Tér és forma, 1936 (9. évfolyam)

IX. évfolyam, 12. szám - –m–: Az építőipari árviszonyok

Néhány szó az építőipari árviszonyok ügyében Kétségtelen, hogy — ha az országban nem is — Budapesten bizonyos fokú konjunktúra van az építőiparban. Úgy a tervező építé­szek, mint a szakiparosok jobban vannak foglalkoztatva, mint két-három évvel ezelőtt. De ennek dacára nem tapasztalni azt, mintha anyagilag is jobban menne az építőiparnak. Nem árt röviden megvizsgálni, mi az oka en­nek a visszás jelenségnek és mit kellene tenni annak megváltoztatására. A tervező építész anyagi helyzetét köz­tudomás szerint igen hátrányosan befolyá­solja az a vidéken igen általános, de Buda­pesten is elég gyakori jelenség, amely a ter­vezés és kivitelezés törvényes különválasz­tásával volna leküzdhető, hogy t. i. az építési vállalkozó bizonyos előnyök elérése céljá­ból, ingyen tervvel kedveskedik az építtető­nek, s így kiszorítja a tervező építészt, vagy legalábbis lényegesen leszorítja a tervezési és ellenőrzési tiszteletdíjat. Ezen a helyzeten segít majd ugyan bizonyos mértékben az építőipari hatáskörök különválasztása, de csak részben: ez csak a külső versenyt szün­teti meg. Megmarad a tervező­ építészek kö­zött fennálló belső verseny mindaddig, amíg általánosan tudatossá nem válik az, hogy a mérnökegyleti díjszabás szigorú betartása úgy erkölcsi, mint anyagi szempontból nél­külözhetetlen feltétele a kielégítő munkának. Ugyanennek, a tervező-építészek és ter­vező-vállalkozók közötti versenynek, ered­ménye az, hogy az építtetőnek tervezője igen gyakran fűt-fát ígér. Légköbmétereket a rendelkezésre álló építési tőke lehetősé­geit jóval felülmúló számban és természete­sen a reálisnál lényegesen olcsóbb áron. Az eredmény, hogy az összes közreműködő szakemberek és iparosok bőrét le kell nyúzni. A helyzet igen sok építkezésnél — sajnos — az, hogy annak minden résztvevője fázik a munkától, mert olyan olcsón vállalta el, hogy az előre láthatóan becsületesen és megfelelő haszonnal befejezhető nem Bérház Sopronban. Tervezte: Winkler Oszkár. Kivitelezte: Radics József, Sopron. Fotó: Diebold.

Next