Tér és forma, 1931 (4. évfolyam)
IV. évfolyam, 9. szám - Dr. B. V.: Bérházépítés Budapesten, A. D. 1931
E cikk írója, D. E., úgy tetszik, sajátos fogalomzavarban szenved. Mindenekelőtt úgy látszik nem értesült arról, hogy a „boldog békeidők szemre is tetszetős bérház" építkezései az ítélni hivatottak elismerését nem érdemlik ki annyira, amennyire ő véli. De erről, mint ízléskérdésről, talán vitatkozni lehetne, viszont az, hogy a békebeli bérházak a szociális és higiénikus követelményeket mily kevéssé elégítették ki, nemcsak mindenki tudja, de számokkal is bizonyítani tudjuk. Budapest lakosságának több, mint a felehigiénikus és szociális tekintetben egyáltalán meg nem felelő lakásokban található. Egyszobakonyhás lakásokban volt 1925-ben a lakosságnak 50%-a elhelyezve, a szobánkénti lakások száma ezekben a lakásokban elérte a négyet. De voltak olyan egyszobás lakások is, amelyekben 14-en laktak, sőt a statisztika tud olyan lakásokról is, ahol 16—20 lakót találtak. Ez tehát a békebeli lakásviszonyok higiénikus és szociális képe! Az egyszoba-konyhás lakások egyetlen szobája felerészben az udvaroknak csúfolt kutakra nézett, amelyek higiénikus viszonyait, szociális békéjét jól ismerjük. De ezenkívül Budapest bérházaiban találni vagy 5000 szobát, amely udvarra, folyosóra, légudvarra és lépcsőházranyílik. Aki tehát ezen állapotokat követendő példának tartja, szemünkben egész furcsa álláspontot képvisel. Egyszerűen érthetetlen ezeket a viszonyokat kívánatos programnak feltüntetni. A magam részéről azt sem tudom sehogyan sem elképzelni, hogy a békebeli szociális és higiénikus követelményeket kielégítő dr. Spitz Gyula féle bérház lakóinak életérzését erőteljesen fokozza az, hogy a számukra épített bérház külsejét barokk stílusúnak nevezett ékítményei borítják. Persze őszintén meg kell vallani, hogy a következő oldalakon felsorakoztatott bérházak valóban puritán és észszerű homlokzatai az alaprajzhiányokból eredő károkat aligha képesek enyhíteni. Egészen bizonyos, hogy lakóik számára igen áldásos volna, ha az új megjelenésű házak alaprajzilag is megfelelnének a mai higiénikus és szociális követelményeknek. Ennek lehetőségét az új építési szabályrendeletnek kell majd meghoznia és pedig mielőbb. Minden késedelem s minden önző érdek által eléje állított akadály csak további hagyományosan rossz alaprajzú házak felépítését mozdítja elő. Ismét emlékeztetek arra a tényre, amelyre egy hónap előtt mutattam reá. Budapesten az elmúlt 10 évben 42.833 új lakás épült. Mivel ezeknek zöme 1924—1929-ig terjedő évekre esik, a normális évi termelést mintegy 2000 lakásra tehetjük. Az építési szabályrendelet reformjának késedelme tehát minden évben 2000 új, meg nem felelő lakás felépítését idézi elő, tehát évről-évre további 2000, a békebeli higiénikus és szociális követelményeknek megfelelő lakással fog Budapest lakossága megáldatni. Mint emlékezetes, az elmúlt 10 évben Nagy-Budapesten 100.000 új lakás épült fel, anélkül, hogy ezt a hatalmas építő mozgalmat az illetékes hatóságok észrevették volna és megfelelő intézkedésekkel helyes a mai szociális és higiénikus, a mai városépítési felfogásnak megfelelő utakra terelte volna. Kár volna az 1931. évi népszámlálás e figyelmeztetését elfelejteni, kár volna ezt a hibát további 10 év újabb százezernyi meg nem felelő lakásnak építkezésével tetézni. A következőkben bemutatott házak nagy része mutatja, hogy építészeinkben igenis megvan a készség arra, hogy napjaink követelményeinek eleget tegyenek és úgy tervezzenek, ahogy azt ma megkívánjuk. Ott, ahol szabad kezük volt, a formai téren e követelményeknek kifogástalanul eleget tettek. Meg vagyok tehát győződve arról, hogy amennyiben sikerül az építési szabályrendelet reformját energikusan és konzekvensen keresztülvinni, a régi hibákat kiküszöbölni, a visszaéléseket lehetetlenné tenni, építészeink versenyezni fognak a jobbnál-jobb bérházak megtervezésében. Ma ez nem rajtuk múlik. — Videant consules, nequid respublica detrimentum capiat... Dr. B. V. 284