Tér és forma, 1933 (6. évfolyam)

VI. évfolyam, 7–8. szám - Démán Pál: Hozzászólás S. T.: „Uniformizált-e korunk építészete” című cikkéhez

Bérvilla a Mareibányi-téren Tervezte: Lauber László HOZZÁSZÓLÁS S. T.: „UNIFORMIZÁLT-E KORUNK ÉPÍTÉSZETE" CÍMŰ CIKKÉHEZ Ügy érzem, a kitűnő cikkíró a lehetetlenre vállalkozott címünkben jelzett cikkében, amikor a modern építészetben kétségtelenül mutatkozó nemzeti jegyek morfológiai elemzé­sét megkísérelte. Lehetetlen és ugyanakkor veszedelmes feladatra. Annál különösebb ez, mert maga is érzi, hogy a nemzeti jelleg meg nem mérhető valami, hangulatérték, ame­lyet minden igazi építészeti alkotás­ban megtalálhatunk; mert bármily objektíven alakul is ki bennünk va­lamely feladat legcélszerűbb és leg­harmonikusabb megoldása, az igé­nyek, amelyeket kielégítünk, egy, a nép pszichéjéből fakadó sajátos élet­forma kifejezői s a szellemiség, amely a megoldást leszűri, egy nemzet spe­cifikus szellemisége, a többiétől el­térő formaérzékkel, temperamen­tummal. De — s itt ezen van a hangsúly —• a megoldás mégis objektíven alakul ki, tehát ami benne nemzeti, az nem tudatos adalék, nem formalizmus s éppen ezért imponderabilia, amely a megérzés számára is csak nagyszámú alkotásból desztillálható s talán csak 236

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék