Tér és forma, 1935 (8. évfolyam)

VIII. évfolyam, 2. szám - B. I.: Üvegház Budapesten. Tervezte: Kozma Lajos

52 és a legnagyobb festő: a természetes világítás, napfény, alkony és holdfény óráról-órára rög­tönzi a változatos festői képeket. Másrészt minket nem zavar a világosság házunkban, szobánkban, sőt ott is szeretjük a kristályos világosságot, hiszen annak berendezésénél épp ezzel számoltunk. Gerillával behúzott, határo­zatlan, bizonytalan formájú fotelszörnyetegek helyett határozott, könnyen érthető alakú ülő­bútorokat kedvelünk, szekrényeink is határozott körvonalúak, ritkán nyúlnak magasba, szem­magasságból fentről is áttekinthetők. A piszkos, elbarnuló, fényüket vesztő faszínek helyett vilá­gosakat alkalmazunk és gyakran használjuk a tarka lakkszíneket, s a bútorzásban is az üveget, áttetsző kristálytáblákat és színes opaküvegeket: mindez követeli, szomjazza a világítást, melyet a nagy üvegek adnak. De maga az ablak is megváltozott az üveg uralomra jutásával. Az évszázados gyakorlat folytán keskeny, magas formájú nyílás fogalmát öltötte magára az ablak, amely mögé odaáll az ember, ha éppen ki kíván nézni, ha kíváncsi az ucca életére, ha tudni akarja, hogy Kovács úr már megint kivel sétál! — az ablak fogalmában határozottan benne volt az, hogy az csak ki­nézésre való, s azon csak a rakoncátlan gyermek jár ki, a betörő jár be. Az ablak alatti mellvéd — minő erődítési fogalom! — áthághatatlanná tette az ablakot, a szoba testi határává avatta, melyen csak a szem járhatott ki. A megnöve­kedett ablak odáig növekedett, amíg teljesen eltüntethetővé vált s már csak akkor képez határt, mesgyét, ha akarom, ha teljesen bezárom, felhúzom, leeresztem, betolom. Az ablak nem elzárás, csak egy diafragma, amely megvéd hideg­től, esőtől. De, amikor a világ és az ember viszonya is barátságossá vált, akkor a nagyra nőtt ablak közvetlen kapcsolat a szobám és a Az üvegház utcai főbejárata. Foto Seidner: Az srodsik előtere.

Next