Tér és forma, 1930 (3. évfolyam)

III. évfolyam, 11. szám - B. V.: Excelsior autókiszolgáló állomás a Fehérvári úton

nácon a futó kliensek kiszolgálása, é­s ez egyemeletes épület mögött a garázs és mű­helycsarnok, amely egyelőre még nem épült fel. Az elkészült rész alaptömegét Lauber az elképzelhető legegyszerűbb formába hozta: egy sima, egyszerű, nagy ablakokkal áttört tömbbe építette bele a szükséges helyiségeket. Egy egyszerű üzemi épületet tervezett meg, minden felesleges dísz nélkül,­­ pld. pneuma­tikokkal játszadozó pufók angyalkák virtuóz reliefjét sem alkalmazta, mint azt oly sok­szor és annyi ízléssel teszik hozzá nemértő „tervezők" és még többször követelik az „üzletember" építtetők, akik „ismerik a kö­zönség ízlését!" . Ezzel a tömbbel a feladat első részét a tervező megoldotta, ezután kel­lett a második feladatra gondolni, arra, hogy az épület az Excelsior-üzem mementója le­gyen. Itt kezdett a tervezőben a művész, ne­vezetesen a modern művész jelentkezni: az a művész, aki ismeri a mai anyagok dekoratív lehetőségeit és értékeit, a tömbszerűen konci­piált törzsépületbe belevágott, beleillesztett egy második tömböt, amely az alaptömböt át­hatja, a lépcsőház tere adta ennek lehetősé­gét. S ez az épülettömeg hordozójává lett egy hatalmas üveg pillérnek, amely éjszaka idején végig világít a Fehérvári úton és magához vonzza a vezetők figyelmét! A kompozíciót teljessé tette a keresztbefektetett világító­párkány vízszintese, amely megint nemcsak dekoráció, hanem az egésznek szerves része.

Next