Tér és forma, 1934 (7. évfolyam)

VII. évfolyam, 3. szám - Becz Jenő: Levél (m. s.) úrhoz

Platschek Imre: Lakásberendezések Kivitelezte: Nagy Antal és Fia fényben és egészséges objektív művészet­ben. Ez az út. Ha szokatlan, meg kell szokni, de fel kell ismerni előbb lényegét. Mint ahogy a szopósgyereknek is meg kell ismernie a tej ízét, mielőtt megszokja. De ha meg­ismerte, ízlik neki nagyon. Ezen az úton haladnak a korszerű építészet művelői, akik már nem is olyan „fiatalok", amint ön gondolja. Sok közöttük az őszhajú bácsi, akik még a szecesszió idején dolgoz­tak, de lépést tudtak tartani a korral. Mint ahogy a fiataloknak is több idejük volt az utóbbi években tisztába jönni az új építé­szet filozófiájával, mint érvényesíteni azt a gyakorlatban. Ha tehát a „napsugaras" házak önben a ,,betegség" érzetét keltik, de otthon érzi ma­gát a régmúlt idők reminiszcenciájában, er­ről semmi esetre sem ezek a fiatalok tehet­nek, akik megértik, ha valaki egy „notórius hazudozó" művészettel együttérezni nem tud, de nem értik, miért kell ezt a művésze­tet főbeütni éppen akkor, amikor egyetlen bűne, hogy­­ igazat mond. És még valamit. Ebben a levélben nem vé­deni akarom a Bauhaus művészetét, de kü­lönösen nem túlkapásaiban, ami nélkül nincs tudatos előrelépés. Kétségtelen, hogy ön sejt valamit, amikor megállapítja, hogy Gropius „valószínűleg" zseni. Valóban, ed­digi eredményei után ítélve, felmerül ennek gyanúja. Dehát a zseni sem immúnis rész­lethibákkal szemben, különösen korunk kap­kodó és ideges atmoszférájában. Irányt azonban föltétlenül mutat. Gropius és kö­vetői az építőművészet természetes hala­dásának propagátorai s tudjuk jól, hogy a jó plakát is rikító. Vadászember, ha futó nyúlra lő, eléje céloz és nem reá, külön­ben nem talál. Mint ahogy nagybácsinktól is húsz forintot kértünk kölcsön annak ide­jén, ha legalább tízet akartunk kapni. A jó politikus a művészetben is többet követel a szükségesnél, mert számítva a lehigga­dásra, azt akarja, hogy az eredmény pon­tosan a helyén legyen. A túlzásokat le­faragja az idő és a bölcsebb tanítványok, akik közé magunkat is sorozzuk, önnel együtt. Azért hát el kell hinni, nincsen itten semmi hiba, még csak művészeti forradalom sin­csen, de legkevésbbé erőszakolt, minden­áron való újatakarás. Nem hozható kap­csolatba az új építészeti irány a nemzetek napi politikájával sem, mint ahogy semmi köze sincsen a megemlített orosz „Aufbau" favorizált stílusához. Ellenkezőleg, tudott

Next