A testnevelés tanítása, 1972 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 1. szám - Zsakay Kálmán: Néhány adat a testnevelés motivációs kérdéseihez
Néhány adat a testnevelés motivációs kérdéseihez* ZSAKAY KÁLMÁN Mottó: „Minden jó tanár igyekszik saját tárgyát megszerettetni diákjaival." (Egy kérdőívre adott válaszból.) A fenti mondatot egy másodéves szakközépiskolai tanuló írta, válaszolva arra a kérdésre: Függ-e a tanártól, hogy szereted-e a testnevelésórát? A kérdésre tulajdonképpen ezzel nem adott választ, de kiderül belőle több más. Egyrészt, hogy a diákok jó tanárnak tartják azt, aki tárgyát meg akarja szerettetni. Tehát láthatóan, lelkesen többet ad, mint azt „hivatalosan” elvárnák tőle. (A tapasztalat pedig azt mutatja, hogy a „jó tanárnak” tárgyát is szeretik.) Másrészt a válaszból az „igyekszik” szó azt reprezentálja, hogy akár sikerül a tanárnak, akár nem a tárgyát megszerettetni, az óra kötelező, azon részt kell venni. Következésképpen tehát az, hogy a tanuló szereti a tárgyat, azt jelenti, hogy ő is hajlandó valami pluszt adni a tárgy érdekében - elmélyültebb foglalkozást, szélesebb körű érdeklődést stb. —, s ez tulajdonképpen a tanár célja. Amikor az iskolai testnevelés motivációs kérdéseiről szólunk, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a tantárgy kötelező jellege miatt más törvényszerűségeket is figyelembe kell venni, mint a sportban. Azt is mondhatnánk, hogy a sport már mint eredmény, mint a következő lépcsőfok jelentkezik, melyhez a motivációs alapot egyik tényezőként a testnevelési óra, a tanár szolgáltatja. Azért csak egyik tényező, mert más egyéb hatások is irányíthatják döntően a sport felé a fiatalokat, mint a szülői ház, a baráti kör, sikervágy, játékigény stb. Ebből kiindulva mielőtt konkrétan motivációs kérdésekről ejtenénk szót természetes, hogy ha röviden is, elemezni kell azokat a sajátos jegyeket, melyek a testnevelési órát jellemzik és elsődlegesen megkülönböztetik minden egyéb testgyakorlási formától. a) A résztvevők bizonyos keretek között heterogén tömeget alkotnak. Ez azt jelenti, hogy bár azonos életkorú és nemű tanulók vesznek részt az órán, és nagy általánosságban hasonló előképzettségűek, az egyes tanulók között mégis komoly tehetségbeli, felkészültségbeli különbségek mutathatók ki. Másrészt különbségek vannak abban is, hogy mely testgyakorlati ághoz vonzódnak, és mihez mutatnak nagyobb tehetséget. Mármost a játék is, a versengés is úgy élvezetes igazán, ha hasonló színvonalú társakkal űzik. Pl. egy óra végi kosárlabdajáték annak sem nyújt kellő élményt, aki tetszés szerint kígyózik át társai között és éri el kosarait, de annak sem, akinek félnek labdát adni társai, mert elrontja az akciót. Ebből a szempontból komoly pedagógiai problémát jelent a tanár számára, hogy lehetőleg mindenkiben kellő pozitív motívumokat ébresszen a testnevelési óra iránt, és hozzásegítse a legnagyobb motiváló tényezőhöz, a sikerélményhez. b) A sportban az adott testgyakorlati ág szeretete vagy az iránta mutatott tehetség stb. motiválja és tartja együtt a csapatot, szakosztályt. A sportfoglalkozásokon ennek a mozgásai szerepelnek, ezt tökéletesítik, a perspektíva egy adott, konkrét eredmény elérése, s még a kiegészítő tevékenységet is e fő célnak alárendelve, a kitűzött cél elérése érdekében végzik. A testnevelési óra mozgásanyaga sokkal többrétű. Az atlétika, torna és játékok egymástól nagyon elütő mozgásai a tanulókat is differenciálják. Kevés az olyan tanuló, aki kifogástalanul eleget tud tenni mindhárom ág követelményeinek (mégha ezek a követelmények megle- hetősen minimálisak is). Ez újabb feladatot jelent a tanár számára: mindenkinek sikerélményt biztosítani, a torna-, az atlétika- * A Testnevelési Főiskola éves szakmai módszertani tanfolyamán benyújtott szakdolgozat.