László F. Csaba: Kishavas 1966 - Memento (Kolozsvár, 2016)

Mindig fenntartásokkal hallgattam az idős emberek emlékezéseit a világháborúban megélt szörnyű dolgokról. Nem tudtam elhinni, hogy az emlékezet képes hűen, utólagos belemagyarázások nélkül megőrizni a negyven-ötven évvel ezelőtti eseményeket. Lehetetlennek tartottam, hogy ne torzuljon a memória olyan tragikus események felidézésében, mint amikor bajtársaid halnak meg közvetlen közeledben. Társak, akikkel egy nappal azelőtt még egy asztalnál ettél, beszélgettél, vagy mellette gubbasztottál a lövészárokban. Amikor - a fenti előítéletek tudatában - neki­­kezdtem a Kishavason majdnem ötven évvel ezelőtt történtek felidézésének, döbbenten tapasztaltam, hogy most is épp úgy látom magam előtt az eseményeket, mint akkor, még az olyan apró részleteket is, mint például a sűrű ködből előbukkanó, a nagy hóban botorkáló verseny­ző körvonalát. Ami pedig kihullt az emlékezet rostáján, azt pótolja a verseny utáni naplóbejegyzéseim új rá­olvasása, így talán sikerülni fog az akkori események hiteles felidézése. Bár egy tájékozódási verseny mindig izgalmas, érdekes, néha extrém helyzeteket is kínál, az 1966 május utolsó napjaiban rendezett Elektromotor Kupán történtek valószínűleg olyannyira sokkolóan hatottak ránk, annyira kitörölhetetlenül bevésődtek tudatunkba, hogy e felidézés közben valósággal újraélem az akkor történteket. * 1966 május 28-án egy jókedvű, viccelődő, egymást ugrató csapat ül egy Karánsebes felé igyekvő kisbuszban. Két lány, két idősebb sporttárs (az egyik az edző) és négy erőtől duzzadó egyetemista fiú. (Ágnes, Krisztina, Sanyi bácsi, Miklós tanár úr, Gyuri, Gabi, Jocó és jómagam.) Borongós

Next