Tájékozódási futás, 1967 (1-12. szám)

1967-01-01 / 1. szám

A tájékozódási verseny bölcsőjénél Sportunk 55 éves múltra tekint vissza. Amit a nagyapák kezdettek meg, ma az uno­kák folytatják. Érthető, hogy az unokák szeretnének egyetmást tudni nagyapáik vi­selt dolgairól. Nem puszta kíváncsiságból: önkritikát akarnak gyakorolni, jól sáfár­kodtak-e az örökséggel; mi az, amit átvet­tek, mit használtak fel belőle, mit fej­lesztettek tovább, és mi az, amit - mint divatjamúltat - családi "lomtárba" kellett helyezni... Mint minden őstörténet, a mi sportunk őstörténete is nagyrészt hagyományokon nyugszik. Anonymusunk krónikája ugyanolyan megbízható, mint azé a másik Anonymusé, aki a Városligetben ül és eltakarja az arcát... A harmincas évek elején történt - igy kezdi a krónikás - hogy az annak idején számos turista-egyesület közül az egyik, ennek már a nevét is tudjuk: a Duna Sport Club turista szakosztálya, valami uj for­mát akart a turisztikába bevezetni. Nevet nem adtak az újszülöttnek, az apa nevét sem sikerült bizonyossággal m gálla- pitani. Csak annyi bizonyos, hogy valameny- nyien a Duna Sport Club nemzetségéhez tar­toztak. Az újszülött nevelésében - amig kétlábra tudott állni- az egész nemzetség résztvett, és eljött az ideje, hogy bemu­tassák a turista nagycsaládnak. Itt véget ér a legenda és kezdődik az Írott történelem. Az első feljegyzések a Duna Sport Club turista szakosztálya akkori vezetőjének, Berend Ottónak köszönhetők. Ő mutatta be először §aját klubjában a többek által kidolgozott tervezetet. Még az sem világos, hogy ez a tervezet kinek az agyában fogamzott meg, és nem volt-e rá hatással idegen, külföldi példa. Mert hiszen az északi né­peknél a tájékozódás sportja már régebben divatban volt és könnyen lehetséges, hogy idegen kulturhatás történt, amelyről a névtelen szerző szerényen hallgatott. Az első versenyszabályok ugyan kizárólag magyar eredetre engednek következtetni! A fő követelmény ugyanis a jellegzetesen ké­nyelmes magyar járásmód volt. Csak szép lassan menni az útvonalon és ne felejtsd a közmondást: "Lassan járj, tovább érsz". Minden ellenőrző állomástól a következőig az útszakaszt az előre megszabott, de a versenyző előtt titokban tartott "normál"- időben kellett végigjárni. Ezt a méltóság- teljes turista-tempó alapján számították ki Aki ennél is méltóságteljesebb időben érke­zett az ellenőrző állomáshoz, az biztosan "kevert". Ezért a késéshez mért számú bün­tetőpontot kapott. Mert azért ez mégsem volt verseny, hanem "tájékozódási terepgya­korlat". Aki pedig korábban merészelt érkezni a kelleténél, az még súlyosabb büntetésben részesült. Az még nem tudja, milyen mérsé­kelt, milyen bölcsen elmélyedő tempóban kell az öntudatos turistának járnia... Egyébként a "verseny" szót még csak ki­ejteni sem volt szabad! Már ezért is kizá­rást indítványozott valaki az akkori Magyar Turista Szövetségben. Egy másik felháboro­dott ellenzője a tájékozódás sportjának; azt egyenesen a lóversennyel hasonlította össze. A legnagyobb magyar turista egyesület el­nöke pedig kijelentette, hogy az ő egyesü­lete ilyen megmozdulásokban nem vesz részt. Ilyen körülmények között a Magyar Turis­ta Szövetség megtagadta az uj túra-formától a hivatalos elismerést. Később a Szövetség ügyvezető elnöke mégis vállalta az első egyesületközi verseny /bocsánat: terepgya­korlat/ védnökségét. Ennek ellenére a nagy egyesületek tartózkodtak a részvételtől, kivéve a TTE-t, amely néhány csapattal indult. A lelkes szervezők nem nyugodtak bele ebbe az első félsikerbe. Az első egyesület­közi verseny eredményét ünnepélyes díjkiosz­tás keretében hirdették ki. A továbbiakban mindennek ellenére lás­sák tért nyert a tájékozódási "terepgyakor­lat". A munkás turista-egyesületek, a kis egyesületek és szakosztályok egyre nagyobb számban vettek részt benne. Bár a Szövetség és a Magyar Turista Egyesület hivatalos közleményei bölcsen hallgattak minden ide­vágó megmozdulásról, az újabban megindult független havi folyóirat, a "Magyar Turista Élet" rendszeresen közölte a versenyek eredményeit, sőt több Ízben helyszíni ripor­tot is készített azok lefolyásáról. Idővel a napilapok is helyet adtak a sportrovatban -gy-egy rövid közelménynek. Később, a háború alatt az MTSZ hivata­los értesítője is többet foglalkozott a terepgyakorlattal, mint honvédelmi szem­pontból jelentős tevékenységgel. A továb­bi fejlődést azonban elnyelte a második világháború. A felszabadulás után mindent újra elöl­ről kellett kezdeni. Sürgősebb teendők vártak az újonnan alakult "Magyar Vándor- sport Szövetségre", semhogy a terepverse- í nyék felújítására lehetett volna gondolni! Néhány esztendő megfeszített munkájára volt szükség, hogy a turistaházakat felépíthes­sük a romokból, hogy az utjelzéseket fel­újítsuk, az egyesületeknek és a Szövetség­nek helyiséget szerezzünk és a "Természet- barát" közlönyt újra megindíthassuk. Ezek 1

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék