Tájfutás, 1983 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1983-01-01 / 1. szám

TÁJ­FUTÁS XIV.ÉVF. a MAGYAR TÁJÉKOZÓDÁSI FUTÓ SZÖVETSÉG LAPJA 1.SZÁM Felelős szerkesztő: Skerletz Iván - Kiadja a Sportpropaganda Vállalat Felelős kiadó : Szebeni István igazgató - Készült a Sportpropaganda Válla­lat sokszorosító üzemében - Műszaki vezető: Barabás G­ábor - Előállítás He­lye : 1183 Budapest, Dózsa György út 1-3. Ideje : 1983. február hó Terjeszti a Magyar Posta Szerencsések a budapes­ti versenybírók, mert ők nemcsak lapunkból, hanem a szövetség,már­mint a budapestinek a külön kiadványából is értesülhetnek a sport­ág ügyes-bajos dolgai­ról, eredményeiről.Sőt, nagyon sok olyan beszá­moló, cikk jelenik meg, ami máshol fel nem lel­hető. És éppúgy havon­ta jelenik meg a Tájo­ló, mint a Tájfutás . Illetve mégsem úgy,ha­nem rendszeresen.A lap foglalkozik mindennel, gyorsan, frissen úgy, mint régen a sportág hőskorában.Akkor régen sok megyei körlevélen túlnövő híradó volt, a napokban éppen a He­vesi Szél került a szer­szerkesztő kezébe, s elámult rajta, mennyi­re, üdék még a pro­blé­­­mák, tenni akarók a ver­senyzők, versenybírók. Kevés sportág van ma­napság szerte e hazá­­­ban, ahol nem a vidék előretörését tapasztal­hatjuk. Lehet, hogy e lap megindulása, egy későbbi budapesti fel­lendülés kezdetét jel­zi? Lehet, hogy nem fognak csökkeni a fő­városi szakosztályok? Lehet, hogy a Tájfutás is ösztökélve érzi ma­gát, a szerkesztő res­tellni fogja magát sa­ját lapja elmaradásá­­­ért? Nem,lehet , hanem biztos,hogy versengeni fogunk az olvasó ke­­­gyeiért, s ha a vidé­­­kiek nem i­s tudják olvasni, de közvetve így lesz hasznuk a Tá­joló című lapból.Mert az egészséges verseny­­szellem nemcsak a sport világában,hanem a szak­sajtó terén is hasznos. FUTÁS DICSÉRETE Imádok futni! Eddigi éltem alatt rengeteget futottam, több mint kOOOO km-t. Nem tudnám felsorolni azokat a helyeket, itthon és idegenben, ahol már szaladtam ez idáig. Mindenütt jó futni, de a környezet rám mindig mély hatást gyakorol. Legkevésbé jó a futás a városi utcákon, emberek kö­zött. A járókelők sokasága nem idillikus környezet a futó számára. Atlétikai pályán sem túlságosan élvezetes a futás. Alapvetően a világ minden pályája egyforma, körbe­­körbe kell lóni a vörös salakon vagy a rekortánon, egyhangú dolog. Kellemesebb az orsz­ágúti futás. Bár itt az autósok élhetik ki "felsőbbrendűségüket" a futóval szemben,­­egyesek meg is teszik. A szüntelenül változó jájék el­tereli a figyelmet a fizikai fáradtságról. Ismeretlen vidéken a műét kanyargó szalagján messze hajt a kí­váncsiság: vajon mi vár rám a következő kanyar után? A legcsodálatosabb a szabad természetben, erdőben­­mezőkön, hegyekben futni! Madarak utánozhatatlan dal­lamai, vadak lesnek ki a sűrűből. Őzek s­ökellenek át az úton, fácánkakas k­öppen fel rikácsolással. Többször csörtettek már el a közelemben vaddisznók. D0D0D016.

Next