TETT, 1980 (4. évfolyam, 13-16. szám)

1980 / 13-14. szám - A történelem futószalagán

A dolgozó ember Romániában ÉRTÉK ÉS MÉRTÉK Beszélgetés ANA DRĂGANNAL a Munkaügyi Minisztériumban Mielőtt a munkaerő és a munka mai szerepé­ről kérdezném, talán felvázolná, mi volt a munka társadalmi funkciója és rangja a szo­cialista átalakulást megelőző időszakban. Mondjuk a század elején. Mivel a munkaerő viszonylatában a mutációk nagyobb távon mennek végbe, a növekvő né­pesség és a gazdasági fejlődés kölcsönhatása csak az időben körvonalazódik, magam is szükségesnek látom, hogy a múlt fényeiből induljunk ki. Mégse menjünk vissza egészen a század kezdetéig, mert néhány 1938-as adat is világosan jelzi az utóbbi ötven évben vég­bement eltolódást a munkaerő hozzájárulá­sában a nemzeti vagyon alakulásához. Sokatmondónak találom a mezőgazdaság (M) és az ipar (!) arányának a módosulását a társadalmi össztermék, a nemzeti jövede­lem és a foglalkoztatott népesség összefüggé­sében. Természetes, hogy az erősen agrárjellegű gazdasági rendszerben — a gazdag erőforrá­sok, ám igen alacsony termelékenységet biz­tosító munkaeszközök Romániájában — a foglalkoztatott lakosságnak több mint három­negyed része az ország társadalmi össztermé­kének egyharmadát se tudta előállítani. Már­pedig a mezőgazdaságénál számottevően ma­gasabb termelékenységű ipar a dolgozóknak csupán 8 százalékát foglalkoztatta. Jól tudjuk, miként oszlottak meg a termelt javak, s hogyan éltek azok, akik termelték őket; még azok is tudják, akik túl kicsik vol­tak, hogy emlékezzenek, vagy meg se szü­lettek akkor. Épp ezért átlépek a háborús éveken, egészen az 1950 utáni időszakig. Az 1948-as év nagy elhatározó jelentőségű gaz­daságpolitikai eseménye, a főbb termelőesz­közök államosítása betetőzte az 1945-ben kez­dett fontos reformokat (földreform, 1945; a a Nemzeti Bank államosítása, 1946; az ipari hivatalok létesítése, 1947), és egyúttal szélesre tárta a kaput az összes erőforrások közt leg­értékesebb és legfontosabb társadalmi erőfor­rás, az ember fejlődése és mind ésszerűbb ér­vényesülése előtt. Hogy alakul az öszesítő társadalmi-gazdasági mutatószámok dinamikájában a munkaerő fejlődése 1950 és 1978 között? Az évi átlagos növekedési ütem statisztikája gondolom, önmagáért beszél.­­A növekedési ütemeket százalékban fejeztük ki.)­­ Egyszerűen azt mondhatnánk, hogy az ész­szerűbb munkaerő-kihasználás, a fokozott ter­melékenység és a munkásság létszámának 3,2-szeres növekedése eredményeképpen tár­sadalmunkban a nemzeti jövedelem 13-szoro­­sára nőtt, s ez lehetővé tette, hogy a lakosság reális jövedelme is a hatszorosára emelked­jék. 1938 1978 M I M I társadalmi termék 30,1 39,0 13,4 63,4 nemzeti jövedelem 38,1 30,8 15,3 57,9 foglalkoztatott népesség 78,0 8,0 32,5 33,5 népesség 1,1 foglalkoztatott népesség 0,7 munkásság 4,3 állóalapok 7,2 társadalmi termék 9,7 nemzeti jövedelem 9,7 a munka termelékenysége az iparban 7,9 az egy főre eső nemzeti jövedelem 8,5 a lakosság reáljövedelme 6,6 2

Next