Tér és forma, 1937 (10. évfolyam)

X. évfolyam, 11. szám - L. E.: A hónap vitáihoz

Pogány Móric: Családi ház az Áfonya-utca 3. sz. alatt — Family-house at Budapesí — Arch.: Pogány Móric Vállalkozó: König, Román és Stein — Kivitelező: Román Andor oki. mérnök ép.-mester — Télikert-acélablakokat készítette: Haas és Somogyi r. t. Seidner felv. tékára, azt históriai ismereteim legalább is kétségessé teszik. A XVI. század második fe­lében, fenn a Felvidéken s a kincses Erdély­ben Bethlen Gábor idejében, úgy tetszik, egyenesen irtóztak a magas tetőktől, s mivel kis lejtésű tetőket építeni nem tudtak, az ehhez szükséges anyaggal nem rendelkeztek — a tetőket magas „olaszos fokokra" emelt falakkal vették körül. Aminek, mint legutóbb Cs. Szabó László találóan megjegyezte, az volt az előnye, hogy az akkoriban gyakori tetőtüzek nem terjedhettek tovább. Erdély­ben I. Rákóczi György fejedelem idején megúnták e tetőformát s a Sárospatakról Erdélybe jött fejedelem újra „magyar módra épült nagy magas tetőket" rakatott a magna kúriákra! (Tehát Erdély magas tetőiért az a fejedelem szállott síkra, aki ellen az erdélyiek mint az idegenből jött trónbitorló ellen éve­kig lázadoztak! Erdély építészeti sajátossá­gait tehát a Magyarországból, a királyságból jött fejedelem juttatta jogaikhoz! Szerk. meg­jegyzése.) Hogy a magas tető a mai viszonyok közt indokolt-e, külön lapra tartozik: a légoltalmi rendeletek értelmében el kell kerülni a gyú­lékony szerkezeti elemeket, — tehát a tető­széket impregnálni kell, avagy tessék a tető­lejtést vasbeton szerkezetből elkészíteni s ha tetszik, arra szabad műpala- vagy cserép­fedést rakni! Arról nem is szólva, hogy a ha­tóság légoltalmi okoknál fogva szigorúan ellenőrzi, hogy a tetőről minden gyúlékony anyag eltávolíttatott-e? Tehát ott már legfel­jebb a rugósmalrácokat őrizheti a gondos háziasszony! Végül ne felejtsük el azt, hogy 1936-ban bárdolt fában behozatalunk elérte a 4 millió pengő értéket, fűrészelt tűlevelű fát pedig 24.5 millió értékben hoztunk be. Ha tehát az erdőkben gazdag országokban a faépí­tést propagálják, nemzeti kötelességgé teszik, abból még nem következik, hogy ez reánk is vonatkozik, akkor, amikor Trianon meg­fosztott bennünket a Kárpátok erdőitől, Er­dély rengetegeitől. Úgylátszik, hogy könnyű dolog esztétikai maximákat ex katedra hirdetni és a közön­ségben, — az építtetőkben — azt a hitet kel­teni, hogy a magunk ízlése az egyedül irány­adó — azonban célszerű volna a véleménye­ket alapos és sokoldalú meggondolás tár­gyává tenni s más, tárgyi szempontok szem­szögéből is megvizsgálni. L. E-

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék