Tér és forma, 1939 (12. évfolyam)
XII. évfolyam, 5. szám - Krasznay Károly: Új feladatok várnak a kiállítási építészekre
г Új feladatok várnak a kiállítási építészekre A kiállítások és az ezekkel rokon nemzetközi árumintavásárok, amelyeknek a célja a piacszerzésen kívül az illető ország ipari termelésének bemutatása, külső megjelenésükben hasonlítanak egymáshoz. Világszerte divatba jöttek, mert a bennük rejlő óriási propagandaerő igen nagy erőforrásokat jelent az egyes nemzetgazdaságok számára nemcsak politikai, gazdaságpolitikai, termelési és a munkanélküliség elleni küzdelem szempontjából, hanem újabban idegenforgalmi és nemzetnevelési szempontból is. Nem véletlen ötletek nyomán szaporodnak ezek a kiállítások, hanem az előadottak szerint határozott rendeltetésük van és a cél mindig egy, a rendező nemzet legegységesebb, legharmonikusabb és legdíszesebb formák között kívánja bemutatni termelő erejét, alkotó képességét. Nem feladatunk a kiállítások és vásárok céljainak analizálása e rövid cikk keretében, hanem csak arról a legdíszesebb formáról kívánunk beszélni, amely megjelenési forma igen sok gondot ad a kiállítások és vásárok rendezőinek úgy az építészeti megoldások, mint a költségek szempontjából. A kiállítások építészeti kérdéseiben a költségek játszanak elsősorban döntő szerepet és innen van az, hogy a kiállítások és vásárok zöme éppen a költségek kímélése és a minél szélesebb rétegek részvételének lehetővé tétele szempontjából nagyméretű állandó kiállítási csarnokot épít s ezzel döntött is külső megjelenési formájának állandósága fölött, illetőleg ez azt is jelenti, hogy a költségvetési szempontok legyőzték a divatos kiállítási építészetet. A keret állandó lett. Már csak a kép — vagyis a kiállítás belső berendezése és anyaga — teszi lehetővé a kiállítási divat érvényesülését, amely ezek szerint a kiállított tárgyak és az áruk prezentálására szorítkozhat. Ez a kiállítás-építészeti módszer kétségtelenül gazdaságos. Hiszen a visszatérő kiállítások számára történt építkezések sok más célra is felhasználhatók. Ezeket a nagy építkezési beruházásokat azonban egy kiállítás sem tudta saját erejéből megoldani, hanem csak közületek támogatásával. Ezeket a közületi támogatásokat, amelyek rendszerint megszabják a felhasználás módját is, mert legtöbb esetben városrendészeti, vagy városbővítési, vagy a kiállítás területének közművesítési céljára adják a közületek (például világkiállítások: Belgium, Olaszország, U. S. A. chicagói és newyorki, Svájc stb., stb.). Ezek az állami segítségek majdnem minden esetben az intézmény majorizálását is jelentik. A kiállítások és vásárok másik jelentős csoportja különböző okok miatt az úgynevezett vegyes megoldást választotta. Ennek lényege, hogy adva van egy vagy több állandó kiállítási csarnok, amelyek meghatározzák az egész kiállítási terület Tervezte: Zajtai Szabó Ödön