TETT, 1980 (4. évfolyam, 13-16. szám)
1980 / 13-14. szám - A történelem futószalagán
A dolgozó ember Romániában ÉRTÉK ÉS MÉRTÉK Beszélgetés ANA DRĂGANNAL a Munkaügyi Minisztériumban Mielőtt a munkaerő és a munka mai szerepéről kérdezném, talán felvázolná, mi volt a munka társadalmi funkciója és rangja a szocialista átalakulást megelőző időszakban. Mondjuk a század elején. Mivel a munkaerő viszonylatában a mutációk nagyobb távon mennek végbe, a növekvő népesség és a gazdasági fejlődés kölcsönhatása csak az időben körvonalazódik, magam is szükségesnek látom, hogy a múlt fényeiből induljunk ki. Mégse menjünk vissza egészen a század kezdetéig, mert néhány 1938-as adat is világosan jelzi az utóbbi ötven évben végbement eltolódást a munkaerő hozzájárulásában a nemzeti vagyon alakulásához. Sokatmondónak találom a mezőgazdaság (M) és az ipar (!) arányának a módosulását a társadalmi össztermék, a nemzeti jövedelem és a foglalkoztatott népesség összefüggésében. Természetes, hogy az erősen agrárjellegű gazdasági rendszerben — a gazdag erőforrások, ám igen alacsony termelékenységet biztosító munkaeszközök Romániájában — a foglalkoztatott lakosságnak több mint háromnegyed része az ország társadalmi össztermékének egyharmadát se tudta előállítani. Márpedig a mezőgazdaságénál számottevően magasabb termelékenységű ipar a dolgozóknak csupán 8 százalékát foglalkoztatta. Jól tudjuk, miként oszlottak meg a termelt javak, s hogyan éltek azok, akik termelték őket; még azok is tudják, akik túl kicsik voltak, hogy emlékezzenek, vagy meg se születtek akkor. Épp ezért átlépek a háborús éveken, egészen az 1950 utáni időszakig. Az 1948-as év nagy elhatározó jelentőségű gazdaságpolitikai eseménye, a főbb termelőeszközök államosítása betetőzte az 1945-ben kezdett fontos reformokat (földreform, 1945; a a Nemzeti Bank államosítása, 1946; az ipari hivatalok létesítése, 1947), és egyúttal szélesre tárta a kaput az összes erőforrások közt legértékesebb és legfontosabb társadalmi erőforrás, az ember fejlődése és mind ésszerűbb érvényesülése előtt. Hogy alakul az öszesítő társadalmi-gazdasági mutatószámok dinamikájában a munkaerő fejlődése 1950 és 1978 között? Az évi átlagos növekedési ütem statisztikája gondolom, önmagáért beszél.A növekedési ütemeket százalékban fejeztük ki.) Egyszerűen azt mondhatnánk, hogy az észszerűbb munkaerő-kihasználás, a fokozott termelékenység és a munkásság létszámának 3,2-szeres növekedése eredményeképpen társadalmunkban a nemzeti jövedelem 13-szorosára nőtt, s ez lehetővé tette, hogy a lakosság reális jövedelme is a hatszorosára emelkedjék. 1938 1978 M I M I társadalmi termék 30,1 39,0 13,4 63,4 nemzeti jövedelem 38,1 30,8 15,3 57,9 foglalkoztatott népesség 78,0 8,0 32,5 33,5 népesség 1,1 foglalkoztatott népesség 0,7 munkásság 4,3 állóalapok 7,2 társadalmi termék 9,7 nemzeti jövedelem 9,7 a munka termelékenysége az iparban 7,9 az egy főre eső nemzeti jövedelem 8,5 a lakosság reáljövedelme 6,6 2