Tér és forma, 1930 (3. évfolyam)

III. évfolyam, 12. szám - –il–: Szálloda Turkuban

révén jellegzetes kifejezést. És ezt a célt el is érték. Minél tö­bb embernek kö­zös otthont adni néhány heti üdülése idejére s ezt az otthont beleilleszteni a táji egészbe, megfelelve e táj egész karakterének: megvédeni a lakókat a nyá­ri napfény tündöklésétől, de ugyanakkor a napra szomjasoknak napozó ter­raszt teremteni. A táj szin­te követel egy kilátótornyot is. A hálószobákat elválasz­tani a közös helyiségektől. Ezek a sokszoros követelmények kitűnően feje­ződnek ki az épület tömegeiben. A részletforma? Nincsen részletforma. Min­den forma a nagy egésznek olyan szerves eleme, hogy elválasztani nem is lehet. Nem érezzük szükségét további formáknak, minden további forma csak utólag felragasztott díszítés lenne. Korunk különös furcsa sajátossága, hogy kü­lön regisztráljuk afeletti örömünket, hogy az építész korszerűen épített. Az építészet nagy századaiban ezt az örömöt senki sem értette vol­na meg. A gótikus kor természetesnek és egye­dül lehetségesnek vélte a maga formáját. Mikor lesz ez megint így? B. V. T­urkuban, Finnország második legna­gyobb városában — a háború előtti Abóban — épült ez a szálloda, a „Ho­spits Betel". Az emelkedő, igen hosszú telek magasabb belső végén már évtizedek előtt felépült egy evangélikus templom. 1926-ban pá­lyázatot írtak ki a szállóra, kikötvén azt, hogy a megoldásnak olyannak kell lennie, hogy a templom egy egységes építészeti kompozícióba illeszkedjék bele és hozzáférhetése megfelelő vá­rosépítészeti kiképzéssel legyen biztosítva. Az első díjat Erik Bryggmann terve nyerte el. Meg­oldásának lényege az, hogy a templomhoz két bejáratot tervezett: az egyik a szálloda hosz­szanti oldala mentén, a másik, egy az első eme­leten is átvágó hatalmas kapuval a szálló kert­jén keresztül. Az első feljáró végébe — de nem szimmetrikusan — egy új harangtornyot épített a templom elé, hogy az legalább némileg érvé­nyesülhessen. Az udvari átjáró az emelkedés egy részét a kapuzat alatt küzdi le s azután két hatalmas betonból csömöszölt bástyafal köpött ér a templomterraszra, a külső pedig kettős, gyepesített lejtő által elválasztott lépcsővel jut fel. A szálloda szigorúan zárt, teljesen sima épü­let­tömb, amelybe egyenletes ritmusban vágód­nak bele az ablakok. A homlokzat síkszerűségét csak a hatalmas, merészen előrenyúló márkik és sarokszobák tömbszerű erkélyei törik át. S ugyanilyen, a végsőkig egyszerű és matematikai tömegű a harangtorony is. A szálloda földszint- Ü ZÁLLOD­A T­IBKIBA A Erik Krotigfm­al­n műve Fő­ uccai homlokzat­­ét boltok, a recepció helyiségei és a vendéglő, meg annak konyhája töltik ki. Az emeleteken, néhány kétágyas szobán kívül csupa egyágyas 510

Next