Tájfutás, 1979 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1979-01-01 / 1. szám

fotózás útján sokszorosították, azaz a tartalmát továbbra is a fekete és a fehér színek árnyalataiból kellett elő­állítani. Kezdetben az erdő szürke , volt, később kezdték az erdőt fehéren hagyni és a tisztásokat, réteket szür­­kíteni. A síkrajzot és tereptárgyakat többé-kevésbé sikerült helyesbíteni, de az alaptérkép 1o méteres, elnagyolt /hiszen eredetileg~5° pop-es volt/ szintvonalaiból a mai térképekhez ha­sonló részletes domborzatrajzot kiala­kítani lehetetlen volt. Már akkor vol­tak próbálkozások a futhatóság jelö­lésére /sraffozással, illetve különbö­ző vonalas jelekkel­, de bizony azokat, akik az útvonaluk kiválasztásánál az iránymenetet részesítették előnyben sokszor igen­ fájdalmas meglepetések érték a jelöletlen, nagy kitejedésű bozótokban. A javított vitózott térképek csak a nagyobb versenyeken fordultak elő, de már akkor is tudtuk, hogy a jövő a színes, nyomtatott térképé. IOF tagsá­gunkból eredően ugyanis már többen használtak ilyeneket külföldön, még többen "csorgattuk nyálunkat" a haza­hozott trófeák láttán. De ez kevés volt. A színes térképek készítéséhez már nem volt elegendő egy iskolai fo­tólabor, hanem nyomda kellett. Ha nyom­da, akkor engedély és pénz, valamint jó alaptérkép. Mert az 5° pop-es tér­képekből fölnagyított térképek akkor­ se lettek volna sokkal jobbak, ha szí­nesek. A fenti feltételeket figyelembe véve egyáltalán nem tekinthetjük vé­letlennek, hogy az első színes térké­pet a Budapesti Honvéd SE által rende­zett 1963-as Honvéd Kupára készítették. A bázisszerveknél ez a szakosztály jó­val könnyebben megszerezhette az anya­gi támogatást és az alaptérképet és a sokszorosítási engedélyt. Az sem le­becsülendő szempont, hogy a Magyar Néphadsereg Térképészeti Intézetének nyomdája és kartográfusai is rendel­kezésükre álltak. Maga a Honvéd akkori szakosztályvezetője, Tóvizi Kálmán is az MNTI dolgozója volt, és nem kis ér­deme volt a Honvéd Kupa és azt követő jónéhány színes térkép megjelenésében. Az 1963-as térképhez hasonló volt még az 1964-es Honvéd Kupa térképe, de eb­be a térképcsoportba lehet osztani az 1965-66-os Balaton Kupa térképeket is, bár ez utóbbiak már jobban hasonlítot­tak a mai színes térképekre. Az első kettő gyakorlatilag javítatlan 1:25 000 méretarányú, viszonylag friss to­pográfiai térkép volt. A szokásos to­pográfiai /un. katonai/ térképektől annyiban különböztek, hogy a koordi­nátaháló, valamint az összes magassá­gi adat és szöveges megírás nélkül je­lentek meg. Az erdő zöld volt és ezért írtam, hogy az 1965-66-os Balaton Ku­pák térképei jobban hasonlítottak a mai térképekre, mert azokon már fehér erdő és sárga a tisztás /un. negatív térképek/. De a láthatóság, az ösvé­nyek, a sok kis tereptárgy és dombor­zati elem, amelyek ma már minden vala­mirevaló térkép elidegeníthetetlen ré­szét képezik, teljesen hiányoztak. A színes térképek kiadása tekin­tetében az áttörés éve 1965 volt. 1963- ban 1, 1964-ben 2 színes térkép jelent meg, 1965-ben már 16. Igaz, hogy ebből 6 db a Budai-hegység különböző része­it ábrázoló 3-5 km -es térképecske volt. Mindenesetre ez már azt jelentette, hogy nemcsak a Balaton Kupára eljutó jobbak, hanem a kezdők tömegei /lega­lábbis Budapesten/, színes térképpel versenyeztek. 1966-ban 21 térkép, 1967- ben pedig 24 új jelent meg. Ettől az évtől kezdve általános a negatív térképek használata. Ekkortól kezdve tehát minden jelentősebb országos ver­senyt, vagy bajnokságot színes térké­pekkel rendezték. Ebbe az örömbe azon­ban egy kis üröm is vegyült: ahány ver­seny, annyi térképfajta. Az MNTI által akkor készített térképekről már volt szó. Egy-két szakosztály a Kartográfi­ai Vállalatnál készíttetett térképet, de még ezeken is hol zöld volt az erdő, hol fehér a mindenkori megrendelő íz­lésétől függően. De erre az időre esett az un. partizántérképek virágkora-vagyis az olyan térképeké, amelyek megállapítha­tatlan származású alaptérképekről, ki tudja, honnan származó engedélyek alap­ján a legkülönbözőbb nyomdákban készül­tek. Világos, hogy ilyen körülmények között nemhogy egységes jelkulcsról, de még egységes nyomdai minőségről sem beszélhettünk. Az első hivatalos jelkulcs csak 1968- ban jelent meg­. A Természetbarát Szövetség­­akkor még ahhoz tartozott a tájékozódási futás/ a jelkulcsot a Kartográfiai Vállalattal készíttette el. Ez azért is volt szerencsés, mert az akkori idők legjobb térképeit, ter­mészetesen a tájfutók helyszínelése alapján, a KV készítette egészen 1971- ig. A jelkulcs már sok mindenben ha­sonlított az IOF jelkulcsra, de példá­ul a láthatóságot nem jelölték az ak­kori térképeken és a nyílt területeken alkalmazott okker-szín is teljesen el­tért az IOF normáktól. Egyes térképe­ken történtek ugyan próbálkozások a bozótosok és a fiatalosok jelölésére is, de ez nem volt általános. A Kartográfiai Vállalatnál készü­lő térképek vitathatatlan érdemeik mellett sem tudták teljesen kiküszö­bölni a zugtérképeket. Részben ár-, részben határidő problémák miatt több, kisebb, elsősorban vidéki szakosztály megmaradt a nem-hivat­alos térképkészí­tési eljárások mellett. Ezt a fajta térképkészítést csak t­z önálló Magyar Tájékozódási Futó Szövetség megalaku­­ l

Next