber az elképzelhető legegyszerűbb formába hozta: egy sima, egyszerű, nagy ablakokkal áttört tömbbe építette bele a szükséges helyiségeket. Egy egyszerű üzemi épületet tervezett meg, minden felesleges dísz nélkül, pld. pneumatikokkal játszadozó pufók angyalkák virtuóz reliefjét sem alkalmazta, mint azt oly sokszor és annyi ízléssel teszik hozzá nemértő „tervezők" és még többször követelik az „üzletember" építtetők, akik „ismerik a közönség ízlését!" . Ezzel a tömbbel a feladat első részét a tervező megoldotta, ezután kellett a második feladatra gondolni, arra, hogy az épület az Excelsior-üzem mementója legyen. Itt kezdett a tervezőben a művész, nevezetesen a modern művész jelentkezni: az a művész, aki ismeri a mai anyagok dekoratív lehetőségeit és értékeit, a tömbszerűen koncipiált törzsépületbe belevágott, beleillesztett egy második tömböt, amely az alaptömböt áthatja, a lépcsőház tere adta ennek lehetőségét. S ez az épülettömeg hordozójává lett egy hatalmas üveg pillérnek, amely éjszaka idején végig világít a Fehérvári úton és magához vonzza a vezetők figyelmét! A kompozíciót teljessé tette a keresztbefektetett világítópárkány vízszintese, amely megint nemcsak dekoráció, hanem az egésznek szerves része.