Tér és forma, 1934 (7. évfolyam)
VII. évfolyam, 3. szám - Becz Jenő: Levél (m. s.) úrhoz
Platschek Imre: Lakásberendezések Kivitelezte: Nagy Antal és Fia fényben és egészséges objektív művészetben. Ez az út. Ha szokatlan, meg kell szokni, de fel kell ismerni előbb lényegét. Mint ahogy a szopósgyereknek is meg kell ismernie a tej ízét, mielőtt megszokja. De ha megismerte, ízlik neki nagyon. Ezen az úton haladnak a korszerű építészet művelői, akik már nem is olyan „fiatalok", amint ön gondolja. Sok közöttük az őszhajú bácsi, akik még a szecesszió idején dolgoztak, de lépést tudtak tartani a korral. Mint ahogy a fiataloknak is több idejük volt az utóbbi években tisztába jönni az új építészet filozófiájával, mint érvényesíteni azt a gyakorlatban. Ha tehát a „napsugaras" házak önben a ,,betegség" érzetét keltik, de otthon érzi magát a régmúlt idők reminiszcenciájában, erről semmi esetre sem ezek a fiatalok tehetnek, akik megértik, ha valaki egy „notórius hazudozó" művészettel együttérezni nem tud, de nem értik, miért kell ezt a művészetet főbeütni éppen akkor, amikor egyetlen bűne, hogy igazat mond. És még valamit. Ebben a levélben nem védeni akarom a Bauhaus művészetét, de különösen nem túlkapásaiban, ami nélkül nincs tudatos előrelépés. Kétségtelen, hogy ön sejt valamit, amikor megállapítja, hogy Gropius „valószínűleg" zseni. Valóban, eddigi eredményei után ítélve, felmerül ennek gyanúja. Dehát a zseni sem immúnis részlethibákkal szemben, különösen korunk kapkodó és ideges atmoszférájában. Irányt azonban föltétlenül mutat. Gropius és követői az építőművészet természetes haladásának propagátorai s tudjuk jól, hogy a jó plakát is rikító. Vadászember, ha futó nyúlra lő, eléje céloz és nem reá, különben nem talál. Mint ahogy nagybácsinktól is húsz forintot kértünk kölcsön annak idején, ha legalább tízet akartunk kapni. A jó politikus a művészetben is többet követel a szükségesnél, mert számítva a lehiggadásra, azt akarja, hogy az eredmény pontosan a helyén legyen. A túlzásokat lefaragja az idő és a bölcsebb tanítványok, akik közé magunkat is sorozzuk, önnel együtt. Azért hát el kell hinni, nincsen itten semmi hiba, még csak művészeti forradalom sincsen, de legkevésbbé erőszakolt, mindenáron való újatakarás. Nem hozható kapcsolatba az új építészeti irány a nemzetek napi politikájával sem, mint ahogy semmi köze sincsen a megemlített orosz „Aufbau" favorizált stílusához. Ellenkezőleg, tudott