Tájfutás, 1983 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1983-01-01 / 1. szám
TÁJFUTÁS XIV.ÉVF. a MAGYAR TÁJÉKOZÓDÁSI FUTÓ SZÖVETSÉG LAPJA 1.SZÁM Felelős szerkesztő: Skerletz Iván - Kiadja a Sportpropaganda Vállalat Felelős kiadó : Szebeni István igazgató - Készült a Sportpropaganda Vállalat sokszorosító üzemében - Műszaki vezető: Barabás Gábor - Előállítás Helye : 1183 Budapest, Dózsa György út 1-3. Ideje : 1983. február hó Terjeszti a Magyar Posta Szerencsések a budapesti versenybírók, mert ők nemcsak lapunkból, hanem a szövetség,mármint a budapestinek a külön kiadványából is értesülhetnek a sportág ügyes-bajos dolgairól, eredményeiről.Sőt, nagyon sok olyan beszámoló, cikk jelenik meg, ami máshol fel nem lelhető. És éppúgy havonta jelenik meg a Tájoló, mint a Tájfutás . Illetve mégsem úgy,hanem rendszeresen.A lap foglalkozik mindennel, gyorsan, frissen úgy, mint régen a sportág hőskorában.Akkor régen sok megyei körlevélen túlnövő híradó volt, a napokban éppen a Hevesi Szél került a szerszerkesztő kezébe, s elámult rajta, mennyire, üdék még a problémák, tenni akarók a versenyzők, versenybírók. Kevés sportág van manapság szerte e hazában, ahol nem a vidék előretörését tapasztalhatjuk. Lehet, hogy e lap megindulása, egy későbbi budapesti fellendülés kezdetét jelzi? Lehet, hogy nem fognak csökkeni a fővárosi szakosztályok? Lehet, hogy a Tájfutás is ösztökélve érzi magát, a szerkesztő restellni fogja magát saját lapja elmaradásáért? Nem,lehet , hanem biztos,hogy versengeni fogunk az olvasó kegyeiért, s ha a vidékiek nem is tudják olvasni, de közvetve így lesz hasznuk a Tájoló című lapból.Mert az egészséges versenyszellem nemcsak a sport világában,hanem a szaksajtó terén is hasznos. FUTÁS DICSÉRETE Imádok futni! Eddigi éltem alatt rengeteget futottam, több mint kOOOO km-t. Nem tudnám felsorolni azokat a helyeket, itthon és idegenben, ahol már szaladtam ez idáig. Mindenütt jó futni, de a környezet rám mindig mély hatást gyakorol. Legkevésbé jó a futás a városi utcákon, emberek között. A járókelők sokasága nem idillikus környezet a futó számára. Atlétikai pályán sem túlságosan élvezetes a futás. Alapvetően a világ minden pályája egyforma, körbekörbe kell lóni a vörös salakon vagy a rekortánon, egyhangú dolog. Kellemesebb az országúti futás. Bár itt az autósok élhetik ki "felsőbbrendűségüket" a futóval szemben,egyesek meg is teszik. A szüntelenül változó jájék eltereli a figyelmet a fizikai fáradtságról. Ismeretlen vidéken a műét kanyargó szalagján messze hajt a kíváncsiság: vajon mi vár rám a következő kanyar után? A legcsodálatosabb a szabad természetben, erdőbenmezőkön, hegyekben futni! Madarak utánozhatatlan dallamai, vadak lesnek ki a sűrűből. Őzek sökellenek át az úton, fácánkakas köppen fel rikácsolással. Többször csörtettek már el a közelemben vaddisznók. D0D0D016.