Tér és forma, 1936 (9. évfolyam)
IX. évfolyam, 12. szám - Sz.: Luxus a bérházépítésben
Sokszor hallani neves építészekkel való társalgások során azt, hogy a legutóbbi évek során Budapesten úgyszólván csak proletár bérházak épültek. Az, aki ismeri a budapesti bérházakat, a dolgot másként ítéli meg, ellenkezőleg, csakis olyan bérházak épültek meg, amelyekbe csak tehetősebb lakók költözhetnek. Ugyanis közismert tény az, hogy általában legfeljebb a kereset 20—25%-át fordíthatni lakbérre, az új budapesti bérházak kétszobás-hallos, háromszobás-hallos lakásait pedig 1500—2500 pengőn alul bérbe nem adják, tehát lakóik 7500—10.000 pengős keresettel bírnak. Tovább folytatván e beszélgetést, kiderül, hogy az új házakat egyesek azért nevezik proletárházaknak, mert külsejüket puritán egyszerűség, nyugodt, átmenő párkányvonal jellemzi, tehát mert elmaradtak a vakolatból és gipszből készült díszítmények, amelyek 1840-től 1930-ig olyan nyugtalanná tették a budapesti házak homlokzatait. Kifogásolják ezenfelül, hogy az emeletsorok magassága a régi 3,50 méter helyett átlag 3 méter lett. Mi iitki "asas- Bérház Budapesten az Irányi utcában. Kivitel: Vágner Gyula. Fotó: Borsos. Tervezték: Lauber László, Nyiri István és Bálint Sándor. Tolóablakok: Kozmaport.