Tér és forma, 1936 (9. évfolyam)

IX. évfolyam, 12. szám - Sz.: Luxus a bérházépítésben

Helyezkedjünk egyszer egy bérházlakó gondolatvilágába. Mi az, ami számára egy lakást értékessé tesz? — Az, hogyha a ház, amelyben lakik, kívülről egy renaissance palazzot mimel? — Hogyha a lépcsőházban mű­márványoszlopok pompáznak és gipszfejezeteket hordoznak? — Hogyha a szobák menyezetei alatt gipsz-, vagy papírmasé-öntvények vonulnak végig? — Ha a lámpahely körül pinceműhelyekben készült, mesterember fantáziáját tükröző papírstukkók gyűjtik össze a nagyvárosi kormot és port? — Luxus az, hogyha másfélszer annyi fűtőanyag kell azért, mert a szobák egyhatoddal magasabbak a szükségesnél? — Nem értékesebb-e a lakó számára, hogyha a szűk utcák gyér napfényéből minél többet kap a tágas ablakok révén? — Nem jelent-e többet a lakónak, ha egy szépen burkolt, kényelmes káddal felszerelt fürdőszobát kap? — Vagy, ha már igazán luxusról van szó, ha az ajtók furnirral burkoltak,­­ ami talán mégis csak szebb, mint a profilokkal ugyan agyon­tagolt, de csak flóderezve mázolt, mindig piszkos benyomást keltő ajtók, amelyeket az Andrássy­ út, úgynevezett luxus-bérházaiban látunk. Meglehet, hogy 40 évvel ezelőtt a Millenáris kiállítás idején a lakó társadalmi és anyagi építőmester. Tolóablak: Kozmaport. Fotó: Magyar Filmiroda. Fotó: Borsos. Bérház Budapesten az Ilona-utcában. Tervezték: Lauber László és Nyiri István. Kivitel: Sturm Károly Frigyes

Next