Tér és forma, 1934 (7. évfolyam)
VII. évfolyam, 9. szám - Déman Pál: Új házak – Új építés?
párkányt?) Téglafalakból szervetlenül kiharapott sarokablakok. Következetes szerkezeti gondolatok helyett költséges és csúnya kiváltások seregei, de az illetők nem tanulnak belőlük. Bámulatos, hogy a tetőterasz, pláne a tetőkert lehetőségét milyen kevéssé használjuk ki (nem mintha a lapos lefedés nem jelentené terasz nélkül is az egyetlen lehetőséget). Helyes építészi gondolattal alakított tetőterasz alig akad. Egy vízszintes sík, körül korlát és egy felérkező lépcsőház nem jelenti ennek a nagyszerű lehetőségnek kihasználását. Az ilyen primitív tetőteraszok térhatásának kedvezőtlenségét az az egyszerű tény bizonyítja, hogy lakóik nem használják ki őket. Az anyaggal való visszaélések. Az anyagoknak máshol elfojtott dekorációs ösztönök szolgálatába állítása. Törekvés az anyagok érzéki szépsége által való hatásra, teljes félreismerése az anyag szerepének az építészetben. Az ilyen érzéki hatás csak elhomályosíthatja a tér alakításában megnyilatkozó szellemi kvalitásokat. Az Ezzel ellentétben — éppen mert az anyagi világ tényezőinek végessége folytán az anyagi objektum sohasem fedi teljesen absztrakt elképzelésünket — arra kell törekednünk, hogy az anyagi összefüggéseket vizuálisan (mivel a teret elsősorban szemünkkel érzékeljük, ha főleg mozgással kapcsolatban is) feloldjuk a térbeli viszonylatok javára. Ennek eszköze a helyes színezés. A különböző térbeli esztétikai funkcióval bíró elemek megkülönböztetése és viszonylataik érzékelhetőségének fokozása színekkel. Sötét-világos tónusok. Hideg-meleg színek. Maguknak a színeknek színszerű szépsége, harmóniája már nem áll a téralkotás szolgálatában. Ez különben szubjektív dolog, gondolati vizsgálódás tárgyát alig képezheti. Ez nem jelenti azt, hogy nem fontos. Sajnos, építészeink a színnek csak ez utóbbi szerepét ismerik fel. A színek használatának jelentőségét az építészetben nem látják tisztán. Érzik, hogy ez az eszköz nincs kezükben és ezért nem mernek színezni, vagy csak egész bátortalanul, közömbösen. Tudatosan és következetesen színezett ház nem akad műveik közt. Budapest legjobb új házai mind fehérek, vagy egyszínűek, egyes kis részletektől eltekintve. A színezés maga is egy részlet csak. De ha az új építés az élet egészét akarja befogadni, ezt az eszközt sem szabad eldobnia magától. Mj házainkból az új építésnek ez a jele is hiányzik. Az újnak számos külső jelét látjuk bennük, de az új szempontok, az új értékelés annyiszor hiányzik! Az átértékelés. Pedig erre van szükség. Rengeteg konvencionális, tartalmától elszakadt, beidegzett és elavult fogalmunk újjáértékelésére. Nem örökös, megállás nélküli, tradíciót nem ismerő újítás, szeszélyes, önmagáért való átértékelés az ideálunk. Ismerjük a folyamatos fejlődés korszakainak értékét. De mi nem ilyen korban születtünk. A mi elődeink építészete valahol zsákutcába jutott, hogy hol, alig tudhatjuk, és sokáig zsákutcában haladt, mert ameddig végére nem ért, nem lehetett tudni, hogy zsákutca az. És közben szervei, fogalmai, gondolatai elcsökevényesedtek. Még ma, körülbelül két évtized eredményes tisztítómunkája után is rengeteg ilyen csökevényes építészi „szervünk" van. Ezek megkötik kezünket és elhomályosítják látásunkat. Bátortalanná és kicsinyessé tesznek. Ezért van szükség még mindig átértékelésre. Szontagh Pál: Ikerház tetőterasza anyagi test csak egy forma- és színértéket jelent, ha ezen túlmenő öncélú dekoratív „anyagszerűségre", az anyag természetes textúrájának megmutatására törekszünk, az alkotó gondolat térbeli tiszta megjelenésének rovására hajszolunk alacsonyrendű, szellemietlen hatásokat.