Tájfutás, 1985 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1985-01-01 / 1. szám

TÁJFUTÁS XVI.ÉVFOLYAM A MAGYAR TÁJÉKOZÓDÁSI FUTÓ SZÖVETSÉG LAPJA 1.SZÁM A lap és a szövetség is ebben az évben tölti be tizenhatodik életévét, ami köztudottan e sport­ágban a serdülő korcso­port felső határa. És a változások koráé.Úgy érzi, véli a szerkesz­tő, hogy e hasonlat eb­ben az évben nem fog sántítani. Mert válto­­zás az lesz elég­. Vál­tozik a minősítés,kis­sé a bajnoki rendszer, minden megyében új el­nökségek alakulnak.Az országosban is termé­­­szetesen. Kérdés,hogy a változásoknak áldo­­­zatul esik-e az egykor izgalmas váltóverseny-?­zés? Persze a változás önmagában semmit sem ér. Csak akkor, ha a serdülő érdekeit szol­gálja. Akik a változá­sokat elősegítették,ezt abban a reményben tet­­ték, hogy így lesz.Vi­lágbajnokság is lesz, Ausztráliában, ami ki tudja, hogyan fogja szolgálni sportágunk érdekeit. Még jósolni sem lehet. És változott a lap szerkesztőjének személye, mert Harcsa Gábor másfélévi sport­ági közönnyel való küz­delme után az 1984.évi utolsó számot december­ben leadva átadta a vál­tó­botot a felelős szer­kesztőnek. Bizonyos va­gyok benne:írásai a Népsportban összeha­­­sonlíthatatlanul többet használnak a tájfutásnak, mint e szerény oldalak hónapról hónapra törté­nő megtöltésének bel­terjes jellegű, de sok haragost szerző kínlódás. A VÁLTÓRÓL Az első oldalon szerkesztői megjegyzést fűzni cikkek­hez, soha sem volt szokása lapunknak.Most mégis azt teszi a szerkesztő, mert véleménye szerint fontos dologról van szó, a váltóversenyzés jövőjéről. Lehet, hogy egykori fiatalságom jóízű váltóit sírtam vissza az elmúlt években, mikor a tájékozódás szent szavá­val, a világbajnokságra való demagóg hivatkozással nyakra-főre rendeztek szakaszkombinációs váltókat, még ott is, ahol fényév választotta el a csapatokat. Állítom, a magyar tájfutásnak mindig jót tettek a jól futó, de tájékozódni alig tudó atléták és egyéb raga­csok, így volt ez 1925-ben az első versenyeken, így volt 1960 körül a Honvéd maratonfutóival, s így volt később sízőkkel megtűzdelt csapatoknál. Hogy ma is ránk fér a jól futók ösztönzése , az tagadhatatlan. Hiszem, hogy a váltó annak ellenére,hogy nem minősít, vagy éppen ezért­ visszanyeri hangulatát, a verseny­zők egyidejű , szinte test test elleni küzdelmét. Mert -kövezzenek meg - , de egy unalmas Motala és egy szokványos csapatbajnokság között különbség már alig tehető. Szabályzat, módszerek, rendezők , mind csak esz­közök annak érdekében, hogy sportágunk - valóban a skandinávoktól átvett formája- újra élvezhető legyen.

Next