Tájfutás, 1979 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1979-01-01 / 1. szám
fotózás útján sokszorosították, azaz a tartalmát továbbra is a fekete és a fehér színek árnyalataiból kellett előállítani. Kezdetben az erdő szürke , volt, később kezdték az erdőt fehéren hagyni és a tisztásokat, réteket szürkíteni. A síkrajzot és tereptárgyakat többé-kevésbé sikerült helyesbíteni, de az alaptérkép 1o méteres, elnagyolt /hiszen eredetileg~5° pop-es volt/ szintvonalaiból a mai térképekhez hasonló részletes domborzatrajzot kialakítani lehetetlen volt. Már akkor voltak próbálkozások a futhatóság jelölésére /sraffozással, illetve különböző vonalas jelekkel, de bizony azokat, akik az útvonaluk kiválasztásánál az iránymenetet részesítették előnyben sokszor igen fájdalmas meglepetések érték a jelöletlen, nagy kitejedésű bozótokban. A javított vitózott térképek csak a nagyobb versenyeken fordultak elő, de már akkor is tudtuk, hogy a jövő a színes, nyomtatott térképé. IOF tagságunkból eredően ugyanis már többen használtak ilyeneket külföldön, még többen "csorgattuk nyálunkat" a hazahozott trófeák láttán. De ez kevés volt. A színes térképek készítéséhez már nem volt elegendő egy iskolai fotólabor, hanem nyomda kellett. Ha nyomda, akkor engedély és pénz, valamint jó alaptérkép. Mert az 5° pop-es térképekből fölnagyított térképek akkor se lettek volna sokkal jobbak, ha színesek. A fenti feltételeket figyelembe véve egyáltalán nem tekinthetjük véletlennek, hogy az első színes térképet a Budapesti Honvéd SE által rendezett 1963-as Honvéd Kupára készítették. A bázisszerveknél ez a szakosztály jóval könnyebben megszerezhette az anyagi támogatást és az alaptérképet és a sokszorosítási engedélyt. Az sem lebecsülendő szempont, hogy a Magyar Néphadsereg Térképészeti Intézetének nyomdája és kartográfusai is rendelkezésükre álltak. Maga a Honvéd akkori szakosztályvezetője, Tóvizi Kálmán is az MNTI dolgozója volt, és nem kis érdeme volt a Honvéd Kupa és azt követő jónéhány színes térkép megjelenésében. Az 1963-as térképhez hasonló volt még az 1964-es Honvéd Kupa térképe, de ebbe a térképcsoportba lehet osztani az 1965-66-os Balaton Kupa térképeket is, bár ez utóbbiak már jobban hasonlítottak a mai színes térképekre. Az első kettő gyakorlatilag javítatlan 1:25 000 méretarányú, viszonylag friss topográfiai térkép volt. A szokásos topográfiai /un. katonai/ térképektől annyiban különböztek, hogy a koordinátaháló, valamint az összes magassági adat és szöveges megírás nélkül jelentek meg. Az erdő zöld volt és ezért írtam, hogy az 1965-66-os Balaton Kupák térképei jobban hasonlítottak a mai térképekre, mert azokon már fehér erdő és sárga a tisztás /un. negatív térképek/. De a láthatóság, az ösvények, a sok kis tereptárgy és domborzati elem, amelyek ma már minden valamirevaló térkép elidegeníthetetlen részét képezik, teljesen hiányoztak. A színes térképek kiadása tekintetében az áttörés éve 1965 volt. 1963- ban 1, 1964-ben 2 színes térkép jelent meg, 1965-ben már 16. Igaz, hogy ebből 6 db a Budai-hegység különböző részeit ábrázoló 3-5 km -es térképecske volt. Mindenesetre ez már azt jelentette, hogy nemcsak a Balaton Kupára eljutó jobbak, hanem a kezdők tömegei /legalábbis Budapesten/, színes térképpel versenyeztek. 1966-ban 21 térkép, 1967- ben pedig 24 új jelent meg. Ettől az évtől kezdve általános a negatív térképek használata. Ekkortól kezdve tehát minden jelentősebb országos versenyt, vagy bajnokságot színes térképekkel rendezték. Ebbe az örömbe azonban egy kis üröm is vegyült: ahány verseny, annyi térképfajta. Az MNTI által akkor készített térképekről már volt szó. Egy-két szakosztály a Kartográfiai Vállalatnál készíttetett térképet, de még ezeken is hol zöld volt az erdő, hol fehér a mindenkori megrendelő ízlésétől függően. De erre az időre esett az un. partizántérképek virágkora-vagyis az olyan térképeké, amelyek megállapíthatatlan származású alaptérképekről, ki tudja, honnan származó engedélyek alapján a legkülönbözőbb nyomdákban készültek. Világos, hogy ilyen körülmények között nemhogy egységes jelkulcsról, de még egységes nyomdai minőségről sem beszélhettünk. Az első hivatalos jelkulcs csak 1968- ban jelent meg. A Természetbarát Szövetségakkor még ahhoz tartozott a tájékozódási futás/ a jelkulcsot a Kartográfiai Vállalattal készíttette el. Ez azért is volt szerencsés, mert az akkori idők legjobb térképeit, természetesen a tájfutók helyszínelése alapján, a KV készítette egészen 1971- ig. A jelkulcs már sok mindenben hasonlított az IOF jelkulcsra, de például a láthatóságot nem jelölték az akkori térképeken és a nyílt területeken alkalmazott okker-szín is teljesen eltért az IOF normáktól. Egyes térképeken történtek ugyan próbálkozások a bozótosok és a fiatalosok jelölésére is, de ez nem volt általános. A Kartográfiai Vállalatnál készülő térképek vitathatatlan érdemeik mellett sem tudták teljesen kiküszöbölni a zugtérképeket. Részben ár-, részben határidő problémák miatt több, kisebb, elsősorban vidéki szakosztály megmaradt a nem-hivatalos térképkészítési eljárások mellett. Ezt a fajta térképkészítést csak tz önálló Magyar Tájékozódási Futó Szövetség megalaku l