Tájfutás, 1995 (26. évfolyam, 1-8. szám)

1995 / 1-2. szám

Valóban az, mert van-e még sportág, ahol egyetlen versenyen 40-50 éves életkor és felkészültség szerinti kategóriában avatnak győzteseket. Van-e az O­RINGEN-hez hasonló rendezvény, ahol 25 ezer ember sportélményét tudják kielégíteni 5 napon át? Vagy­ ha hazánkat nézzük, akkor van-e olyan szövetség, amely 150-250 közötti verset­ rendez egy évben? Valódi unikum ez a sport, melyet ha egyszer megismernek, nagyon nehéz elhagyni. 25 éve 1970. január 1-jén alakult meg a Magyar Tájékozódási Futó Szövetség és 70 éve, 1925. január 11-én volt az első tájfutóverseny itt Budapesten, a Hűvösvölgyien, a Balázs vendéglőnél, ahol megemlékezésképpen most szerdán tartottunk sajtótájékoztatót. Lehetnék még pontosabb és elmondhatom, hogy éppen tegnap 70 éve, január 6-án volt az első nyilvános edzés Nagy-Szénás környékén. Idő hiányában természetesen nem térhetek ki minden egyes részletre, de úgy gondolom, hogy ezen történelmi falak predesztinálnak arra, hogy a tájékozódási futásunk születésétől napjainkig tartó történelmének néhány sarokpontját felvillantsam. Az ünnepi beszéd elmondójának nem feladata mérlegre tenni a megtörtént eseményeket, de visszaemlékezni néhány kiemelkedő eseményre feltétlenül fontos. A születés, sőt a fogantatás pillanata mindig misztérium, még egy sportágban is. Mert amióta térképet használnak (3- 4000 éve), azóta létezik a tájékozódás összemérésének lehetősége. Itt a Kárpát-medencében pedig vannak információk múlt századi térképes, kerékpáros gyakorlatokról, lovas tájékozódásról (ami a legtermészetesebb valami) s itt a mindenkori hadsereg szerepe jelentős. Azt azonban jelenlegi ismereteink szerint állíthatjuk, hogy a tájfutás mostani formája hazánkban 1925. január 11-én mutatkozott be. Nemcsak hazánkban, hanem Skandinávián kívül is először jelentkezett. Ez a Munkás Testedző Egyesület érdeme és tagjai közül is elsősorban Ripszám Henriké, aki orosz hadifogságból Svédországon át hazatérve hozta magával, az akkor ott már népszerű versenyformát. Ripszám Henrik, aki később Angliában telepedett le és mint festőnek, szobrásznak 3 kiállítása volt Budapesten pl. 1974-ben is. Amíg a sportág Skandináviában az 1890-es év­ekben a katonai terepgyakorlatokból és a terepfutásból, az atlétikából nőtt ki, addig a Közép-Európai országokban az alapját a természetjárás, a turizmus képezte. Ezen irányzatok nem egy időben jelentkeztek, s a fejlődést a mai napig is érezhetően hátráltatták. Valószínűleg a század elején is rendeztek tájékozódási gyakorlatokat térképpel. Az 1925-ös januári versenyen atléták, sízők, sziklamászók, tornászok, úszók és más sportágak képv­iselői is indultak, így pl. Matura Mihály, a híres birkózó és Ripszám Henrik vezetésével a Munkás Testedző Egyesület tagsága is. Ezen a versenyen még nem volt női induló. Valóban sporttörténeti pillanat volt, mert a következő ilyen jellegű versem­ Magyarországon sok-sok évet váratott magára. A sportág búvópatakja 1935- ben tör ismét a felszínre a Duna Sport Club tájékozódási terepgyakorlatával, amelynek kezdeményezője és szervezője Berend Ottó, az az Ottó bácsi, a kiv­áló sportember, akit itt üdvözölhetünk körünkben. Az első hazai tájékozódási terepgyakorlat után az érdeklődés rohamosan nőtt, de a világháború megakadályozta a gyors fejlődést. Utána azonban a szervezett természetjáró mozgalmon belül egyre inkább megindult a kibontakozás. 1948-ban a Pilisben rendezték az első országos csapatbajnokságot. 1952-ben Thúróczy Lajos - akit szintén szeretettel köszöntünk körünkben - győzelmével, az első országos egyéni bajnokságot jegyezhettük be a sportág történetébe. Az északi irányzat és a közép-európai forma közelítését, majd találkozását hozta a nemzetközi kapcsolataink fejlődése. Külföldi versenyzők az 1955-ös évtől látogatták versenyeinket. 1961. óta vagjaink a Nemzetközi Szövetség (IOF) tagja. A "TÁJFUTÁS"mostani­ számának 1. oldalán olvashatják Sue Harvey elnökasszony és Lennart Levan főtitkár üdvözlő jókívánságait a jubileumi évforduló alkalmából. Az utolsó 25 év szinte mindannyiunk közös élménye. Ezért erről csak röviden szólok. 1970. január 1-jén alakult meg a Magyar Tájékozódási Futó Szövetség. Örülök,hogy a korábbi szövetség főtitkárát, Székely Miklóst vendégeink közt üdvözölhetem. Az azóta eltelt időben szép eredményeket mondhatunk magunkénak. Már 1970-ben a női váltó ezüstérmes lett a VB-n. 1972-ben Monspart Sarolta, jelenlegi alelnökünk­­ személyében kitűnő világbajnokot avattak, a férfi csapat pedig bronzérmes lett.­ 1976-ban a női csapat szerzett VB bronzot, majd 1991- ben újra tapsolhatott a tájfutó világ, a magyar tájfutó társadalom, Oláh Katalin nyert világbajnokságot. Több jelentős verseny rendezői is voltunk ezidő alatt: 1983-ban Zalaegerszeg térségében rendeztünk világbajnokságot, 1986- ban főiskolai világbajnokságot, 1990-ben veterán világkupát, 1993-ban nagy sikerrel, 26 ország részvételével katonai világbajnokságot rendeztünk, hogy­ csak a legfontosabbakat emeljem ki. Tisztelt Jubileumi Közgyűlés! Úgy érzem szeretjük ezt a sportot, az erdőt, a tájat, a tájfutó embert. Igen! A tájfutás külön világ, csodálatos varázsa valóban fertőző, lenyűgöző és magával ragadó. Azt hiszem kimondhatjuk, felnőtté vált a sportág. Már biztosak lehetünk benne, hogy a magyar nemzeti sport általános vergődéséből, agonizálásából megerősödve kitör, átél, túlél. Ezt a sportot a mi nagy családunk, a tájfutás apraja-nagyja átsegíti a döccenőkön és folyamatosan őrzi a lángot. Már elmondtam többször, de most is megismétlem: tanult barátaim, amikor itt önöknél elkezdtem dolgozni figy­elmeztettek: vigyázz! ez nem csupán egy sport, hanem ez egy élet­forma. Azóta már én is tudom és magamnak is megfogalmaztam: a tájfutás csodálatos világ, egyszerűen az én olvasatomban "intelligens atlétika". Örülök, és azt hiszem mindnyájunk számára öröm és megtiszteltetés, hogy ennek a családnak tagjai lehetünk. Kérem, hogy továbbra is vigyázzunk erre a családra, és ahogy már korábban fogalmaztam, tagjai érzékeny, intelligens emberek, akik mindannyian tenni akarnak. Ki nyugodtan és csendesen, ki kicsit hangosabban, nagyobb vehemenciával, de egy célért.

Next