Tájékozódási futás, 1967 (1-12. szám)
1967-01-01 / 1. szám
nagyobb tapasztalatok alapján szerkesztett "Nemzetközi Versenyszabályzat" irányelveit is. Eszerint? "Az ellenőrzőpontokon pirosfehér jelzőtáblák legyenek és ezeket sötétedés beálltával kivilágítani, vagy megvilágítani szükséges, hogy a jelzőtáblákat, minden versenyző, aki már a megadott helyet elérte könnyen megláthassa." Tudomásunk szerint hazánkban az utóbbi években egyedül az egyesületünk által rendezett "Mazura Alajos" emlékversenyen folytak kísérletek az ellenőrzőpontok megvilágításával kapcsolatban. Ezek eredményeként a versenybírák és versenyzők véleményealapján megállapítható, hogy a textília jelzőtáblában elhelyezett műanyag opál vajtartó dobozban 1,5 V-os teleppel izzított 3-5 V-os égő megfelelő, mivel a fényerősség a kívánt értékre szabályozható, a dobozban elhelyezett többrétegű pauszpapírsáv segítésével. Ugyancsak befolyásolja a verseny eredményének alakulását, hogy verseny közben egyes pontőrök fegyelmezetlenségből, vagy tudatlanságból néha fölösleges, vagy tudatos lámpahasználattal egyes versenyzők részére jogtalanul könnyítik az ellenőrzőpontok megtalálását. Ezért feltétlenül szükséges az egyes pontőrök gondosabb megválófeature és pontosabb kioktatása. Úgy érzem, érdemes e néhány gondolatot felvetni, hiszen az 1967-es évben már külön éjszakai bajnokságot is rendeznek. Nem közömbös, kinek jut a megtisztelő bajnoki cím és a helyezések! ... Aradi János A VERSENYTÉRKÉP "A térkép a terep hű mása" Ma már csak homályosan emlékszem a földrajzórára, amikor a tanítónénink ezt a mondatot írta a táblára. - De bármilyen régen is volt, még nem felejtettem el, sokaknál azonban a feledés homályába merült ez a meghatározás. Azokra a versenybírákra, rendezőkre gondolok, akik olyan térképet adnak a versenyző kezébe, mely nemcsak nem "hi", de nem is mása a terepnek. Érdekes kupák, bajnokságok sorsa dőlt el, anélkül, hogy a tájékozódási feladat megoldásában igazi térképre lehetett volna támaszkodni. Az utánpótlástól úgy követeljük meg a térképolvasás megtanulását, hogy jó térképet nem adtunk a kezébe. A helyzet nyilvánvalóan tarthatatlan, a megoldás pedig kézenfekvő. Ma egy bajnoki-, vagy kupaversenyen a versenyző több év óta csiszolt technikájának, napi kemény edzésének a gyümölcsét akarja leszakítani. Vajon mennyire becsüli őt és szorgalmas felkészülését az a versenybíróság, amelynek egy vasárnapot fordít a verseny előkészítésére? Mi is a megoldás? Talán az, hogy az előkészítetlen versenyen csak felkészületlen versenyző induljon? - Nem! Az egyetlen megoldás az, hogy két évnél régebben helyesbített térképet nem adunk a versenyzőnek. Térképhelyesbítésre mindenki vállalkozhat; ami a síkrajzot illeti, táv és iránymérés valamint a jelkulcs ismerete szükséges csupán. A domborzatrajz helyesbítése már keményebb dió, de a Kartográfia! Vállalattal történt megállapodásunk alapján kielégítő domborzatrajzhoz lehet hozzájutni. Ilyen feltételek mellett egyenlőségjelet tehetünk a rossz térkép és a lusta versenybíróság közé. De milyen is legyen a helyesbített térkép? A domborzatrajz a szintköz határain belül hűen adja vissza a terep tagoltságát, anélkül, hogy bármi félreértést, vagy hibát tartalmazna. A síkrajz foglalja magába az úthálózat teljes egészét - hangsúlyozom, nem úthálózat vázát csupán, és a lehetőség szerint az összes tereptárgyat, de a vonalas létesítményeket feltétlenül. - Ezeknek a követelményeknek úgy tehetünk eleget, ha felmérésnél és a megrajzolásnál booop-os méretarányt használunk. Nem kell félnünk, hogy "könnyűek" lesznek a versenyek, mert a térképolvasást illetően a versenyt kétféleképpen lehet nehezíteni: 1. minél kevesebbet, 2. minél többet tartalmaz a térkép a terep elemeiből. Az első módszert már kipróbáltuk az elmúlt években, most a másodikon a sor. * Még szólnom kell a térképek megrajzolásáról. A terepen töltött fáradságos felmérés eredményeinek rögzítése, a térkép gondos megrajzolása semmi különös tehetséget nem igényel, csak gyakorlatot, pontosságot és lelkesedést, épp úgy, mint a felmérés. Minden érvelésemnél talán meggyőzőbb az a tény, hogy az összes országban, ahol tájékozódási versenyzés folyik, — így az északi államokban is — tájékozódási célra a rendező szervek maguk helyesbítik térképeiket. 1965-ben 6 tájékozódási versenyen volt elfogadható térkép, 1966-ban 20 versenyen. Vajon az idén újból megháromszorozódik ez a szám? Bozán György 4