Tér és forma, 1931 (4. évfolyam)

IV. évfolyam, 9. szám - Dr. B. V.: Bérházépítés Budapesten, A. D. 1931

E cikk írója, D. E., úgy tetszik, sajátos foga­lomzavarban szenved. Mindenekelőtt úgy látszik nem értesült arról, hogy a „boldog békeidők szemre is tetszetős bérház" építkezései az ítélni hivatottak elismerését nem érdemlik ki annyira, amennyire ő véli. De erről, mint ízléskérdésről, talán vitatkozni lehetne, viszont az, hogy a béke­beli bérházak a szociális és higiénikus követel­ményeket mily kevéssé elégítették ki, nemcsak mindenki tudja, de számokkal is bizonyítani tudjuk. Budapest lakosságának több, mint a fele­higiénikus és szociális tekintetben egyáltalán meg nem felelő lakásokban található. Egyszoba­konyhás lakásokban volt 1925-ben a lakosság­nak 50%-a elhelyezve, a szobánkénti lakások száma ezekben a lakásokban elérte a négyet. De voltak olyan egyszobás lakások is, amelyek­ben 14-en laktak, sőt a statisztika tud olyan la­kásokról is, ahol 16—20 lakót találtak. Ez tehát a békebeli lakásviszonyok higiénikus és szociális képe! Az egyszoba-konyhás lakások egyetlen szo­bája felerészben az udvaroknak csúfolt kutakra nézett, amelyek higiénikus viszonyait, szociális békéjét jól ismerjük. De ezenkívül Budapest bérházaiban találni vagy 5000 szobát, amely ud­varra, folyosóra, légudvarra és lépcsőházra­­nyí­lik. Aki tehát ezen állapotokat követendő példá­nak tartja, szemünkben egész furcsa álláspontot képvisel. Egyszerűen érthetetlen ezeket a viszo­nyokat kívánatos programnak feltüntetni. A magam részéről azt sem tudom sehogyan sem elképzelni, hogy a békebeli szociális és hi­giénikus követelményeket kielégítő dr. Spitz Gyula féle bérház lakóinak életérzését erőtelje­sen fokozza az, hogy a számukra épített bérház külsejét barokk stílusúnak nevezett ékítményei borítják. Persze őszintén meg kell vallani, hogy a kö­vetkező oldalakon felsorakoztatott bérházak valóban puritán és észszerű homlokzatai az alap­rajzhiányokból eredő károkat aligha képesek enyhíteni. Egészen bizonyos, hogy lakóik szá­mára igen áldásos volna, ha az új megjelenésű házak alaprajzilag is megfelelnének a mai higié­nikus és szociális követelményeknek. Ennek le­hetőségét az új építési szabályrendeletnek kell majd meghoznia és pedig mielőbb. Minden kése­delem s minden önző érdek által eléje állított akadály csak további hagyományosan rossz alaprajzú házak felépítését mozdítja elő. Ismét emlékeztetek arra a tényre, amelyre egy hónap előtt mutattam reá. Budapesten az elmúlt 10 év­ben 42.833 új lakás épült. Mivel ezeknek zöme 1924—1929-ig terjedő évekre esik, a normális évi termelést mintegy 2000 lakásra tehetjük. Az építési szabályrendelet reformjának késedelme tehát minden évben 2000 új, meg nem felelő lakás felépítését idézi elő, tehát évről-évre to­vábbi 2000, a békebeli higiénikus és szociális kö­vetelményeknek megfelelő lakással fog Budapest lakossága megáldatni. Mint emlékezetes, az elmúlt 10 évben Nagy-Budapesten 100.000 új lakás épült fel, anélkül, hogy ezt a hatalmas építő mozgalmat az illeté­kes hatóságok észrevették volna és megfelelő in­tézkedésekkel helyes a mai szociális és higié­nikus, a mai városépítési felfogásnak megfelelő utakra terelte volna. Kár volna az 1931. évi nép­számlálás e figyelmeztetését elfelejteni, kár vol­na ezt a hibát további 10 év újabb százezernyi meg nem felelő lakásnak építkezésével tetézni. A következőkben bemutatott házak nagy része mutatja, hogy építészeinkben igenis megvan a készség arra, hogy napjaink követelményeinek eleget tegyenek és úgy tervezzenek, ahogy azt ma megkívánjuk. Ott, ahol szabad kezük volt, a formai téren e követelményeknek kifogástalanul eleget tettek. Meg vagyok tehát győződve arról, hogy amennyiben sikerül az építési szabályren­delet reformját energikusan és konzekvensen keresztülvinni, a régi hibákat kiküszöbölni, a visszaéléseket lehetetlenné tenni, építészeink versenyezni fognak a jobbnál-jobb bérházak megtervezésében. Ma ez nem rajtuk múlik. — Videant consules, nequid respublica detrimen­tum capiat... Dr. B. V. 284

Next