Tér és forma, 1930 (3. évfolyam)
III. évfolyam, 12. szám - –il–: Szálloda Turkuban
révén jellegzetes kifejezést. És ezt a célt el is érték. Minél több embernek közös otthont adni néhány heti üdülése idejére s ezt az otthont beleilleszteni a táji egészbe, megfelelve e táj egész karakterének: megvédeni a lakókat a nyári napfény tündöklésétől, de ugyanakkor a napra szomjasoknak napozó terraszt teremteni. A táj szinte követel egy kilátótornyot is. A hálószobákat elválasztani a közös helyiségektől. Ezek a sokszoros követelmények kitűnően fejeződnek ki az épület tömegeiben. A részletforma? Nincsen részletforma. Minden forma a nagy egésznek olyan szerves eleme, hogy elválasztani nem is lehet. Nem érezzük szükségét további formáknak, minden további forma csak utólag felragasztott díszítés lenne. Korunk különös furcsa sajátossága, hogy külön regisztráljuk afeletti örömünket, hogy az építész korszerűen épített. Az építészet nagy századaiban ezt az örömöt senki sem értette volna meg. A gótikus kor természetesnek és egyedül lehetségesnek vélte a maga formáját. Mikor lesz ez megint így? B. V. Turkuban, Finnország második legnagyobb városában — a háború előtti Abóban — épült ez a szálloda, a „Hospits Betel". Az emelkedő, igen hosszú telek magasabb belső végén már évtizedek előtt felépült egy evangélikus templom. 1926-ban pályázatot írtak ki a szállóra, kikötvén azt, hogy a megoldásnak olyannak kell lennie, hogy a templom egy egységes építészeti kompozícióba illeszkedjék bele és hozzáférhetése megfelelő városépítészeti kiképzéssel legyen biztosítva. Az első díjat Erik Bryggmann terve nyerte el. Megoldásának lényege az, hogy a templomhoz két bejáratot tervezett: az egyik a szálloda hoszszanti oldala mentén, a másik, egy az első emeleten is átvágó hatalmas kapuval a szálló kertjén keresztül. Az első feljáró végébe — de nem szimmetrikusan — egy új harangtornyot épített a templom elé, hogy az legalább némileg érvényesülhessen. Az udvari átjáró az emelkedés egy részét a kapuzat alatt küzdi le s azután két hatalmas betonból csömöszölt bástyafal köpött ér a templomterraszra, a külső pedig kettős, gyepesített lejtő által elválasztott lépcsővel jut fel. A szálloda szigorúan zárt, teljesen sima épülettömb, amelybe egyenletes ritmusban vágódnak bele az ablakok. A homlokzat síkszerűségét csak a hatalmas, merészen előrenyúló márkik és sarokszobák tömbszerű erkélyei törik át. S ugyanilyen, a végsőkig egyszerű és matematikai tömegű a harangtorony is. A szálloda földszint- Ü ZÁLLODA TIBKIBA A Erik Krotigfmaln műve Fő uccai homlokzatét boltok, a recepció helyiségei és a vendéglő, meg annak konyhája töltik ki. Az emeleteken, néhány kétágyas szobán kívül csupa egyágyas 510