Tér és forma, 1931 (4. évfolyam)

IV. évfolyam, 1. szám - Hajós Alfréd: A Margit-szigeti nemzeti úszóstadion

A N­ARUIT­HEMIETI USZ© STADIOS A Tér és Forma II. évfolyamában két ízben is foglalkozott a margitszi­geti fedettuszoda körüli tervezgeté­sekkel: a Magyar Mérnök- és Épí­tészegylet nagy pályázata, mint az országos pályázat alkalmából, öröm­mel köszönti most a nagy mű meg­valósulását. A nemzeti úszóstadion képeihez szakszerű ismertetést írt a kitűnő tervező építész, Hajós Alfréd. A modern élet követelményei új problé­mák elé állították korunk építészeit. A háború utáni lakásínség a lakótelepek típusát fejlesztette ki, amelyek jelleg­zetes külső kiképzésük és tömeghatásuk nyomán, új városképeket teremtettek. A kereskedelem, a gyáripar és a világszerte oly nagy lendületet vett sportélet: a modern áruházak, kiállítási csarnokok, a sportoló és a sport iránt érdeklődő nagy tömegek befogadására szánt épületek külön­leges konstrukciójukkal nemcsak újszerű belső térhatást teremtettek, hanem külső megjelené­sükben is jellegzetes formákat provokáltak, me­lyek a háború utáni új építészeti irány kialakulá­sához vezettek. De nemcsak a belső térkiképzés volt e periódus eredménye, az időálló építési­anyagokkal való kísérletezés az új formákon kí­vül új színeket is hoztak, amelyeknek harmo­nikus beillesztése a városképbe, ízlést és abszo­lút művészi tudást kívánt. Az építési ellenőrző hatóságok nem voltak erre felkészülve. Európa nem egy városában az új irány szélsőséges kép­viselői szinte brutális hatással igyekeztek alko­tásaik felé irányítani a figyelmet! Bécs város tömeglakás-építkezései között igen sok értékes és ízléses építkezés vonja magára a szemlélők figyelmét, viszont vannak olyan épületek, ame­lyek erőltetett formáikkal és a színek bántó disz­harmóniájával zavarólag hatnak arra a tradi­cionális városképre, amelyet nemcsak az osztrák főváros lakossága szeretett és ismert, hanem a külföldi is, aki a régi császár­város hangulatába élte be magát, valahányszor Bécs körutainak és tereinek, sőt külvárosának artisztikus épület­csoportosításában és színeiben gyönyörködni kívánt. Budapest nem tartott lépést a külföld modern építkezésével és a háborút követő évek­ben bérházai agyanint barokk­ giccsekkel árasz­tották el az új városrészek lakóházainak és köz­építkezéseinek homlokzatát. Csak néhány ma­gánvillán lehetett látni az új irány próbálkozá­sait, de az új középületek architektúrája magán- A főbejárat

Next