Tér és forma, 1938 (11. évfolyam)

XI. évfolyam, 4. szám - dr. B. V.: Új bérház egy régi város szélén

Új bérház egy régi város szélén Sopron Magyarország legpatinásabb vá­rosa, ahol a Várkerületen belül a barokk kor városképe, átszőve nem egy középkori rész­szel, teljes egészében megmaradt — rész­ben a Várkerület külső oldalán is. Mindnyájan mély szeretettel gondolunk a Civitas fidelis­sima városképének szépségeire s mindnyájan bizonyos meghatódottsággal lépünk be a Domonkosok temploma melletti átjárón át a régi városba. Úgy tetszik, e tekintetben nem lehet kétség — nem lehet kétféle vélemény. Viszont nemcsak a jóindulatú, de kevés hozzáértésű laikus körökben, hanem építészi körökben is vannak olyanok, akik úgy vélik, hogy mivel Sopron régi, egyetlen zárt vonal­lal körülrajzolható ódon városmagja ennyire egységes építészeti arculattal bír,­­ ha ma építkezünk, akkor ott kötelességünk a mai életet szolgáló épületeket oly módon ki­képezni, mintha azok évszázadok előtt épül­tek volna, évszázadok előtt itt élt polgárok részére, és rosszalják azt, hogyha a város új negyedeiben, a Várkerületen kívül a Deák Ferenc-sétányon, a Tschurl-átjáróban a mai élet számára épülő házaknak a tervezők olyan megjelenést adnak, amely a korszerű alaprajzból, a mai ízlésből folyik. Véleményüket nem tudjuk osztani. Telje­sen képtelenségnek tartjuk azt, hogyha a Vár­kerületen belüli ódon utcák egy-egy házát le­bontották, s a remek egységes megjelenésű házak sorát megbontanák azoktól teljesen idegen jellegű homlokzatokkal, hogyha az utcákba ilyen módon bántó lyukakat vágná­nak. Azonban, amikor a város külső, új ré­szeinek építéséről van szó, akkor ugyanilyen képtelenségnek tartanák a régi homlokzatok­hoz való eklektikus ragaszkodást, már csak egyszerűen azért is, mert a mai építész egy­szerűen nem is tudna mai házak elé olyan régies homlokzatot emelni, amely valóban stílusos volna. A Várkerület néhány eklektikus homlokzatú háza, például a Kereskedelmi Banké, amely ilyennek készült, ékesszólón [«!­'.' « 1­­ » * « , 2. . Bérház Sopronban. Tervezte: Füredi Oszkár Fotó: Diebold

Next