Tér és forma, 1933 (6. évfolyam)

VI. évfolyam, 7–8. szám - Démán Pál: Hozzászólás S. T.: „Uniformizált-e korunk építészete” című cikkéhez

A Nagyboldogasszony­ úti bérvilla udvari hom­lokzata. Tervezte: Münnich Aladár — sajnos — valóban igen sok épületünkön ott dí­szelegnek. Erre csak azt válaszolhatnánk, hogy mindig voltak álmodernek, középszerűk, akik nem eszmék, hanem divatok után indultak s nem a fel­adat lényegét tartották szemük előtt; más magya­rázat, mint a divat ezen jelenség elterjedtségére nincs, hiszen sem nem szép, sem nem célszerű, semminemű értelme nincsen, lényegi tradíció múl­tunkhoz nem fűzi, legfeljebb a historikus építé­szet csökevényeként magyarázható. A másik megfigyelés, amely a cikkíró tévedését indikálhatta, nyilván az, hogy e jelenséget egye­bütt, külföldön nem találta meg. Bizonyára azért, mert északra és nyugatra nézett, nálunk magasabb építéskultúrájú országok felé. Tőlünk délre-keletre ugyanezen „pallérstílust" láthatná burjánzani; nem magyar specialitás ez. Ha látszólagos tények mentik is a cikk tévedé­sét, szükségesnek tartottam ez ellen állást foglalni s az ellen a hatás ellen, amelyet a könnyen befo­lyásolhatókra tehet; annál is inkább, mert számos komoly építészünk, akik az itt elmondottakhoz ha­sonló nézeten vannak — talán kényelmességből —­hallgatólag tudomásul veszik ezen külsőséges va­kolatarchitektúra terjedését, a­nélkül, hogy fron­tot alkothatnánk ellene. Pedig az ilyenfajta ál­modernség mindennél alkalmasabb arra, hogy a külsőségeket néző laikus közönséget megtévessze, ízlését rontsa, illetőleg annak ízlésesebb része előtt a „modern" építészetet diszkreditálja. Nem is tudhatjuk, hogy ez az igazi korszerű építés ügyé­nek mennyit árt. Szerencsére az e fajta külsőséges attribútumok divatja már mintha végéhez közeledne. Ezt mu­tatják bizonyos esetek, melyek e divatot ad absur­dum viszik. Példa egy most épülő bérházról (nem egyedülálló eset): két, egymástól kb. másfél mé­ter távolságban lévő keskeny ablak közös, erős vakolatkeretben, a nyílások háttérbe szorulnak. A divat „fejlődésének" következő logikus lépése a keretezett vakablak; itt végződik e divat. Másik idei példa: a falsík elé 12 centimétert kiugró ab­lakkeret (szintén bérházon), amely az amúgy is kisméretű ablakokba ferdén beeső napsugaraknak számottevő részét fogja el, a divat összeütközik a célszerűséggel. Győzelme remélhetőleg pyrrhusi. Az ilyenfajta, a lényegről a figyelmet elterelő, disszonáns külsőségeknek el kell tisztulniuk építé­szetünk fejlődésének útjából, amint ez már sok­helyütt végbement. Ne akadályozzuk e folyamatot azzal, hogy a salakot igazgyönggyé magasztaljuk. Ilyesmivel csak profanizáljuk a nemzeti művészet fogalmát. Déman Pál: 239

Next